Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-408
408. országos ülés deczember 18. 1871. 307 végre elvesztheti minden vagyonát, és mivel tökéletes garantiát és személybiztositékot nem vállalhatok magamra olyanért, aki nem közegem, hanem a posta igazgatóság által adatik, és ha sikkaszt, az első az, hogy a postamestert veszik elő és marasztalják el kihallgatás nélkül. Ami a fizetést illeti, minek az a sok postahivatal, csak azok tudjanak megélni, amelyek vannak; most is tömegesen folyamodnak egy postamesteri állomásért, melynél 1847. óta 350 frt a fizetés. Azt mondja a posta-igazgatóság ott van a vitelbér — Eittgeld, — és ez nevezetes részét teszi a jövedelemnek: az igaz; de csak akkor, ha az önkényesen nem változtattatik meg. Miután a vasutak megnyílnak, nem azt mondják: hallod-e postamester, mennyiben egyezel meg ? hanem azt mondják: most rendelek ezen állomásra ennyit és ennyit, ezt deeretálják az emberre, azt sem tudván, hogy elegendő leend-e ? Ezeket azért hozom fel, hogy nem alaptalan azon ok, melynél fogva a külö-nvélemény nem járul ehhez hozzá. És én azt tartom, t. ház, hogy ha a t. miniszter ur nem egészen a postaigazgatósági osztály hivatalára bizza, hanem maga is tanulmányozza e dolgot: meg fog győződni a felől, hogy nem megy minden ugy a postánál, amint mennie kellene; sőt méltóztassék nekem megmondani, — miután statistikai adatokat nem látok, — hogy mily összeget tesz az állam jövedelméből azon mennyiség, amely sikkasztás által elveszvén, arra a miniszter kénytelen a rendelkezési alapból tetemes összegeket fordítani ? Ez 200,000 forintot tesz évenként. Megengedem ugyan, hogy nyomozás által egy része megtéríttetik; de a legnagyobb része elvesz. A közegekre nézve ugy áll a dolog, hogy miután elismertetett a költségvetés alkalmával, hogy alkalmas egyéneket nem lehet találni: még is olyanokat kell alkalmazni, amilyenek vannak; mert posta-kiadónak osztálytanácsost vagy minisztert nem kapunk. {Derültség a miniszteri padokon.) Még azt az egyet jegyzem meg, hogy addig nem is állhat meg a postai kiadóhivatal: mig az adóhivatallal versenyez; mert a postahivatalnak nagy felelőssége van : mig az adóhivatalnál elég, ha az illetők 9-től 2-ig a hivatalban ülnek, és azután szétmennek; a postánál nappal és éjjel kell hivataloskodni, mert ez igy van a postáknál. De amikor aztán az expeditor ott hagyja a postamestert azért: mert az adóhivatalhoz meghívják 3 frt díjjal, honnan vesszük a posta-expeditort ? Es a postamester feleljen róla ? En tehát hozzájárulva a külön-véleményhez. nem hogy szükségét látnám alkalmas egyének hiányának, több posta-hivatal felállításának: arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék a kérdést tanulmányozni, és meg fog győződni arról, hogy nem minden ugy megy ott, amint kellene. Áldozat nélkül semmi sem lehet; de ha a segédeszköz rósz: az akadályoztatja a jó dolgot. Méltóztassék tehát olyan egyéneket alkalmazni, akik a hivatalra képesek: ezt pedig csak az által érhetjük eh ha őket kellőleg fizetjük is. Ezt ismételten a t. miniszter ur figyelmébe ajánlom, mert különben azon bajokon, amelyek a posta terén mutatkoznak, nem lesz lehetséges segíteni. Szlávy József kereskedelmi miniszter : Megvallom, t. ház, különös helyzetben vagyok. Én egész budgetemnek ezen részére voltam a legbüszkébb. Azt hittem, hogy a t. ház osztatlan tetszésében fogok részesülni, midőn az előterjesztésben azt mondom: hogy ime 100 posta, mely már részint felállíttatott, részint pedig ez év folyamában felállíttatik. És mivel találkozom ? Gáncscsal. Ha nem mondta volna Hevessy Bertalan képviselő ur, hogy postamester : több súlyt helyeznék szavaira. (Hevessy Bertalan közbeszól: Már nem vagyok az!) De volt. És most már azt vetik szememre, hogy nem a postákat kell szaporítani: hanem a meglevőket kell tökéletesiteni, a fizetést emelni. Elhiszem, hogy a postamesterek érdeke kétségkívül ezt kívánja; de én tudom kötelességemet, hogy nem a postamesterek érdekében kezelem a postát, hanem a közönség érdekében. (Helyeslés.) Ami a csekély fizetést illeti: méltóztassanak összehasonlítani azon fizetéseket, melyek Ausztriában vannak, az idevalókkal, és látni fogják a különbséget. A meddig a postákra ily fizetés mellett 3 — 4, 5 — 6, 7—8 sőt 10 concurrens van, és egyik a másikat taszigálja, hogy az állomást elnyerje: addig nem lehet azt mondani, hogy rósz a fizetés. Hozzájárul még az is, hogy a postamesterség nem egyedüli keresetmód, mely mellett megéljen a postamester; az mellékes kereset, ugy a t. képviselő ur sem élt meg a postából addig, mig postamester volt. Visszatérve előbbi állításomhoz: azt hittem, hogy dicséretet fogok aratni, és ime t. barátom Ghyczy Kálmán megrohan, és azt mondja a különvéleményben, hogy én 368,000 írttal több kiadást praeliminálok ez idén, mint tavaly; de azt meg azután elhallgatja és sehol sem emeli ki, hogy egyúttal 440,000 írttal több jövedelmet is praeliminálok. Ezt elhallgatja; hanem igenis azt méltóztatik mondani, hogy már előlegesen költöm el azon remélhető nagyobb jövedelmet. 39*
