Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-400

400. orsaigofi ülés deeseniber 10. 1871. 27 azonkívül Ungh, Bereg, Marmaros. Ugocsa és végül Győr. Komárom, az igaz, nincs benne ós azért oda rectifieálom az előbbi állításomat, ha nem méltóztatott hallani, hogy ezek nagyrészt dunán túli megyék. Különben nem azért hoztam fel t. ház, mintha azt akartam volna állítani, hogy most már állandó végleges cataster megállapításáról volna szó a catasteri felmérésnél. Hisz az egészen más dolog. Ezt nem is állíthattam. A cataster felmérése nem egyéb, mint a térfogat felmérése, constatálása. A cataster felmérése szükségére véltem csak indokul felhozandónak azt; hogy mily szükséges az országnak felmérése: már az is bizonyítja, hogy ezen 12 megyében 314,000 eatastralis holddal több jött ki a catastari felmérésnél, mint a mennyit nem a jövedelmezőség szerinti osztályozás, hanem a lánczfelmérés előbb eredményezett. Én azt állítom, mert a casteri íelmérés tökéletesebb, jobb, mivel ennél trigonometrice dolgoznak, az előbbinél pedig lánczezal dolgoztak, azért akartam ezt indokul felhozni arra, menynyire szükséges a catasteri fölmérés. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Én azt gondolom, hogy a catasteri felmérés szükséges és hasznos voltának fejtegetésébe nem kell bocsátkoznom, miután ez a túlsó oldalról sem vonatott kétségbe. Hanem a kérdés az: vajon ezen catasteri felmérésért minő áldozatokat hozzon az ország és pedig ma, akkor, midőn a földmérés alapja csakugyan olyan, a milyennek Komárom város képviselője rajzolta, a melyet kielégítőnek, részemről sem mondhatok ; vajon motiválva van-e azon több költség, melyet én bátor voltam kérni. A dolgok illyetén állásában e tekintetben legyen szabad álláspontomat ismertetnem, hogy a t. képviselőház azután a dolog valódi sziüének előállítás után ahhoz képest ítéljen és határozzon bölcs belátása szerint. A pénzügyi bizottság előadója kiemelte, hogy azáltal, hogy ez korábban a rendkívüli rovatban volt eme tételt a t. ház áttette a rendesbe: a cataster nemcsak szükséges, hanem a rá fordítandó költség mellőzhetlen voltát, mintegy decretálta; ezt kétségkívül Komárom képviselője sem vonja kétségbe, hanem megjegyzi, hogy midőn bizonyos fizetési szabályozás, illetőleg íizetésfelemelés eszközöltetett a systemizált személyzetnél a múlt évben az előirányzat alkalmával, én is meg voltam, elégedve legalább nem tettem ellenvetést. Itt már kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a multévi előirányzat összeállításával — az igazat megmondva — nem voltam megelégedve, de nem tettem ellenvetést. Miért ? Ezt egyszerűen magyarázza azon körülmény, hogy az előirányzat összeállításával egyidejűleg vettem át a tárczát; és így akkor minden részletnek ismeretével nem birtam, és nem bírtam különösen azon tapasztalattal, hogy a systemizált állomások betöltésére hiába írjuk ki a concursust, mert jelentkezők hiánya folytán az állomásokat még sem fogjuk betölteni. Mit tettem tavaly? Meg levén győződve, hogy e eatastralis munka szükséges, meg levén győződve, hogy nem kerül kevesebbe azért, ha a munka lassanként halad hosszú éveken át, hanem inkább többe kerül, mert a dolog természete hozza magával, hogy drágább lesz évről évre, nagyobbak lesznek azon fizetések, melyek elégségesek voltak 10 év előtt: most már nem elégségesek, és melyek most elégségesek, azok nem lesznek 10 év múlva elégségesek és akár hogyan sajnáljuk is a fizetésfelemelést, akár hogyan nehezteljünk, bizonyára folytonos lesz a fizetésemelkedés mindaddig, mig a pénz értéktelenülése folytonos lesz. Arról megvagyok győződve, hogy meg kell tenni a munkát, meg kell tenni jól és gyorsan. Amit tavaly kértem az volt, hogy a létszámot emeljük, hogy nagyobb erélylyel nagyobb erőfeszítéssel folytassuk a munkát, minek határa meg van jelölve, mert az elfogy, mikor az ország egészen fel lesz merve, sem kisebb sem nagyobb. — Ha nagyobb erővel fogunk hozzá : évenként többe kerül és rövidebb idő alatt elkészül ; mig ha csekélyebb erővel dolgozunk: évenkint kevesebb költség fog kívántatni; de tovább tart. Azt kértem, abban a jó reményben, hogy az épen csak egy évvel előbb systemizált fizetések mellett a megnövelendő személyzetet meg is bírom nyerni; a tapasztalat azonban arra tanított azóta és ennek nem hét hónapja, — ezt bátor vagyok kiemelni egy másik észrevétellel szemben, nem akarván a háztürelmével mindig visszaélni és felszólalni, — nem 7 hónapja, mert méltóztassék szembe venni nem azon időt, mióta a budget megszavaztatott, hanem azon időt, mely a budget összeállítása óta lefolyt; mert a mi álláspontunk akkortól datálódik és ez valami 5

J4 év. Akkor személyszaporitást kértem, hogy gyorsabban menjen a munka, de meggyőződtem, hogy nemcsak szaporítani nem bírjuk a systemizált fizetésekkel, de még a statust sem birtam megtartani és abban a kényszerhelyzetben voltam, hogy fizetési szabályozást, illetőleg javítást kellett kérnem, miért? nehogy, elfoszoljon azon test, melynek megtartását a különvélemény is szükségesnek tartja. Es itt megnyugtatásomra szolgál 'az, hogy a különvélemény is azt mondja, hogy igenis helyesli, hogy „a pénzügyminiszter ur mégis, a mennyiben ezen mérnöki testület tagjainak fizetését a 4*