Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

408. országos ülés deezember 18. 1871. 295 Ezen nem tetszését a nemzetnek még nevelte a pénzügyi miniszter ur azon eljárása, hogy 5 év óta a dohányegyedáruság-ügy kezelésének nyelvéül a németet megtartotta. Én, t. ház, nem vagyok németgyülölő, én tisztelem, sőt bámulom műveltségéért, jeles tulajdonaiért a német nagy nemzetet: — ha a német nyelv a cultura a literatura palástját ölti fel és ugy közeledik felénk, csak üdvözölni tudom. (Helyeslés balról.) Én most is élénk emlékezettel és élénk hálával emlékszem vissza azon kisded vitéz német csoportra, midőn az 1848-iki szabadságharczunk közepett bennünket utolsó csép verőkig segítettek; én hálásan emlékszem német ajkú benlakó testvéreinkre, kik bennünket e szabadságharezunkban odaadással gyámolítottak ; én méltó hálával ismerem el hazánkban lakó német testvéreink azon hazafias magatartását, mely által eltérve nemzetiségi követelésekről, haladásun. kat elősegítik; de okadatolva látom azon gyűlöletet, melyet e nemzet a német bureaukratia azon tagjai ellen érzett, kik húsz évig csak őrei, részben okozói voltak azon elnyomásnak, mely bennünket méltatlanul sújtott, s ezeket ápolni és a német hivatalos nyelvet 5 év óta fenntartani, nemcsak hiba: de vétkes mulasztás. (Igás! hal felől.) E rendszer mellett visszaélés visszaélésre, mulasztás mulasztásra tetéztetett, s a türelem határa elszakadt. Kérem a t. házat, vesse el ezen rendszert egészen; (Elérik helyeslés s taps bal felől.) ajánlom a kisebbség véleményét. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Nem szándékozom ezúttal a dohány egyedáruságnak akár föntartása, akár eltörlése mellett egészben és átalánosságban bármit is mondani; erős azon meggyőződésem és hitem, hogy erre megfelelő alkalmat mihamar találni fogunk. Csak arra hivatkozom, a mit egy más alkalommal tett előadásom folytán a t. képviselő úrhoz is intézett kérdésemre, maga a képviselő ur helybenhagyólag válaszolt, a mikor ugyanis azon kérdésemre, hiszi-e a képviselő ur, hogy azon esetben is, ha a törvényhozás a dohány-egyedáruság megszüntetését nemcsak jónak, de lehetőnek is találná és ennek folytán meg is szüntetné : hiszi-e a képviselő ur, hogy azt már 1872-ben el lehet ejteni? ő tagadólag válaszolt, azzal t. i. hogy nem hiszi; és én azt gondolom, hogy igen helyesen; mert sokkal inkább szakértő, mintsem az ellenkező nézetben legyen. Most nincsen másról szó, minthogy az eddigelé e tárgyban fennálló állapot még egy esztendőre -megtartassák, hogy a szabályok a jövő évben érvényben tartassanak, ami még, ha a jövőre nézve ki is mondatnék a monopólium megszüntetése: épen kényszerűség. E kényszerűség hatása alatt a t. ház a dohánymonopolium költségét már is megszavazta, tehát ezzel azt a szándokát jelentette ki, hogy a dohányegyedáruság a jövő évben akár azért, mert akarjuk, akár, mert mást nem tehetünk: tehát kényszerűségből — fentartandó. A költséget megszavazni, a reá vonatkozó törvények hatálját pedig fenn nem tartani: ezt én nem tartom megegyeztethetőnek Ismétlem, azon fejtegetésekbe, melyekbe a t. képviselő ur bocsátkozott: én bocsátkozni nem kívánok; én most nem akarok arról szólni: szükséges-e helyes-e, hogy ezen egyedáruság átalában fenntartassák ? hogy az, mint adórendszerünk egyik constans ize azon rendszerbe boleillesztve legyen. Erről most nem beszélek; de beszélek arról, hogy, ha erre azon válasz adatnék is, hogy nem: még is lehetetlen a dohány egyedáruságot az ország igen érzékeny megkárosodása nélkül már 1872-re megszüntetni. Ennek tudatában — hogy ismételjem — a képviselőház ezen üzlet-költségét 1872-re már is megszavazta. Én ugyanazon gondolat-menat folyamán és ugyanazon okok alapján, me'yeken ezt a képviselőház tette : kérem az erre vonatkozó törvényeket is föntartatni; mert különben nem tudom, minő törvények szerint járnánk el azon üzemben, vagy mit csinálnánk azon költséggel, melyet a t. ház már is megszavatott. (Helyeslés jobb felől.) Csanády Sándor : T. képviselőház! Öt évi szomorú tapasztalás arra tanított ugyan engem, hogy a jelenlegi kormánytól, mely hazánk államiságának legfőbb biztositékát az osztrák birodalmi nagyság eszméjéért gondatlanul feladta: nemzetemre, hazámra nézve semmi jót, semmi üdvöset ; de annál több roszat várjak: nyilvánítom azonban, miszerint pessimismusom ezúttal nem terjedett odáig, miszerint elhihettem volna, hogy a kormány az elosz trákoskodásban ós a bécsi kormány irányábani vak engedelmességben annyira sülyedhessen, (Hosszas derültség jobb felől) hogy az ország népeinek öt éven át évről évre megújuló azon feljajdulás és a képviselőház határozata daczára is a dohány-egyedáruságot, — az önkényuralom e legborzasztóbb maradványát, — a hatodik évre is fenntartani óhajtsa. (Élénk derültség jobb felől.) Nem czélom, nem szándékom ez alkalommal részletekbe bocsátkozva kimutatni azt, hogy a dohány-egyedáruság hazánkra és a nemzetre nézve mind szellemileg, mind anyagilag káros; mert az ez országgyűlési teremben már több alkalommal napfénynél világosabban ki volt mutatva. Kötelességem azonban hangsúlyozni azt, miszerint