Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ülés deczember 20. 1871. 3gQ nek eszméit, különösen lángésznek oly eszméit, melyeket elég volt akarni, hogy nevére örök dicsőség háromolják, átvenni, kivinni bizonyosan nehéz, főleg midőn azok közt voltak olyanok is, melyek Magyarországban lettek egész Európa példájául indítványozva, a melyek iránt az kívántatott, hogy mi szolgáljunk példányképül a műveltebb, a magasabb fokot elért nemzeteknek. Elismerem azt is, hogy ezen kérdések nem oldathatnak meg egy napról a másikra; de azt, hogy némely törvényjavaslatok, melyek a ház elé terjesztettek, még most sem vétettek fel; azt, hogy nevezetesen a vallásszabadságra vonatkozó törvényjavaslat még az osztályokban sem került tárgyalás alá, s a mennyire tudom, épen a t. miniszter ur indítványára: azt, megvallom, felfogni nem birom; ez nem e törvény elkoránlott életbeléptetésének, nem az ügy végleges, talán nem ezen ülésszak alatt, de sokkal később elérhető megoldásának megakadályozása: ez az erre vezető egyedüli eszköz elvetése, az eszmecserének előleges elfojtása. Midőn ezek folytán közoktatásunk terén mindenfelé annyi hiánynyal találkozunk; midőn látom, hogy mennyire megakadt mindaz, a mi kezdeményezve volt, a minek fejlesztését vártuk: megvallom, azon gondolatra jöttem, hogy mindennek mélyebben ható okai vannak, megvallom, hogy ez némileg azon gondolatra serkentett, miszerint e hibának ama gépezetben, ama szerkezet nehézkességében kell rejleni, a mely ezen ügyek elintézésére van hivatva, s a melyben életet csupán ama hatalmas szellem volt képes lehelni, a mely magában egyesitette a tapasztalat gyakorlati bölcsességét a lángész teremtő merészségével. Ugy látszik, azon meggyőződésben volt a t. miniszter ur is, midőn ezen gépezethez egy uj kereket, — a közoktatási tanácsot illesztette, talán feledve, hogy minden uj kerék a gépezetben a fejlődés egyenletességét biztosithatja, de a gépnek menetét átalában mindig lassítja. A közoktatási tanács intézménye egyébiránt, mely egy pár nap előtt rendeleti utón lőn megállapítva : más országban is létesíttetett, de elhagyatott már. A mennyire e tekintetben tudomással birok, csak Angliában áll fenn jelenleg; de ott sem mint a minisztériumnak alárendelt közege, hanem attól teljesen független, s inkább az egész közoktatási állapot hiányainak földerítésével foglalkozik, mint a miniszteri előterjesztések fölötti vélemóayadással. Azt hiszem, egyátalán azon alakban, melyben ezen közoktatási tanács nálunk életbe léptettetett: az a miniszteri intézmény lényegével meg nem fér. Hogy alárendelt speciális tanácsok megKÉPV. H. NAPLÓ 1844 xix. engedhetők, — olyanok, mint például a közegészségügyi tanács a belügyministeriumban, mint épen a cultusministeriumban a képzőművészeti tanács: az természetes; mert nem lehet kívánni, hogy a miniszter specialista legyen. De hogy a közoktatási miniszter a közoktatásügyeiben még külön tanácsra szoruljon, hogy itt az initiativát, az erkölcsi felelősséget kívánja mással megosztani : ezt valóban csodálom. Továbbá ezen intézmény által ugy, a mint az most javasoltatott, a miniszter nemcsak saját kezeit, hanem utódja kezeit köti megAddig ugyanis, mig a miniszter, ki az intézményt életbelépteté, székét elfoglalja; addig mig ő vezeti a magyarországi közoktatás ügyét: természetes, hogy a közoktatási tanács nem igen fog működésében akadályul szolgálni; elnöke, tagjainak fele a miniszter propositiojára neveztetnek ki; s így igen természetes, hogy minden részrehajlatlanság és pártatlanság mellett is, olyanokat fog oda kinevezni, kiknek többsége véleményének kedvez. De utódjával másként áll a dolog. Itt mindjárt oly testületet talál, mely talán ellentétes, politika támogatására volt hivatva, melynek tagjait ő egyszerűen el nem mozdíthatja s a mely működését mindenütt megakaszthatja. Pedig bizony-bizony Magyarországban elég ok, elég körülmény van, a mely a közoktatási miniszter működését megakasztja, s csakugyan nem szükséges, hogy még mesterséges akadályokat is teremtsünk, különösen akkor, midőn a közoktatási tanácson kivül még tényleg látjuk, hogy a régi szabályok, mindazon rendszerek hagyományai, melyeket átvenni kénytelenek voltunk, melyeket átalakítani még nem áll tehetségünkben : minden lépten nyomon a miniszter legjobb szándékú intézkedéseit is meggátolják. S e tekintetben még csak egy észrevételem van. {Halljuk!) Azt hiszem, hogy nem csupán egyéni, hanem az országban elterjedt s mélyen gyökeret vert nézeteket hangoztatok vissza: midőn a t. miniszter urat még azon egyre kérem, hogy akkor, midőn az ezen budget alapján megszavazandó összegek alkalmazásáról lesz szó; hogy akkor, midőn oktatásügyünk fejlesztésére, midőn tanügyünk kiképzésére lesz hivatva a ház meghatalmazása alapján: hogy akkor ezen régi akadályozó szabályokat ne vegye olyannyira figyelembe; hanem sokkal inkább tekintse azon közszellemet, mely a házat, mely az egész nemzetet ez ügy tekintetében vezérli, s inkább gondoljon a cselekvésre, inkább az alkotásra, mint az öröklött szabályok tulszigoru és néha talán szűk magyarázatára. (Helyeslés.) 47