Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-407

407. országos ülés deczember 17. 1871. 283 tárgyaltatván ez ügy: végleges megállapodás erre vonatkozólag nem is történt. Én tehát igen óhajtanám, hogy e tekintetben méltóztatnék a t. miniszter ur felvilágosítani a t. házat, történt-e valami kicserélés az osztrák állammall vagy pedig valami átadás a tenyészanyag egy részéből. Itt ugyan a jelentésben, melyet a t. miniszter ur költségvetéséhez hozzácsatolt, ki van mondva az: hogy a ménesbirtok sem ami a felszerelést, sem a tenyészanyagra nézve legkisebb csorbulás nem történt azóta, a mióta a magyar kormány azt átvette. Azt hiszem, hogy nem volna átalában kárára az ügynek, ha miniszter ur bővebb felvilágosítást adna, és megnyugtatna különösen engem az iránt, hogy sem a felszerelésből sem a tenyész-anyagból, miután semmi egyezmény létre nem jött, semmi át nem adatott az osztrák államnak. Ezen észrevételem mellett én a költségvetésben előirányzott összeget a legnagyobb készséggel elfogadom. (Helyeslés.) Szlávy József kereskedelmi miniszter: T. ház! Amit t. barátom Simonyi Lajos a netán történendő kicserélésekre tudni kíván, arra bátor vagyok a következőket válaszolni. Már az 1870-iki költségvetéshez mellékelt előterjesztésben, az én t. elődöm és t. barátom Gorove a ház elé terjesztette azt, hogy ezen ügyben t. i. a ménesek átvételénél minő lépések történtek és minő javaslatot tett a magyar bizottság az osztrák bizottság ellenében, mely csakugyan némileg túlságos követelésekkel lépett föl. A magyar bizottságnak, a magyar kormánynak akkori ajánlata, melyet az osztrák kormánynak ezen ügy kiegyenlítése iránt tett: a következő resumében öszpontosult. Azt ajánlotta ugyanis a magyar kormány, hogy miután sokkal több ló találtatott a magyar ménes intézményekben, mint oda át: a nehezebb fajokból 280 anya kanczát és 9 mént adjunk át az osztrákoknak, viszont az osztrákok adtak volna át nekünk 55 darab kanczát és 1 mént. Ezen kívül a magyarországi nehezebb fajú ménsarjaknak fele az osztrák ménesekben létező, hason számú és korú ménekkel lett volna kicserélendő : azért mert nálunk inkább könnyebb lófajok voltak, oda át pedig nehezebbek, és a mi méneseinkben a nehezebb lófaj számára tenyésztettek a mének. Ezen ajánlatokat akkor az osztrák kormány el nem fogadta és miután ezen ajánlatot élnem fogadta: a magyar kormány azon állásponton állott, hogy miután a mi Magyarország területén találtatik, a miénknek tekinthető : ennélfogva elfogadjuk az uti possidetis állapotát. Hosszas idő múlt el a nélkül, hogy az osztrák kormány bármi lépést tett volna az ügy kiegyenlítésére. Az ujabb időben kaptam egy átiratot az osztrák kormánytól, a hol ugy látszik az osztrák kormány vissza akar térni ezen akkor kötött egyezségre. E tekintetben válaszom az volt, miután akkor ezen ajánlatot el nem fogadta, s miután a magyar képviselőház ismételten is kimondotta, hogy az ily átcserélésekre és átengedésekre rá állani nem hajlandó: ennélfogva én ezen akkor tett ajánlathoz kötöttnek magamat annál kevésbbé hiszem; mert időközben a viszonyok egészen megváltoztak, {Helyeslés.) akkor t. i. mikor az ajánlatok tétettek: 1868-ban, még némileg a mi érdekünkben lett volna a kicserélés ; t. i. hogy mi adtunk volna nehezebb fajtájú méneket oda és onnan könnyebb fajtájúakat kaptunk volna; de e 3 esztendő alatt — s ezt örömmel constatálom — annyira emelkedett lótenyésztésünk és annyira izmosodtak, erősödtek lovaink, hogy most e könnyebb fajtára szükségünk nincsen és itt saját ménesünk tenyészetét okszerűen használhatjuk fel. Áll tehát mit előterjesztésemben mondottam , hogy azon ménes anyag, melyet 1868-ban átvettünk: csorbítatlan maradt, és a kormány nem szándékozik és most — a ház ismételt nyilatkozata folytán — hatalmában sincsen azt megváltoztatni. A mennyiben azonban az osztrák kormány által netán igények formáltatnának: ez kiegészítő részét fogná képezni azon átalános leszámításnak, melyek folyamatban vannak. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Legelőször is azon kezdhetem, hogy részemről nagyon helyesnek tartom azon álláspontot, melyet a t. miniszter ur a most szóban forgott kérdésre nézve elfoglalt: azaz azt, hogy most már többé kicserélésről szó sem lehet; és ezenkívül még igen szívesen constatálom azt, hogy a lótenyésztés körül igen sok és legnagyobb részben helyes irányban és sikeresen történt. Örülök ennek, mert én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy nemzetgazdászatilag ez Magyarországra nézve véghetetlenül fontos, és hogy most még, jelen helyzetünkben, — bármi legyen is később indicálva — ezen útról eltérni nem lehet, sőt igyekezni kell, mentül tökéletesebben előrehaladnunk. Az ügyre vonatkozólag azonban némi megjegyzéseim mégis vannak, melyeket bátor leszek a miniszter ur jelentése folytán — melynek megtételéért fogadja elismerésemet — a t. háznak elmondani: (Halljuk !) Legelőször is, a mi a méntelepeket illeti, két észrevételem van. Az egyik az, hogy van az álladalmi ménesekben egy lófaj, melynek ón minden jó tulajdonát elvitatni nem akarom; de melyre nézve a tenyésztésnél a legnagyobb óva36*