Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-408
294 408. országos ölés deczember 18. 1871. tóztatott, lehetetlen, hogy ugyanekkor ennek fedezése szempontjából ne számított volna azon jövedelemre, melyet eddig a dobányjövedék nyújtott. Már pedig a jövedelem oly tetemes, hogy szemközt az ez idei nagy állam-szükséglettel : nélkülözbetlenné vált. Hisz az általunk már megszavazott és még megszavazandó egyenes és más adók mindannyian nem elégségesek arra, hogy belőlök a szükséges és hasznos államkiadások kikerüljenek, hanem tetemes deficittel állunk 1872-re szemben. Ily kilátások mellett a legkönnyebben elviselhető, jó formán luxus-adónak mondható adónemet megszüntetni, vagy annak helyettesítésére vonatkozólag kísérletet tenni, nézetem szerint, nem volna helyes. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy az ily megváltoztatásokra szükséges adatokkal egyedül a kormány rendelkezik: belátjuk, hogy csakis a kormány által nyujtathatik be oly törvényjavaslat, mely a ház által teljes megbízhatósággal elfogadható. Ha ezen jövedék most megszűnnék : ez által állami jövedelmeinkben oly ür támadna, mely kipótolhatlanná válnék. Az egyenes adók amúgy is hazánk szegényebb sorsú lakóira nehezedvén, nem volna czélszerü ezen épen a vagyonosabb osztály által fizetett adónemet a kormánynak már általam emiitett előterjesztése nélkül, már most megváltoztatni. A központi bizottság tehát a dohányjövedéket a 1872-ik év szükségletei fedezésére nélkülözhetlennek tartván: az erre vonatkozó törvényjavaslatot a t. háznak elfogadás végett ajánlja. Jámbor Pál jegyző (olvassa a kisebbségi véleményt.) Móricz Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt a kisebbségi véleményt tüzetesen indokolnám : méltóztassanak megengedni, hogy a többségi vélemény előadójának beszédére, röviden, némi észrevételeket tegyek. T. barátom két nevezetes körülményt hozott fel a dohány-egyedáruság fenntartásának támogatására. Egyik az, hogy ezen adónem legkönnyebben elviselhető; másik pedig, hogy leginkább a vagyonos osztályok által viseltetik. En ezen két érvet azon körülménynek tulajdonítom, hogy t. barátom ezen ügy alaposabb tanulmányozásától magát visszatartotta; {Helyeslés bal felől) mert ha meggondolja azt, hogy a dohánytermelő vidékeken senki sem fizet dohányadót, mert ott jobbára mindenki csempészett dohányt szí: akkor el kell ismernie azt is, hogy ezen adó egyenlőtlenül terheli épen azon vidéket, melynek t. barátom képviselője. Ha t. barátom számítást tett volaa az iránt, hogy mit fizet egy szegény ember dohányadóban : akkor nem állitandja azt, hogy ezen adó csak a vagyonos osztályt terheli; mert azon szegény ember, ki nem fizet egészen 50 kr. személy-kereseti adót, vagy ha vagyonosabb és háza van, házától sem fizet 60 krnál többet háziadóban: pipa-adóban legalább 5 frtot fizet, és ha három férfi van a családban, fizetnek öszszesen 15 frtot, ennek oly pusztító hatása van, hogy lehetetlen, miszerint ott, hol nincs mozgalom az adózási rendszer igazságtalansága miatt: ezen egy adónem azt meg ne teremtse. {Helyeslés bal felől.) Ezek után, t. ház! áttérek a kisebbségi vélemény rövid indokolására. En és t. barátaim, kik a kisebbségi véleményt benyújtottuk, kiterjeszkedhettünk volna hosszasan annak motiválására, elmondhattuk volna, hogy most legközelebb a képviselőház megállapítván az ipartörvényjavaslatot, elfogadta a szabad ipar eszméjét: elmondhattuk volna, hogy nem elég, uraim, nagy eszméket proclamálni. — és az iparszabadságot kimondani, de facto azt regálékkal és monopóliumokkal tettleg nyűgben tartani; mert mindaddig mig a kereskedés, gazdászat és ipar. teljes szabadságot nem nyer : az ipar-törvénynek oly hatása, minőt attól várunk, nem lehet; hivatkozhattunk volna helyes status-gazdasági nézetekre. De önök azt állítják, hogy a monopólium status-gazdasági nézetekből kárhoztatható: csak financiális szempontok azok, melyek miatt az fentartandó. De, engedelmet kérek, a financiális szempontok csak rövid időig elégítik ki magát a pénzügyeket; mert ott, hol status-gazdasági helyes elveken nem alapszik a pénzügy: az megboszulja magát és az megrontja a pénzügyet is. Hivatkozhattunk volna, t. ház, a közerkölcsiségre, hivatkozhattunk volna a visszaélések hosszú sorozatára ; {Igaz) de mindezt nem tettük, egyetlen-egy motívumot használtunk fel: azt, hogy a nemzet nagy többsége ezen adónem iránt idegenkedéssel viseltetik. {Igaz bal felől) Es ezt az egyet elégnek tartottuk arra, hogy ez adónem eltöröltessék; mert vagy van hazánkban valóságos alkotmányos rendszer és van valóságos meghamisitatlan repraesentatio, vagy nincs? és ha van, s mindazok, kik ez iránt ígéretet tettek ígéreteiket beváltják: akkor nem lehet, hogy ezen rendszer tovább is fenntartassák. (Élénk helyeslés bal felől.) Mi t. ház, három szóba foglaltuk össze annak okát, miért gyűlöli a nemzet e rendszert és ezen három szó: Kémkedés, kutatás, és kobzás. (Élénk helyeslés bal felől). S csak örvendenünk kell, hogy ezen idegenkedés a nemzetben megvan; mert mindaddig, mig ezen három nevezetes visszataszító eljárás ellen a nemzet idegenkedéssel viseltetik: mindaddig a nemzet alkotmányos és szabadság szerető lesz. (Felkiáltások bal felől .• Igás!)
