Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

296 108. országos ülés deczember IS. 1871 hazánk népét, mely, mint néhány napokkal ezelőtt t. képviselőtársam Simonyi Ernő e házban számokkal is kimutatta, Európában aránylag legnagyobb mérvben van adókkal terhelve; — a népet, mely a rá sulyosodott adóterhek alatt már is roskadozik; — a népet, mely hazánk némely vidékein ehenhalással küzd : jövedelmének egyik legdúsabb forrásától, a dohány szabad termelésétől, melyből képesítve lenne adóját fizetni, családját eltartani, elzárni, illetőleg megfosztani, égbekiáltó igazságtalanság, oly igazságtalanság, mely előbb-utóbb meg fogja magát bőszülni. A dobány-egyedáruság, t. ház, nyilvános megtámadása a birtok szabad használatának, a közgazdászat, ipar és kereskedelem leggazdagabb forrásainak a nép kezéből való kiragadása, ós annak a kormány rendelkezése alá helyezése. A dohány-egyedáruság eszköz a nép erkölcsiségének megmételyezésére: mert a kémrendszer és kutatások a népet dugárusságra, csempeszkedesre és tolvajságra vezetik. Ugy hiszem, t. ház, körülbelől az általam elmondott okokból mondta ki a ház azt, hogy a kormány utasittatik, miként a dohány-egyedáruság megszüntetésére törvényjavaslatot terjesszen a képviselőház elé. Azonban, mint látom, a kormány a ház e határozatának mai napig sem tett eleget. Kérdem én a miniszter urat, mi bátorította föl önt arra, hogy a ház e határozatának ne engedelmeskedjék? Talán azt hiszi ön. (Derültség,) hogy ön zsarnokoskodhatik a ház fölött, a nemzet akarata fölött ? Ön, uram, szolgája a nemzet akaratának ! (Zaj jobb felől.) Talán azzal fogja ön menteni hanyagságát, mulasztását palástolni, hogy nem volt ideje önnek egyéb teendői miatt, a ház által határozatilag megkívánt törvényjavaslatot előterjeszteni? Talán mentségül fogja ön felhozni, hogy az átmeneti korszak nehézségei gátolják kötelessége teljesítésében? En e mentséget visszautasítom, nem fogadhatom el. Mert ha volt a kormánynak ideje arra, hogy oly törvényjavaslatokat terjesszen a képviselőház elé, nemcsak, hanem azokat el is fogadtassa a többség által, melyek hazánkat megfosztották önállásától és függetlenségétől; — ha volt ideje a kormánynak oly törvényeket alkotni, melyek az osztrák államadósságoknak egy részét, melyek hazánkat, nemzetünket sohasem terhelték volna, a nép nyakába tolta; — ha volt a kormánynak ideje arra, hogy sugárúti, vasúti, még pedig családi vasúti törvényjavaslatokat terjesszen a ház elé a népadója növelésének rovására; — ha volt ideje a miniszter urnák. . Igenis önhöz beszélek t. pénzügyminiszter ur! — Elnök: Ugy gondolom, a t. képviselő ur a szólásszabadság véghatáráigment kifejezései-< vei. (Helyeslés jobb felől.) Szólásjogát gátolni nincs szándékom, hanem vannak mégis bizonyos illemhatárok, melyeket tiszteletben tartani szükséges. {Élénk helyeslés a jobb oldalon. Mozgás a szélső balon.) Csanády Sándor: Engedelmet kérek a t. elnök úrtól, én a rendreutasitást az elnökségtől igenis mindig elfogadom : ha alapos; de bocsánatot kérek, én e házban semmi olyast nem, mondtam, a mit bebizonyítani képes nem lennék, és ha elősorolom a kormánynak bűntetteit, (Mozgás jobb felől) melyek ellen az magát védeni nem képes : akkor senkit sem sértek. (Zajos helyeslés a sz/dső bal oldalon.) Ha ideje volt a kormánynak oly törvényjavaslatokat terjeszteni a ház elé, melyek megfosztották nemzetünket önkormányzati jogától, melyek a néptől első folyamodásu bíróságainak választási jogát a kormányra ruházták át; ha a jogok legszentebbikét joga volt lábbal tiporni: a jogegyenlőséget; ha volt ideje oly törvényjavaslatokat terjeszteni a ház elé, melyek a kormány hatalmát az önkénykedés korlátáig szélesbitették ki, azt kérdem én: miért nem lehetett a kormánynak ideje arra nézve, hogy a ház határozata következtében legalább egyetlenegy törvényt terjesztett volna az országgyűlés elé, mely a nép érdekében látott volna napvilágot. Én, t. képviselőház, ezen pénzügyi bizottságnak véleményét nem fogadom : nem fogadhatom el, mert lelkem mélyéből óhajtom a dohány-egyedáruság megszüntetését; nem fogadom, nem fogadhatom el mint népképviselő. Igenis, uraim, népképviselői kötelességemnél fogva nem fogadhatom el; mert nem azért küldött ide bennünket a nép bizalma, hogy saját érdekeinket képviseljük, hanem igenis küldött bennünket azért, hogy tolmácsoljuk itt az ő óhajtásait, kivánatait, nézeteit; küldött bennünket ide azért, hogy mindent elkövessünk, a mi szellemi és anyagi jólétének eszközlésére vezet, és mert tudom azt, meg vagyok arról győződve, miszerint én e kérdésnél csak ugy képviselhetem méltóan küldőimet, ha a dohány-egyedáruság eltörlésére szavazok; és mert meg vagyok győződve, miszerint még magának Deák Ferencz képviselő urnák, sőt a pénzügyminiszter urnák küldői között is alig fog olyat találhatni, ki ezen átkos rendszert fenntartani óhajtaná: én csatlakozom a kisebbség véleményéhez — kívánom egyszersmind, hogy a pénzügyminiszter ur utasíttassák oda, miszerint a dohány-egyedárusság megszüntetése czéljából még ez ülésszak folyama alatt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Rákóczy János: T. ház! Ugy hiszem, hogy azoknak illustrálására, miket az átalános