Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-407
272 407. országos ttlés deczember 17. 1871. eminensebb kötelessége gondoskodni a szakoktatásról minden irányban, különösen a mezőgazgasági oktatás irányában is, főleg olyan országban, minő hazánk, melyről tudjuk, hogy öszszes termelésének lehet mondani 9 / 10 része a főidből szakad, melyről tudjuk, hogy a hányszor a földet csapás éri ós a termelés megzsibbad: rögtőn a nemzeti anyagi élet is meg van zsibbasztva ; holott ha a mezőgazdasági termelés eredménye kedvező resultatuma azonnal mutatkozik az élet minden irányaiban, akkor látjuk, hogy az ipar, kereskedelem virágzik, van pénz bőségesen épülnek a városok mindenfelé az országban. Azt mondta tegnap ezen kérdésnél, midőn szóba hozatott a felsőbb gazdasági intézetek budget-je, egy t. képviselőtársam, ha jól emlékszem Mukics Ernő, hogy a háznak van egy határozata, mely a felsőbb gazdasági intézetek számát szaporítani kivánja. Nevezetesen oda utalt a t. képviselő ur az alföldre, nevezetesen a bánsági vidékre és azután a felföldre a kárpáti vidékre. Es erre az általam is igen tisztelt és mondhatom nagyrabecsült földmivelési miniszter ur szíveskedett válaszolni oly formán, mintha ő ezen intézeteket szükségeseknek nem tartaná. Pártoltatott ezen nézet Tisza László t. képviselő barátom által is. 0 is azt gondolja, hogy ezen két intézetet helyettesitheti az ember valami olcsóbb módon. Már ezt a nézetet — meglehet, — hogy tévesen, de én a magamévá nem tehetem. Méltóztassanak felvenni ezen országot, hogy sok-e annak azon két felsőbb intézet, mely még számára terveztetik. Már akkor a régi időkben, midőn még nem volt alkalmunk, fájdalom, saját ügyeinket magunknak intézni: az országos gazdasági egyesületben, mely hazafiúi hűséggel virrasztott az anyagi és különösen a mezőgazdasági érdekek fölött: hosszas beható tanácskozások tárgyát képezte éppen ezen gazdasági intézetek ügye. Azon egyesültben volt együtt a nemzet virága s azon egyesületben öszpontosult akkor csaknem minden értelmiség. Nem dicsekvésből mondom ezt. Azértvolt együtt itt, mert nem öszpontosulbatott úgyszólván másutt sehol. Ehelyen hosszas tanácskozások és tanulmányozások tárgya volt ezen ügy, és akkor abban állapodott meg ezen egyesület és azt mint evangyeliumot hirdette azóta folyvást, hol csak tehette: hogy tekintettel az ország területére, értve az országot egész terjedelmében, adjunk annak több helyeire felsőbb gazdasági tanintézeteket. Hisz közel 6000 • mértfőid ezen terület és mi akkor azon hitben voltunk, hogy körülbelül 1000 • mórtföld és 2,000,000 népesség szerint nagyon helyesen lehetne egy felsőbb gazdasági tanintézetet elhelyezni. És ezen fölosztással, ha tekintettel akarunk lenni arra, hogy a földtani, klimatikai, forgalmi és termelési eltérések kielégíttessenek ezen intézetek által: azoknak több pontra kell elhelyeztetniők, habár igy egészben véve több költséget okoznak is, azoknak elhelyezése igy mégis sokkal termékenyebb lesz, mintha pl. az egész területnek itt Pesten vagy nem tudom én, hol egy nagy intézet adatnék. A gazdasági egyesület azon nézetben volt mindig, hogy ha többe kerülnek is igy a felsőbb gazdasági iskolák: azoknak hatása csak felosztott elhelyezéssel lehet igazán termékeny. És ezen nézet tökéletesen helyes is. Először is megkönynyittetik igy a hozzáfórhetés ; továbbá helyszerüvé lesz a gazdasági oktatás, mely hogy jó legyen: annak ép ugy az elmélet mint a gyakorlat igényeit teljesen kielégíteni szükséges. Méltóztassanak fölvenni, hogy ha a nevezett egyesület által praeliminált hat gazdasági felsőbb intézet, az ország egész területén kellőleg elhelyezve lenne, mily szépen, mily helyesen volnának kielégítve az ország különböző természetű vidékei. Vegyük pl. a dunántúli részt. Az egy egység, annak gazdasági természete sokban elüt az ország egyéb vidékeitől, és ime ott van egy intézet, lehet mondani jelenleg kettő, — ámbár sajátlag csak egy természete van azon vidéken,és én őszintén megvallom, hogy ha egy jól fölszerelt gazdasági intézet volna a Dunán tul: én azon vidékre nézve azt elégelnem is. Azonban már akkor, a midőn a keszthelyi tanintézet fölállittatott: létezett már Óváron is felsőbb gazdasági tanintézet és mégis czélszerünek találtatott Keszthelyt is hasonló intézetet fölállítani. Mint méltóztatnak tudni, sajátszerű okoknál fogva történt ez, s ezen okok legfőbbikeaz volt, hogy az óvári intézet sajátlag nem volt tekinthető magyar intézetnek, valamint tannyelvénél fogva sem tekinthető annak. ED ennélfogva a keszthelyi tanintézet tervezett elhelyezését máshová, a t. háznak nem merném ajánlani; de sőt kívánom, hogy ezen intézet maradjon meg ott, a hol van, l*isz akkor is, mikor létre jött : ott volt már a magyaróvári intézet s mégis szükségesnek tartatott a keszthelyi is. Azok, amiket t. barátom Tisza László Keszthely földesurára nézve mondott, s a miket én szó szerint ismételni nem akarok, bocsásson meg ha azt válaszolom : hogy Keszthely urának munificentiájára nem vethet a felhozott körülmény semmi árnyékot, s ugy tartom, hogy azon az intézet által kért, de az uradalomtól megtagadott pár holdnyi rét dolgában valami hibának kellett történni. Nem tudom, hogyan történt e dolog, de merném mondani, hogy hibának kellett történni e dologban; mert a ki pár száz holdat olcsó bérlet mellett ád az intézetnek és oly formán, hogy a bérdij ismét az intézet javára fordittatik : attól, ugy hiszem, a pár hold rétet is
