Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-407

2gg 407. országos ülés deezember 17. 1871. vannak akik nem gondolnak vele; de mint művelődési kérdés oly komoly és nagy fontosságú, hogy az nem lehet gúny tárgya; mert ismétlem a mely állam népei művelődéséről nem gondoskodik: annak nincs jövője, létele felesleges; mert a mai napon a mivelődés az egyetlen czél és alap, melyen s mely végett az állam létezhetik {Igaz ! Ügy van !) Méltóztatott a t. miniszter úr ugyan ezen kérdésre vonatkozólag felemlíteni azt is, hogy a brassói román gymnasiumnak nyujtatik állami segély, szintúgy az újvidéki szerb gymnasiamnak, a belényesinek pedig a vallási alapból. Én azt gondolom, t. ház, hogy ha 3 milliónyi költségről van szó a közművelődési czélokra: akkor csakugyan gúny arra hivatkozni, hogy Brassónak 4 ezer, Újvidéknek 8 ezer és Belényesnek talán 2—3 ezer frtnyi segély nyujtatik az állami, illetőleg a vallási alapból. En egészen más segélyt óhajtanék azon 7 milliónyi nem magyar ajkú honpolgárok számára. Mert a miniszter ur idézete csak azt bizonyítja, mit bátor voltam interpellatiómban érinteni, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek mivelődési czéljaira alig fordittatik egy csekély %-ék. Én nem akartam interpellatiómban azt mondani, s most sem mondom azt, hogy ez igaztalanság ; de arra figyelmeztetem a t. házat, hogy az által, t. i. hogy az egész előirányzati összeg csak egy nemzetiség javára fordittatik : igazságtalanság követtetik el. Nem állítom, hogy sok a 3 millió a magyar ajkúak művelődési czéljaira, — Isten mentsen, — legyen háromszor annyi, 9 vagy bár 30 millió ; hanem igazságtalanság, ha 3 millióból a nem magyar ajkúak művelődésére csak 1% fordittatik. Erre akarom figyelmeztetni a t. házat, mert ez azon igazságtalanság, mely magát megboszulja a hazán. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy mikor egy nép, egy nemzet a hatalom birtokában van; nem igen szokott gondoskodni a többi nemzetiségek érdekeiről, hogy el van ámítva, el van kábítva a hatalom által, — nem akarja belátni s elismerni másoknak jogait. De uraim, az Istenért, hiszen nem olyan a politikai constellatio, hogy az a hatalom csak 20 — 30 évre is biztosítva, sőt nincs az igazán biztosítva 3 napra sem. (Derültség.) Egy személy kegyelmétől függ az, és ha az a személy kegyelmét elvonja : oda az egész hatalom. És ép azért ne méltóztassék addig, míg önöké a hatalom: elmulasztani a haza iránti legszentebb kötelességüket, mely abban áll, hogy az egyes nemzetiségek mivelődési czéljai egyaránt mozdittassanak elő, hogy azoknak egyformán, egyaránt nyújtsanak művelődési eszközöket. A 3-ik és 4-ik kérdésre az igen tisztelt miniszter ur nem is méltóztatott egyenesen felelni. Arra hivatkozott inkább, hogy van egy néhány intézet, melyekben a tanárjelöltek nemzetiségi különbség nélkül képeztetnek ki. De én azt óhajtottam volna s egyenesen kiemeltem azt kérdésemben, hogy a miniszter ur előadta volna : vajon mennyiben részesítette eddig az állami ösztöndijakból a nem magyar ajkuakat is? mert ilyen eset előttem egészen ismeretlen : én nem hallottam, hogy csak egyetlenegyet is részesített volna. Azt is méltóztatott a miniszter ur felvilágosításul megjegyezni, hogy az ily ösztöndijakban részesittetnek az érdemesek. Hanem az a furcsa, hogy ilyenkor érdemes csak az, kit a miniszter ur, vagy megbízottjai érdemesnek tartanak. És hogy ez ugy van, és nem helyesen van ugy : azt, ugy látszik, érezte maga a miniszter ur is, mert megemlékezvén a pályázatról — kilátásba helyezte — hogy ezentúl pályázat utján fognak kiszemeltetni az illetők. Ezzel minden esetre inkább lehetnek megelégedve. Hisz, ha a pályázat mellett megtörténik még az is, hogy ama biráló bizottságban nemcsak egy nemzetiségű és egy politikai irányt követő egyének ülnek és ítélnek : akkor azt hiszem, ezzel bárki is meg lehet elégedve. Hanem eddig nem így történt és ugyanazért a múltra G.S El jelenre nézve nem lehetek megelégedve ; a mint őszintén szólva, nem lehet megelégedve azzal senki sem. A kolozsvári egyetem tárgyában a miniszter ur azt a felvilágosítást méltóztatott adni, hogy az 1868. XLIV. törvényczikk 18. és 19. §§ ai nem kötelezik őt arra, hogy a román nemzet nyelvét figyelembe vegye. Ugy látszik, hogy a miniszter ur csakis arra a törvényre helyezi a súlyt ; hanem, én mégis bátor vagyok megjegyezni a miniszter urnák, hogy azon szakaszok nem zárják ki a kormány, illetőleg a törvényhozás intézkedéseit az ország népeinek magasabb saját nyelvüköni mivelődése iránt; azok nem tiltják a miniszter urnák, hogy tervében az iránt intézkedést vagy javaslatot tegyen ; de a miniszter ur azt nem is igéri, hogy a majd beterjesztendő tervében az iránt javaslatot fog tenni: hanem a t. ház bölcs belátására bízza eme ügyet. Mikor egy miniszter előterjesztést tesz a házban, és azt leteszi a ház asztalára: a többség már tudja, hogy mit akar a kormány s mire vagy mi ellen szavazzon. Azt óhajtottam volna s gondolom teljes joggal, hogy már javaslatában is intézkedést tegyen a miniszter ur ez iránt, sőt hogy még tovább ment volna, t. i. a t. háznak bebizonyította volna, hogy az ily intézkedés mulhatlanul szükséges. Mert, uraim, akkor hogyan gondoskodhatunk Erdély túlnyomó részeinek nem-