Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

294 408. országos ölés deczember 18. 1871. tóztatott, lehetetlen, hogy ugyanekkor ennek fedezése szempontjából ne számított volna azon jövedelemre, melyet eddig a dobányjövedék nyújtott. Már pedig a jövedelem oly tetemes, hogy szemközt az ez idei nagy állam-szük­séglettel : nélkülözbetlenné vált. Hisz az általunk már megszavazott és még megszavazandó egye­nes és más adók mindannyian nem elégségesek arra, hogy belőlök a szükséges és hasznos állam­kiadások kikerüljenek, hanem tetemes deficittel állunk 1872-re szemben. Ily kilátások mellett a legkönnyebben elviselhető, jó formán luxus-adó­nak mondható adónemet megszüntetni, vagy an­nak helyettesítésére vonatkozólag kísérletet ten­ni, nézetem szerint, nem volna helyes. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy az ily megváltoztatá­sokra szükséges adatokkal egyedül a kormány rendelkezik: belátjuk, hogy csakis a kormány által nyujtathatik be oly törvényjavaslat, mely a ház által teljes megbízhatósággal elfogadható. Ha ezen jövedék most megszűnnék : ez által ál­lami jövedelmeinkben oly ür támadna, mely ki­pótolhatlanná válnék. Az egyenes adók amúgy is hazánk szegényebb sorsú lakóira nehezedvén, nem volna czélszerü ezen épen a vagyonosabb osz­tály által fizetett adónemet a kormánynak már általam emiitett előterjesztése nélkül, már most megváltoztatni. A központi bizottság tehát a dohányjövedéket a 1872-ik év szükségletei fe­dezésére nélkülözhetlennek tartván: az erre vo­natkozó törvényjavaslatot a t. háznak elfoga­dás végett ajánlja. Jámbor Pál jegyző (olvassa a kisebb­ségi véleményt.) Móricz Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt a kisebbségi véleményt tüzetesen indo­kolnám : méltóztassanak megengedni, hogy a többségi vélemény előadójának beszédére, röviden, némi észrevételeket tegyek. T. barátom két ne­vezetes körülményt hozott fel a dohány-egyed­áruság fenntartásának támogatására. Egyik az, hogy ezen adónem legkönnyebben elviselhető; másik pedig, hogy leginkább a vagyonos osz­tályok által viseltetik. En ezen két érvet azon körülménynek tulajdonítom, hogy t. barátom ezen ügy alaposabb tanulmányozásától magát visszatartotta; {Helyeslés bal felől) mert ha meg­gondolja azt, hogy a dohánytermelő vidékeken senki sem fizet dohányadót, mert ott jobbára mindenki csempészett dohányt szí: akkor el kell ismernie azt is, hogy ezen adó egyenlőtlenül terheli épen azon vidéket, melynek t. barátom képviselője. Ha t. barátom számítást tett volaa az iránt, hogy mit fizet egy szegény ember do­hányadóban : akkor nem állitandja azt, hogy ezen adó csak a vagyonos osztályt terheli; mert azon szegény ember, ki nem fizet egészen 50 kr. sze­mély-kereseti adót, vagy ha vagyonosabb és há­za van, házától sem fizet 60 krnál többet házi­adóban: pipa-adóban legalább 5 frtot fizet, és ha három férfi van a családban, fizetnek ösz­szesen 15 frtot, ennek oly pusztító hatása van, hogy lehetetlen, miszerint ott, hol nincs mozga­lom az adózási rendszer igazságtalansága miatt: ezen egy adónem azt meg ne teremtse. {He­lyeslés bal felől.) Ezek után, t. ház! áttérek a kisebbségi vélemény rövid indokolására. En és t. barátaim, kik a kisebbségi véleményt benyújtottuk, kiter­jeszkedhettünk volna hosszasan annak motiválá­sára, elmondhattuk volna, hogy most legköze­lebb a képviselőház megállapítván az ipartör­vényjavaslatot, elfogadta a szabad ipar eszméjét: elmondhattuk volna, hogy nem elég, uraim, nagy eszméket proclamálni. — és az iparszabadságot kimondani, de facto azt regálékkal és monopó­liumokkal tettleg nyűgben tartani; mert mind­addig mig a kereskedés, gazdászat és ipar. teljes szabadságot nem nyer : az ipar-törvénynek oly hatása, minőt attól várunk, nem lehet; hivat­kozhattunk volna helyes status-gazdasági néze­tekre. De önök azt állítják, hogy a monopólium status-gazdasági nézetekből kárhoztatható: csak financiális szempontok azok, melyek miatt az fen­tartandó. De, engedelmet kérek, a financiális szempontok csak rövid időig elégítik ki magát a pénzügyeket; mert ott, hol status-gazdasági helyes elveken nem alapszik a pénzügy: az meg­boszulja magát és az megrontja a pénzügyet is. Hivatkozhattunk volna, t. ház, a közerkölcsiségre, hivatkozhattunk volna a visszaélések hosszú so­rozatára ; {Igaz) de mindezt nem tettük, egyet­len-egy motívumot használtunk fel: azt, hogy a nemzet nagy többsége ezen adónem iránt ide­genkedéssel viseltetik. {Igaz bal felől) Es ezt az egyet elégnek tartottuk arra, hogy ez adónem eltöröltessék; mert vagy van hazánkban valósá­gos alkotmányos rendszer és van valóságos meg­hamisitatlan repraesentatio, vagy nincs? és ha van, s mindazok, kik ez iránt ígéretet tettek ígéreteiket beváltják: akkor nem lehet, hogy ezen rendszer tovább is fenntartassák. (Élénk helyeslés bal felől.) Mi t. ház, három szóba foglaltuk össze an­nak okát, miért gyűlöli a nemzet e rendszert és ezen három szó: Kémkedés, kutatás, és kobzás. (Élénk helyeslés bal felől). S csak örvendenünk kell, hogy ezen ide­genkedés a nemzetben megvan; mert mindad­dig, mig ezen három nevezetes visszataszító el­járás ellen a nemzet idegenkedéssel viseltetik: mindaddig a nemzet alkotmányos és szabadság szerető lesz. (Felkiáltások bal felől .• Igás!)

Next

/
Thumbnails
Contents