Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

368 410. országos ülés deczember 20. 1S71. Hiszem és meg vagyok győződve, hogy ha a közoktatásügyi miniszter ur azon értekezleteket, melyeket elődje e tekintetben megkezdett, íoly tatja, ha folytonos érintkezésbe teszi magát az illető felekezeti hatóságokkal, ha ott, hol viszszaéléseket tapasztal, azokat kérlelhetlenül feltárja, ott, hol dicsérni való, hol kitűnő van, azt átveszi, ha egy szóval ez érintkezéseket az autonomieus hatóságokkal nem szakitja meg: meg vagyok győződve, hogy ezen intézeteket is be lehet vonni az országos felsőbb tantervezet körébe, melyeken jelenleg kivül esnek, s igen sok tekintetben mintegy coliidának. De ha ezen nagyobb mérvű, s bővebb szellemi intézkedések nem is tétettek egyetemünkre nézve: legalább némely speciális intézkedések megtörténhettek volna, melyeknek azonban szintén csak hiányáról panaszkodhatunk. A tanszékek száma már tavaly is felemeltetett, a tavalyi budget alkalmával 12 jogi tanszék állíttatott fel; az idén proponáltatik a 13-ik felállítása; mégis ezek közül csak 8 van betöltve, pedig itt tanerők hiányáról nem panaszolkodhatunk; más facultásokban uj tanszékek felállításáról tavaly még nem volt szó, mivel állítólag a tanerők hiányoztak; az idén sem találkozunk valóságos lényeges szaporodással, pedig ama kifogást már nem lehet emelni. Azon ifjak közül ugyanis, kik a jelenlegi közoktatási miniszter ur elődje által külföldre kiküldetettek azért, hogy magokat oly szakokban kiképezhessék, a melyekre nézve eddig Magyarországban tanerők nem igen alkalmazkodtak ; sokan visszatértek és a külföldön nemcsak magoknak, hanem többen közülök a magyar névnek is becsületet szereztek; de ezen ifjak közül még alkalmazva nincsenek, s pedig még olyanok sem, a kik nem az egyetemi, hanem a szerényebb, rögösebb a tanitóképezdei ós gymnasiumi tanpályára vállalkoztak, a kik előbbi hivatalukat elhagyták és tisztán uj pályájuknak szentelték magokat; és most miután visszajöttek mégis vagy nem alkalmaztattak, vagy oly alkalmazást nyertek, melyben ha más utakon megélni nem tudnak, fizetésűkből lehetetlen, hogy kellően fentartsák magokat s azon színvonalon maradhassanak, melyen a tudomány magaslataira ért, magasabb szakaiban kiképzett tanárnak okvetlenül megállani kell. Ha ugyanis az egyetemi assistensek fizetését tekintjük: azt találjuk, hogy gyakran egy hordárénál tetemesen kevesebb. 400 írtból, azt hiszem, Pesten megélni senki nem tud. De azon szellem, mely a gymnasium és egyetemi ügyekre vonatkozólag az előterjesztésben nyilatkozik: nyilatkozik egyszersmind, — és itt legkártékonyabban — a tanárképezdékre vonatkozólag. Midőn azt látjuk, hogy a miniszter azt indítványozza, miszerint kevesebb adassék a tanitóképezdei és néptanítói növendékek külföldre való kiküldésére, mert állítólag kevesebb hely van már itt az országban betöltendő, és több kész tanítóképezde állíttatott föl, és továbbá a gymnasiumi tanárképezdének egy osztálya a paedagogium alkottatott: lehetetlen, hogy aggodalom ne fogjon el bennünket. Először is azt hiszem, maga a paedagogium eszméje nem a legszerencsésebb akkor, mikor a gymnasiumi tantárgyak kellő megtanulására csupán két év fordittatik, pusztán az előadási modornak tanítására pedig egy egész év javasoltatik elpazaroltatni; hiszen igy az, hogy a gymnasiumi tanár hogyan adja elő a tárgyat: fontosabb lenne annál, hogy mit ad elő: a modor fontosabb mint a lényeg; mert ez értelme a miniszteri javaslatnak, mely szerint ezen paedagogium fölállítása következtében nem küldi ki többé az illető tanárjelölteket a külföldre. A paedagogiumban csakis a régi erők alkalmaztatnak, s hogy ezek milyen gyengék, hogy a régi nemzedék az uj kor követelményeinek e tekintetben mennyire nem bir eleget tenni: azt hiszem, hogy mind a mostani közoktatási miniszter ur, mind elődje eléggé hangsúlyozták; és most mégis ezen egy forrásból várjuk tanügyünk felvirágzását ? megfoszszuk most a tanerőket kiképezésök lehetőségétől, külföldre ki ne küldjük, a hol egyedül szerezhetnek oly ismereteket, a melyeknek hiányában voltunk eddig? ne küldjük oda, hol mind a modorra, mind az anyagra példákat láthatnak magok előtt. Pedig ha a képezdei állomások be vannak is töltve: azt bizonyára senki sem fogja állítani, hogy néptanítói állomásaink el vannak kellően látva. Az illető rovat nemcsak képezdészek kiküldéséről szól, hanem néptanítók kiküldéséről is. En részemről csak arra kérem a miniszter urat, hogy küldje ki a néptanítókat necsak most, hanem jövőre is mindaddig, ^mig el nem érjük miveltségüukben azon fokot, melyen Németország és Francziaország e tekintetben állanak. Azt hiszem, oda sem tavaly, sem az idén még el nem érkeztünk, sőt a legjobb akarat mellett sem fogunk elérkezni, nem, ha ily budgetet fogadunk el, mint a milyen előttünk fekszik, minthogy még akkor is, ha budgetünket folytonosan fejlesztjük és folytonosan beruházásokat teszünk, csak évtizedek múlva fogunk oda elérkezni. De ha e szerint a tanulmányi ügyek nem mutatnak felvirágzást, talán több történt más, nehezebb téren: a vallási kérdések fejlesztésének, a vallási törvények életbeléptetésének mezején? Elismerem, hogy itt igen nehéz föladat I tárul a közoktatási miniszter ur elé. Más ember-