Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-408
308 108. országos ülés deczember 18. 1871 De t. barátom, Ghyczy Kálmán képviselő ur nagy tévedésben van. Mi nem előlegesen költjük el a jövedelmet; mert mi inkább mindig mögötte maradunk a postaforgalomnak szükségletei mögött: nem méltóztatik elhinni a postaforgalomnak roppant és gyors szaporodását. Azt mondja a t. képviselő ur: semmi statistikai adatokat nem közöltem. Nagyon részletes statistikai adatokat: igaz, nem közöltem, és azt hiszem, hogy a nagyon részletezett adatok ugy sem fognának dönteni; hanem a summázat tt van. Méltóztatnak látni előterjesztésem 24-ik iapján, hogy mig 1868-ban 28 millió levél adatott fel a postán, 1869-ben 31 millió, 1870-ben már 34 millió, tehát egyharmaddal több levél adatott fel addig: mig pl. a kocsi-postán magánküldemény 1868-ban 459 millió érték adatott föl, 1869-ben már 515 millió és 1870ben 701 millió frt értékkel. Már engedelmet kérek, hogy én a budget keretén belül maradjak, midőn a posta-forgalom szaporodik, és azt mondjam, miszerint arra, hogy a sok küldeményt felvegyem, nincs elégséges emberem, miután az országgyűlés nem szavazott meg többet, hogy tehát ennyi küldemény fel nem vétetik: ilyet bizonyára nem fog a ház tőlem követelni. (Helyeslés.) Ami azon 100 posta hivatalt illeti, a melyről itt szó van: van több képviselő ur, akinek postája van. Egy ilyen posta, amilyen itt felállíttatik, következőkbe kerül: a postamesternek fizetése 120 egész 200 frt, iroda-átalány 20,30, 40 frt, postai szállítási költség 300 írt. Tehát egy ilyen posta kerül az államnak 5 — 600 forintba, és igy 100 posta 50—60 ezer forintba, ha azon posták egy árva garast sem jövedelmeznek ; ezen esetet pedig nem méltóztatnak felvenni, sőt a tapasztalás bizonyítja, hogy a posta az első évben rendesen nagyon keveset vagy semmit sem jövedelmez: a második évben kifizeti magát, a harmadikban pedig már tetemes jövedelmet hoz. Azonkívül nem helyes azon számítás sem, hogy pl. egy kis helységben, hívják Ó-Falunak vagy ITj-Falunak, felállíttatván egy posta: nem jövedelmez sokat, és azért az nem is szükséges. Ott a bevétel lehet nagyon csekély: de azon Ó-Faluban vagy Uj-Faluban lakó s a postát igénybevevő ember, meglehet — hozat magának Pestről vagy Bécsből utánvét mellett portékát, s ez által jövedelmet szerez az államnak, mely nem azon postánál foly ugyan be, hanem másutt ; de amely talán egyátalán nem folyt volna be, ha az a posta nem léteznék. En egyátalában nagyon kérném akülön-véleményt szerkesztő t. képviselő urakat: ne méltóztassanak itt, — ha szabad mondanom — fukarkodni. A posta egy üzlet; a posta kereskedelmi forgalom és hogy ha pl. elolvasom t. barátomnak, hogy 1869-ben a kiadás a postánál volt praeliminálva 3.355,000 írttal és elköltöttünk 3.500,000 irtot, azaz 200,000 írttal többet, — hogy 1870-ben a kiadás praeliminálva volt 3.600,000 írttal, kiadtunk pedig valósággal 4 milliót, azaz 400,000-rel többet: én cseppet sem felek, hogy ezt nem igazolhatom; mert azt a szaporodó forgalom tette szükségessé. Ezzel szemben pl. 1869-re a 3.550,000 írttal praeliminált összeg felszaporodott 3.673.000 frtra, az 1870-re praeliminált összeg felszaporodott 4.030.000 forintra. Már, engedelmet kérek, az ilyen budgetnél megtartani a budget rovatait, hol a bevételek 400,000 írttal szaporodnak: nagyon bajos. Vagy talán azt méltóztatnak szememre hányni: miért nem praeliminálok jobban ? Azért, mert azt előre álmodni sem lehet. így pl. mikor a minisztériumot átvettem: az utánvételek és utalványok Bécs és Pest között tettek 2.000,000 frtotjmost pedig 12.000,000 frtot két rövid esztendő alatt. Itt a publicum követelményeinek kell utána menni és a postát fejleszteni és tökéletesíteni. Ott kell pedig fejleszteni ós tökéletesíteni, ahol már megvannak, és épen ezen meglevőknek tökéletesítése nagy részben összekötve van azzal, hogy uj postaállomások is létesíttessenek. Nem akarom én tagadni, hogy vannak a postánál hiányok : vannak, voltak és lesznek, és ha vigasztalásul szolgálhat, socies habuisse malorum: a Lajthán túl is van igen sok baj. Igaz, hogy ez nem mentség reánk nézve, hogy ne igyekezzünk azon bajokat orvosolni; volnának itt még több kívánságok, amelyek itt nyilváníttattak, és némileg vádak is, pl. azt, amit a vasutak miatt méltóztattak mondani, — fájdalom — magam is tapasztaltam, és mindannyiszor kérdőre vonom az illető osztályt, és amennyire lehet: azon segítek. Amit például Lázár képviselő ur mondott, hogy a pénzes levelek és pénzküldemények egy egylovas rongyos kocsival küldetnek tova, mely semmi biztosítékot nem nyújt. Hát igen! Méltóztatnak emlékezni: én legalább emlékezem, hogy ezelőtt 20 — 30 évvel minden héten egyszer ment a diligence Nagyváradra katona-kisérettel és mindenfélével; akkor minden héten csak egyszer lehetett pénzt küldeni. Ha igy akarunk eljárni': akkor a biztonságnak talán igen; de a forgalomnak nem fogunk eleget tenni. Biz ott van egy kis risieo. Igen is elküldjük egylovas rongyos kocsival a pénzküldeményeket, ki is rabolták, s ki is rabolják sokszor, most is ki-