Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-407
284 407/ országos ülés deczember 17. 1871. tosságot ajánlom; és ez a Saghya. Igaz! jó vér van az e fajta lovakbaD ; eleven lovak; de én legalább a méntelepekben látott példányok közt egyről sem mondhatnám, hogy az tenyésztési czélra kifogásnélküli: már pedig én a lónak jó vérére igen sokat adok; de ha a jó vér gyenge, vékony lábakkal párosul: nem jobbá, de roszabbá teszi a lovat, mert kevés vérű ló rósz lábon járhat egy ideig, de a jó vérű ló a rósz lábat rögtön tönkre teszi. A másik észrevétel a mének bevásárlására vonatkozik. En tudom, hogy ez most nagy nehézséggel jár; de ha előre biztosítva lennének a tenyésztők, hogy évenként bizonyos számú arravaló tenyészanyagot eladhatnának: meg vagyok győződve, hogy egy pár év múlva lehetne benne válogatni; lehetne válogatni kivált akkor : ha, a mint a múlt évben is egy alkalommal emiitettem, nem a félvér, gyakran igen gyenge lovakra, hanem sok vidék számára a létező erős és a < gazdaságban is használható lovakra lenne a figyelem fordítva. És itt ki kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy én legalább Magyarországban a gazdaságra és a rendes fuvaroztatásra alkalmas lovak tenyésztésének módját nem a külföldi nehéz lófajok behozatalában keresem, mert — szerintem — ezeknek Magyarországon csak bizonyos helyeken, főleg városokban van hivatásuk; hanem keresem a hazában itt-ott feltalálható munkaképes, jó fajlovaknak, alkalmas tenyészménéknek megvételében és azoknak a tenyésztésre fordításában. Lehet Magyarország némely vidékein ily ménlovakat kapni, melyek más vidéken magyar lófajokra használtatván, a munkánál sokkal több hasznot fogunk tenni, mint azon sokkal nemesebb, de nem kellőleg erős lovakkal. A kisbéri telivér ménesről emlékezvén meg előterjesztésében a miniszter ur és kiemelvén, — még pedig teljesen igazoltan, — az ottani tenyészanyag jelességét, azt mondja, hogy ennek czélja és azon ok, a melynél fogva erre az országnak áldoznia kell: az, hogy nemes tenyészanyag jusson a tenyésztők birtokába. Ez tökéletesen helyes és én meg vagyok győződve, hogy e ezél elérése a mai viszonyok közt megérdemli az áldozatot. Csak hogy ha ugy áll a dolog, mint a miniszter ur jelentésében mondja, hogy t. i. az ott eladott éves csikókat csak a monarchiabeli tenyésztők vehetik meg, — kivételképen s csak bizonyos eshetőségek közt engedtetvén meg ez a külföldieknek : — ugy igen félek, hogy a haszon legnagyobb részét elvesztjük. Mi fogunk az intézetre költeni ; de az osztrák tartományok, melyek, meg kell vallanunk, sokkal vagyonosabbak : a tenyészanyag javát Magyarországból ki fogják vinni. Ezt részemről helyes eljárásnak nem tartom. En nem akarok szűkkeblű lenni; megengedem, hogy más külföldiek fölött az ő felsége többi országaiban és tartományaiban lakóknak előny adassék; de hogy ezek a magyar állam pénzén föntartott ménes haszonvételében a magyar állam polgáraival egyenlő joguaknak tekintessenek: ezt — ismétlem — én helyesnek és igazságosnak nem tartom és igy igen óhajtom, hogy e tekintetben változás történjék. A kisbéri ménesről szólván, Simonyi Lajos t. képviselőtársam és barátom felemiitette, hogy először ott tétetett kísérlet arra, hogy a ménesek a közös katonai kezelés alól kivétessenek. Örülök ennek, s csak azt kívánom megjegyezni, hogy minden irányban szükséges lenne e tekintetben a gyors előkaladás, s ha más birtokokon is, mint pl. Mezőhegyesen állanak azon indokok, melyeket a miniszter ur előhozott, és melyekről elismerem, hogy sok tekintetben állanak, hogy t. i. az úgyis kevés munkás kezet nem szabad lefoglalni a magángazdaságtól, legalább nem rögtönözve : akkor egy mód volna ezt elérni, mely mód szerintem az volna, a mezőhegyesi állambirtokon telepitvénj r eket eszközölni. Ha a munkásosztálynak egy része, melynek fönnállása sok helyt ma úgyis veszélyeztetve van, oda letelepittetnék: ez esetben e vidék közönsége is nem veszítene, hanem, nyerne. (Helyeslés.) Azt mondja a t. miniszter ur, hogy hazánkban a lótenyésztési választmányok által akart hatni arra, hogy rósz tenyészanyag, különösen rósz és tulságig fiatal mének ne használtassanak. Tökéletesen igaza van : ha erre ez utón is akar hatni, igy annyival inkább, mert, nézetem szerint, nemcsak nincs törvény arról, hogy ily anyagot használni ne lehessen; de bizonyos előfeltétel teljesítése nélkül nem is lehet ily törvényt alkotni, a mely előfeltétel szerintem abban rejlik, hogy jó tenyészanyag — értek jó ménlovat — kellő bőségben kapható legyen és továbbá, hogy olyanok legyenek a magyar községek gazdászati viszonyai, a melyek mellett drágább állatokat szerezhessenek ; mert a mostani gazdászati viszonyok közt, a ménesekben legeltetés mellett, jó ménlovak szerzése, még ha ilyenek volnának is : a községeknek lehetetlen. Nem lesz pedig meggyőződésem szerint lehető addig: mig a tagosításoknak nagyobb mérvben keresztülvitele folytán az istálórendszer ós ezzel együtt a kézből hágatás nem fog a községekbe behozatni. Ez ismét oly tárgy, mely itt ki nem fejthető, de a melyre nézve bátor vagyok kérni a tizztelt miniszter urat, mint közgazdászati minisztert: méltóztassék figyelemmel lenni az iránt, hogy alkottassák hazánkban egy oly törvény, mely a községi birtokok tagosítását le-
