Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

308 108. országos ülés deczember 18. 1871 De t. barátom, Ghyczy Kálmán képviselő ur nagy tévedésben van. Mi nem előlegesen költ­jük el a jövedelmet; mert mi inkább mindig mögötte maradunk a postaforgalomnak szükség­letei mögött: nem méltóztatik elhinni a posta­forgalomnak roppant és gyors szaporodását. Azt mondja a t. képviselő ur: semmi sta­tistikai adatokat nem közöltem. Nagyon részle­tes statistikai adatokat: igaz, nem közöltem, és azt hiszem, hogy a nagyon részletezett adatok ugy sem fognának dönteni; hanem a summázat tt van. Méltóztatnak látni előterjesztésem 24-ik iapján, hogy mig 1868-ban 28 millió levél ada­tott fel a postán, 1869-ben 31 millió, 1870-ben már 34 millió, tehát egyharmaddal több levél adatott fel addig: mig pl. a kocsi-postán magán­küldemény 1868-ban 459 millió érték ada­tott föl, 1869-ben már 515 millió és 1870­ben 701 millió frt értékkel. Már engedelmet kérek, hogy én a bud­get keretén belül maradjak, midőn a posta-for­galom szaporodik, és azt mondjam, miszerint arra, hogy a sok küldeményt felvegyem, nincs elégsé­ges emberem, miután az országgyűlés nem sza­vazott meg többet, hogy tehát ennyi küldemény fel nem vétetik: ilyet bizonyára nem fog a ház tőlem követelni. (Helyeslés.) Ami azon 100 posta hivatalt illeti, a mely­ről itt szó van: van több képviselő ur, akinek postája van. Egy ilyen posta, amilyen itt felál­líttatik, következőkbe kerül: a postamesternek fizetése 120 egész 200 frt, iroda-átalány 20,30, 40 frt, postai szállítási költség 300 írt. Tehát egy ilyen posta kerül az államnak 5 — 600 fo­rintba, és igy 100 posta 50—60 ezer forintba, ha azon posták egy árva garast sem jövedel­meznek ; ezen esetet pedig nem méltóztatnak fel­venni, sőt a tapasztalás bizonyítja, hogy a posta az első évben rendesen nagyon keveset vagy semmit sem jövedelmez: a második évben kifizeti magát, a harmadikban pedig már tetemes jöve­delmet hoz. Azonkívül nem helyes azon számítás sem, hogy pl. egy kis helységben, hívják Ó-Falunak vagy ITj-Falunak, felállíttatván egy posta: nem jövedelmez sokat, és azért az nem is szükséges. Ott a bevétel lehet nagyon csekély: de azon Ó-Faluban vagy Uj-Faluban lakó s a postát igénybevevő ember, meglehet — hozat magának Pestről vagy Bécsből utánvét mellett portékát, s ez által jövedelmet szerez az államnak, mely nem azon postánál foly ugyan be, hanem má­sutt ; de amely talán egyátalán nem folyt volna be, ha az a posta nem léteznék. En egyátalában nagyon kérném akülön-vé­leményt szerkesztő t. képviselő urakat: ne mél­tóztassanak itt, — ha szabad mondanom — fu­karkodni. A posta egy üzlet; a posta kereskedelmi forgalom és hogy ha pl. elolvasom t. barátom­nak, hogy 1869-ben a kiadás a postánál volt praeliminálva 3.355,000 írttal és elköltöttünk 3.500,000 irtot, azaz 200,000 írttal többet, — hogy 1870-ben a kiadás praeliminálva volt 3.600,000 írttal, kiadtunk pedig valósággal 4 milliót, azaz 400,000-rel többet: én cseppet sem felek, hogy ezt nem igazolhatom; mert azt a szaporodó forgalom tette szükségessé. Ezzel szem­ben pl. 1869-re a 3.550,000 írttal praeliminált összeg felszaporodott 3.673.000 frtra, az 1870-re praeliminált összeg felszaporodott 4.030.000 fo­rintra. Már, engedelmet kérek, az ilyen budgetnél megtartani a budget rovatait, hol a bevételek 400,000 írttal szaporodnak: nagyon bajos. Vagy talán azt méltóztatnak szememre hányni: miért nem praeliminálok jobban ? Azért, mert azt előre álmodni sem lehet. így pl. mikor a minisztéri­umot átvettem: az utánvételek és utalványok Bécs és Pest között tettek 2.000,000 frtotjmost pedig 12.000,000 frtot két rövid esztendő alatt. Itt a publicum követelményeinek kell utána menni és a postát fejleszteni és tökéletesíteni. Ott kell pedig fejleszteni ós tökéletesíteni, ahol már megvannak, és épen ezen meglevőknek tö­kéletesítése nagy részben összekötve van azzal, hogy uj postaállomások is létesíttessenek. Nem akarom én tagadni, hogy vannak a postánál hiányok : vannak, voltak és lesznek, és ha vigasztalásul szolgálhat, socies habuisse ma­lorum: a Lajthán túl is van igen sok baj. Igaz, hogy ez nem mentség reánk nézve, hogy ne igyekezzünk azon bajokat orvosolni; volnának itt még több kívánságok, amelyek itt nyilváníttat­tak, és némileg vádak is, pl. azt, amit a vas­utak miatt méltóztattak mondani, — fájdalom — magam is tapasztaltam, és mindannyiszor kérdőre vonom az illető osztályt, és amennyire lehet: azon segítek. Amit például Lázár képviselő ur mondott, hogy a pénzes levelek és pénzküldemények egy egylovas rongyos kocsival küldetnek tova, mely semmi biztosítékot nem nyújt. Hát igen! Mél­tóztatnak emlékezni: én legalább emlékezem, hogy ezelőtt 20 — 30 évvel minden héten egy­szer ment a diligence Nagyváradra katona-kisé­rettel és mindenfélével; akkor minden héten csak egyszer lehetett pénzt küldeni. Ha igy aka­runk eljárni': akkor a biztonságnak talán igen; de a forgalomnak nem fogunk eleget tenni. Biz ott van egy kis risieo. Igen is elküldjük egylo­vas rongyos kocsival a pénzküldeményeket, ki is rabolták, s ki is rabolják sokszor, most is ki-

Next

/
Thumbnails
Contents