Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-407

407. országos illés deczemlier 17. 1871. 265 kül a külön ajkú hazafiaknak alkalom nyujtatik arra, hogy magokat kiképezhessék. Ami végre az utolsó kérdést, a kolozsvári egyetemet illeti: e tekintetben rám nézve mérvadó az 1868. XLIY. t. ez., melyre az interpelláló ur is hivatkozott, 18—19-ik §-a. A kolozsvári egyetem iránti törvényjavaslat a tanügyi bizottság tárgyalása alatt van, s a mennyiben arra nézve külön speciális intézkedéseket látna a ház szükségesnek: a törvényhozásnak bölcseségétől függend az iránt annak idején, mikor a törvényjavaslat a ház elé kerülend, határozni. (Helyeslés.) Babes Vincze: T. ház! Az igen t. miniszter ur a hozzá intézett első kérdésemre lényegében azt méltóztatott felelni, hogy némileg már eddig is gondoskodva van a nem magyar ajkúak kiképeztetéséről a kőzéptanodáknál. Ez körülbelől lényege válaszának. Es az igen t. miniszter ur idézett is egynéhány ily tanodát, a melyeknél állítólag gondoskodva van arról, hogy a nem magyar ajkúak saját nyelvükön is nyerjenek kiképeztetést. Ami ezt illeti: én megvallom, t. ház, hogy tökéletes informátióm nincs, főleg azon tájakból hová nem szoktam soha járni; hanem azt tudom, hogy Temesvárott az ifjúság semmi más nyelven nem nyer kiképezést, mint a magyar nyelvben, ott minden más nyelv ki van zárva, (Egy hang a jobb oldalon: Helyes!) Lehet hogy helyes, meg lehet, hogy én is azt mondandóm a végén, hogy helyes ; hanem kérem méltóztassanak bevárni mig bevégzem szavaimat. (Halljuk!) Szintúgy ismeretes előttem, hogy a nagyszebeni gymnasiutnnál is igen nehezen lehet nyerni oktatást a románoknak saját nyelvükön. A többi intézetet nem ismerem; hanem az igen t. miniszter ur azt méltóztatott megjegyezni, miszerint a nem magyar nemzetiségű ifjúságnak nyujtatik alkalom saját nyelvükön kiképezhetni magokat, amennyiben szülei vagy gondnokai követelik; legalább én ugy értettem. Én kérem alásan, azt mondom, hogy először is a törvényben erről, ezen feltételről szó sincs, és kérem a t. miniszter urat és a t. házat, hogy e veszedelmes elvnek helyet ne méltóztassanak adni; mert igaz, ma lehet ez igen jó fogás arra nézve, hogy elutasittassanak a nem magyar nemzetiségűek jogos követelményeikkel; de holnap ez oly fegyver lehet, a mely majd önök ellen fordittathatik. De ismétlem a törvényben erről szó nincs. Azt hiszem, hogy mihelyt valamely közép iskolában elegendő, tekintélyes száma meg van a nem magyar ajkú tanítványoknak: azokban saját nyelvökön kell előadást tartani, mert csak azon nyelven lehet eszközölni értelmes tanítást. En részemről azt tudom, hogy pl. a lugosi gymnasiutnnál igen ritkán teszik azt, hogy KÉEV E\ NAHLÓ 184| XIX. román nyelven magyarázzanak, pedig a tanítványok többsége román ajkú ifjakból áll és ezen többség kőzött közönségesen felénél több, a ki nem ért egy szót sem magyarul: és mégis kénytelen magyarul tanulni ezen első alaptan-tárgyakat. Ennélfogva én azt hiszem, hogy ezt a választ lehet ugyan válasznak venni, annyiban amenynyiben eleget tesz a ház egy részének; de általában nem lehet megelégedve vele az ország nagyobb része, a mely nem annyira törekszik egy bizonyos nyelvnek akár mesterségesen, akár spontán megtanulására : mint a tudományok megszerzésére ; pedig ennek ismétlem, egyetlenegy módja van és ez a saját nyelvén való tanítás. Én erre nem mondhatok semmit ; nem fogom mondani, hogy ki vagyok elégítve, hanem arra szólítom fel a t. házat, képzelje magát azon állapotba, melyben mi nem magyar ajkúak vagyunk; képzelje, hogy ma holnap, vagyakár 30 év múlva ily esetek által, minők által oda jutottunk, a hol vagyunk, hogy önök irányában egy Bismark vagy Grortsehakoff emberei ily válaszszal állna elő : hogyan lennének megelégedve ? pedig semmi sem lehetetlen mig a népek élnek. Azt gondolom, hogy ily esetben minden becsületes magyar ember azt mondaná, hogy nincs, s hogy nem lehet megelégedve. Ezt az első kérdésre nézve. A második kérdésre, melyben bátor voltam kérdeni, hogy nem találja-e a miniszter tír szükségesnek s sürgősnek, hogy a nem magyar ajkúak részére középtanodák állíttassanak föl ? — a miniszter ur röviden azt mondja, hogy csak ott állithat föl középtanodákat a nem magyar ajkúak részére : hol vagy nincsenek államtanodák, vagy pedig a hol a fön levők nem elegendők. Már én azt gondolom, hogy legalább reáliskolákra csakugyan van s szembetűnő a szükség ; mert egész Magyarországban és a bánáti részekben egyetlen állami reál iskola sem létezik, melyben más mint magyar nyelven adatnának elő a tantárgyak. Tehát ha itt nem feltűnő a hiány és szükség, nem tudom hol s miképen legyen az feltűnő ; annálinkább, mert az igen t. miniszter ur sem tudott felhozni egyetlen helyet sem, hol állami reáltanodában nem magyar nyelven is tanítanának. Én legalább nem ismerek egyetlenegy ily reáltanodát sem. Erre is csak azt mondom tehát, mit az első kérdésre mondtam: Isten mentsen egy nemzetiséget vagy nemzetet attól, hogy így gondoskodjék mi velődósérői atyai kormánya, mint gondoskodik a magyar kormány a hazai nem magyar népek kiképzéséről! (Zaj jobb felől.) f En figyelmeztetem a t. házat, ne méltóztassék ezt tréfának venni! Ám a nemzetiség kérdést mint hatalmi kérdést lehet gúnyolni is i 34