Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-407
407. ország©* ülés deoaemler 17. 1871. 285 hetővé tegye. Eddig ily törvényünk nincs. AÍ úrbéri törvény keretébe ez nem is volt való, mert ez nem úrbéri viszony. De azt hiszem, hogy gazdászatunk emelésére semmi sem fontosabb: mint az, hogy lehetővé tétessék (az egyes gazdáknak, hogy birtokaikat tagositva használhassák. Különben a kisbéri birtokot illetőleg még egy igen rövid megjegyzésem van. Kijelentem előre is, hogy én a költségeket a miniszter ur és illetőleg a pénzügyi bizottság javaslata szerint megszavazni kész vagyok. Megjegyzésem oly tárgyra vonatkozik, mely igen szomorú ugyan, de mely a tegnapi napon a t. házban kedélyes beszélgetésnek volt okozója. B tárgy a marhavész. A t. miniszter ur a kisbéri ménesgazdászatról szólván, annak, hogy Kisbéren a gulyák számát nevelni kell, egy szerintem egészen uj indokát hozta föl. Azt mondta ugyanis: nevelni kell a gulyák számát azért, mivel marhadög van. Azt már hallottam, hogy egyes gazdák eladták gulyáikat azért, mert marhadög lévén, féltek attól, hogy túlságosan megkárosodnak; de azt, hogy valaki azért, mert marhadög van, ökrei kiegészítése czéljából még gulyát is vegyen, azaz félvén attól, hogy ökrei eldöglenek még, — gulyát vegyen, hogy ez is eldögölhessék: én még nem tapasztaltam. {Derültség.) Egyébiránt megszavazom a kért összeget. (Helyeslés.) Podmaniczky Frigyes % T. ház! Bocsánatot kérek, hogy egy pár rövid észrevételt tehessek; de miután máskor alkalmat azokra nem fogok nyerni, most teszem, különösen miután állam-ménesbeli gazdaságról vau szó. (Halljuk.') Különösen egy kérésem volna a közgazdászati miniszter úrhoz. Én nem vagyok ugyan barátja a sok ünnepeknek; de minden esetre megkivánom azt, hogy egyetlenegy ünnepünk a vasárnap, a mennyire a körülmények megengedik, meghagyassék, mint szabad nap az ember számára. E tekintetbeu Csanád és Békesmegye környékének kérelmét is terjesztem elő. E kérelem abból áll, hogy méltóztassék, ha lehetséges, ugy rendelkezni ezentúl, hogy a vásárok és az ezzel egybekötött bérfizetések ne mindig vasárnak délelőtt tartassanak és történjenek Mezőhegyesen. Ez ugyanis annyira leköti a vidéket, — miután a forgalom nagy, a minek csak örülni lehet, miután a munkás kéz nagyon szükséges, mondom, annyira leköti a vidéket, — hogy nagy része nem juthat a templomba és épen nincs egy szabad vasárnap délelőttje. Ez az egyik kérelem. A másik kérelem az, hogy miután meggyőződtünk mindnyájan arról, hogy mennyire üdvös I és hasznos volt az, hogy Mezőhegyesen a magyar tehén és ökörfainak, szóval a szarvasmarhának minta-gulyája mentetett meg: — én legalább ugy tudom mmden gazda részéről nevezetes kincs ez, mely néhány év múlva helyrepótolhatlannl elveszett volna: ha nem épen Mezőhegyes által mentetett volna meg ; — bátor vagyok a minister urat felkérni, hogy miután a kisbéri juhászat teljesen az államkezébe fog átmenni, miután az eddig feles volt: vajon nem volna-e lehetséges az eddig mindenütt nevelt finom birka helyett oly birkafajt nevelni, a mely a tenyésztésre nézve a finomnál sokkal hasznosabb, értem a fél finom, tömött és különösen a mi fölötte szükséges, — ha ugyan haladni akarunk mezőgazdasági iparunkban — a hústartó birkát. E két megjegyzést voltam bátor koczkáztatni, melyek oly elemeket érdekelnek, melyekkel igen gyakran jövök érintkezésbe. (Helyeslés.) Szlávy József kereskedelmi miniszter : T. ház! Igen nagy köszönettel fogadom Tisza Kálmán t. barátom észrevételeit és figyelembe fogom venni kívánságát, valamint Podmaniczky t. barátom kívánságát is, amenynyire lehetséges. Hanem megengedi nekem t. barátom Tisza Kálmán, hogy szó nélkül ne hagyjam azon|paradoxont, a mely állítólag az én jelentésemben van, hogy tudniillik e jelentés szerint azért, mert marhadög van: kell vinni a gulyát Kisbérre, hogy az is megdögöljék. Ha jől emlékezem azon indokolásban az van, hogy Kisbéren — sít venia verbo — a trágyát nevelni kell és ehhez szükséges nagyobb számban venni a marhát. Miután pedig Magyarországon a marha ára nagyon felszökött, és az igás marhát nagyon drágán volnánk kénytelenek megvenni: azért tartjuk czélszerünek, hogy úgynevezett rúgott borjukat vegyünk és igy magunknak neveljük az igás marhát, nehogy kitéve legyünk az árak fiuetuatioinak. Azt mondja t. barátom, hogy a gazda inkább eladja a gulyát oly időben, midőn tart a marhadögtől. Már bocsásson meg, a ki ezt teszi : az nem jó gazda. A földmives, a paraszt ember, ha szabad magamat ugy kifejeznem, a kinek két ökre van és a kinek ökre a legelőre jár: ez talán félve teheti ezt ; de a nagyobb birtokos, kinek tagositott 1000—2000-3000 ezer hold földje van: ez nem félhet a marhadögtől, ha pedig fél, akkor: „Dórt ist etwas Faules im Staate Dánemark", nem jól áll a dolog. Megbocsásson nékem t. barátom, ez az én nézetem, és ha Kisbérbe beütne a marhadög : akkor méltó szemrehányást tehetne — bár akkor is nem nekem, — mert én közvetlenül nem I ügyelhetek arra, hanem az ottani igazgatónak
