Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

40fi. országos ülés d teni; olyanoktól pedig, melyek iránt biztos nem vagyok, szólni nem akarok. Hanem bocsátkozom tisztán a vasútépítésnél előforduló kisebb kér­dések megítélésére. Ami illeti legelőször is a vasutüzleti rendszer életbelépését, melyet a pénzügyi bizott­ság is óhajtandónak vél, és melyet a miniszter ur kilátásba helyezett: arra nézve azon nézetben vagyok, hogy annak legfőbb tárgya nem az lesz, a mit Patrubányi képviselő ur abba felvétetni óhajtott, hogy t. i. a felelősség kiterjesztessék a személyek iránti felelősségre is, vagyis a mulasz­tásokra, a melyekből szerencsétlenségek követ­kezhetnének, ámbár, nézetem szerint, ez is bele volna teendő. Igaz, hogy ezen súlyosabb esetek a büntető törvénykönyvbe tartoznak; de azért épen ebben lehet hivatkozni a büntető-törvénykönyv­re, oly eseteknél, melyek oda tartoznak, kisebb vétségeknél pedig meg lehet a büntetést benne határozni: és eszerint én Patrubányi képviselő­társam indítványát elfogadom, de azt tartom, hogy fő tárgya ennek inkább azon felelősség lesz, melylyel a vasutak a portékák és áruk feladása irányában fognak tartozni. Es itt igen kérem a t. miniszter urat, hogy ezen törvényjavaslat szerkesztésénél gondot mél­tóztassék fordítani arra, hogy a mennyire csak lehetséges, a nagy közönség és kereskedelem ér­dekei megóvassanak. Mert méltóztassanak elhin­ni, hogy jelenleg, midőn 2%-nyi apadáshoz joga van a vasúttársaságnak, ezen czim alatt az állomási helyek minden lakója tyúkjait, és minden élő állatait az ekként ott a feladó rakhelyeken hátrahagyott gabnával tartja, a mi mind az eladónak kárt okoz, mert a hitelt rontja, mind a kereskedőnek, kinek ennek folytán nagy kára van. Tehát mondom e tör­vényjavaslat szerkesztésénél igen ajánlom a t. miniszter urnák, hogy a nagy közönség és ke­reskedelem igényeire különös figyelemmel legyen. Nem akarván ez alkalommal többször fel­szólalni, most egyben az itt egyenkint előfor­duló pontokra nézve is megteszem észrevéte­leimet. Itt például meg van állapítva a vasút épí­tészeti igazgatóságok költsége. Meglehetős ösz­szeg; de én mindamellett elfogadom; csak azon egy megjegyzésem van, hogy ezen vasút építési igazgatóság, melynek tulajdonképen két köre van, egyik vonatkozik az államvaspályákra másik az engedélyezett pályákra: utasittassék kö­telességei pontosabb teljesítésére. Tudok eseteket, hogy pl. az engedélyezett pályáknál szükségessé válik részint az utak át­helyezése, mint pl. Abonynál, és e miatt az állam­nak utánfizetnie kell. Ott nevezetesen 100,000 ftot fizetett az állam. Ez pedig a vasúti igaz­KÉPV. H. NAPLÓ 18^ % XIX. sczember 16, 1871 233 gatóság hibája; mert midőn megvizsgálta az ere­deti terveket: akkor scrupulose kellett volna azt tenni, úgy nem fordult volna elő, hogy 100,000 ftot kellett utáafizetni. így történt az észak-keleti vaspályánál a Szathmár melletti Szamos hidnál is, hol köztudomásúlag a hid nem oly magasra terveztetett, mint kellett volna, a mi miatt a pályát át kell helyezni, és az állam alkalmasint, ismét pár 100,000 frtot fog fizetni. Hasonló eset fordult elő még az első gács­országi pályánál is, hol a pálya sikamlós lejtőre vitetett és ennek folytán pár 100,000 frtot kénytelen az állam utána fizetni. Ha a vasút építészeti igazgatóság pontosan teljesítette volna kötelességét: akkor mindez elmaradt volna. Vé­gül kötelességül kívánnám tenni a vasutépité­szeti igazgatóságnak, hogy az áilampályákra vo­natkozólag szigorúan bírálja meg a terveket. Méltóztatnak tudni, hogy nem rég épite­tett a miskolcz-hatvani vonal. Ha tehát most már befektetések szükségesek: ez mindenesetre idő előtti és mégis minden évben nagy mérvű befektetéseket kell reá tenni, mert az eredeti tervek roszak voltak, az épületek nem olyanok, mint lenniök kellene, és a forgalomnak nem fe­lelnek meg, a minek következménye az, hogy már az első években uj épületeket kell emelni a régiek helyébe. Megvolt tehát a kiadás az első építéskor, és megvan most újra, a minek oka az lehet, hogy vagy nem voltak statistikai szempontból eléggé informálva; vagy pedig, ha igen : akkor szándékosan félrevezették az or­szágot, csak hogy kevesebbnek tűnjék fel a költ­ség. Én tehát kérném arra utasitatni a vas­úti igazgatóságot, hogy kötelességeit szigorúan és aprólékos pontossággal teljesítse. Nincs ész­revételem az ellen sem, hogy itt az államvas­utaknál nagyobbszerü beruházások kívántatnak, ámbár mint maga az indokolás mutatja : az ál­lamvaspályák nagyobb részénél az eredeti be­ruházások már oly nagyok voltak, mint más en­gedélyezett pályáknál lenni szoktak. Tehát meg kellene lenni azon üzleti eszközöknek, melyek amazoknál megvannak. De ha látjuk a közlekedési miniszter ur je­lentését: abból az vehető ki, hogy ezen beruhá­zás nagyon csekély. Azt mondja ugyanis az igen tisztelt közlekedési miniszter ur indokolásában, hogy az államvasutakon jelenleg egy-egy mért­földre csak Yio mozdony esik, a mi más pá­lyákhoz képes igen csekély; mert az északi vas­úton 3—2, az osztrák államvasuton 2 mozdony esik egy-egy mértföldre, és a többi vasutakon aránylag még több van. Szükségesnek tartom tehát, hogy az államvaspályánál is, melynek forgalma igen nagy, és mely már jelenleg neve­zetes üzlet eredményt képes felmutatni: minda­30

Next

/
Thumbnails
Contents