Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

w 889. országos flés november 25 1871. melyek nem jöhetnének ki közigazgatási költsé­geikkel : azon körülmény, hogy legalább azok szerint, melyeket én néhány törvényhatóság vi­szonyairól tudok, sem a birói teendők nem he­lyesen választattak el, sem az árvaszékek költ­ségeinek aránya nem helyesen állapíttatott meg, mert a megyékben, a külső tisztviselőknél ér­tem a szolgabirákat és esküdteket az vétetett föl, mintha fele azon költségeknek , melyek azokra fordíttattak : birói eljárás érdekében téte­tett volna; holott e teendők legalább ott , hol én tudom, nem így oszlottak föl, hanem egy harmad rész esett a birói eljárásra, két harmad pedig a közigazgatásra. Valamint az árvaszéki költségek is, — ismétlem, amint én tudom, — nem egy ötödét teszik a törvényszéki költségek­nek, hanem legalább egy negyedét, sőt sok he­lyen annak nagyobb részét is. Azonban ennek kiigazítása, ha elfogadtat­nék is: különben sem lett volna kielégítő, mert kisebbittethetnék a baj ez utón, de megszüntet­hető nem volna. A pénzügyi bizottság azt ajánlja, hogy ugy, mint eddig történt: némely, a körülmények által indokolt eltéréssel az 1870. évi alapon állapittassék meg a törvényhatóságok költségve­tése ; tekintve azt, hogy már az uj szervezésnek néhány hét alatt életbe kell lépnie, és hogy in­tézkedni kell a közigazgatási költségek iránt. Ma már a jövő évre nézve alig is lehetne máskép intézkedni; de viszont nem tartanám igazságos­nak, hogy ezen intézkedés a jövő évre továbbra is kiterjesztessék. Nem tartanám pedig igazsá.­gosnak azért, mert maga az 1870. évi XLII. t. ez. 90-dik §-a által méltányos, törvényre ala­pított igények és remények ébresztettek a hazai törvényhatóságok egy részében, a törvényhatósági joggal biró városokban, amennyiben, ha az adó elengedése náluk is eszközöltetett volna, ugy az ő lakóik is megnyerték volna ugyan azon adóquotát, a melyet a megyék lakosai, és abból fedezhettek volna közigazgatási költségeiket. A törvényhozás maga támasztotta ezen reményt, a törvényre alapították e reményt, mely most ez intézkedés által füstbe megy. Én, t. képviselőház, igen jól tudom, hogy a külön törvényhatóságot képző városok minden közigazgatási költségei a megyék közigazgatási költségeivel nem azonosíthatók, mert az ily vá­rosok költségeinek egy tetemes része — hogy hányad része, azt természetesen bővebb adatok nyomán lehetne csak megállapítani — olynemü költségek, melyeket a megyében levő községek azonkívül, hogy a megyei közigazgatás költsé­geihez járulnak: mint községek külön községi adóból teljesítenek. De midőn ezt elismerem, más részről nem vonható kétségbe az sem, hogy vannak a városi közigazgatási költségek közt oly költségek is, melyek egyenesen a megyei közigazgatási költségekkel teendők egy sorba, mert ezekre nézve épen ugy az állami közigaz­gatás orgánumai ezen városok, mint a milye­nek a vármegyék. Hogy tehát e városok irá­nyában a jövendőben intézkedés történjék: azt igazságos és méltányos követelménynek tartom. De itt van még ezenkívül, t. képviselőház, a rendezett tanácscsal biró községek kérdése is. Méltóztatnak bizonyára emlékezni, hogy a tör­vényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvény alapján a rendezett tanácscsal biró vá­rosok a megyékben csak a központi költségek­hez tartoznak járulni; mert — és ennek meg­van a maga természetes oka — azon teendőket, melyeket a megyékben a szolgabirák és más külön tisztviselők végeznek: a rendezett tanácsú városok külön tartoznak az ő, a törvényben megnevezett tisztviselőik által teljesíttetni és ez, ha kivihetőnek mutatkozott volna: az 1870. XLII. törvényczikk 90-dik §-ának rendelete, egy­szerűen végrehajtható is leendett: mert elválasztat­ván a megyékben a központi és járási költségek, a rendezett tanácsú városok az elengedett adó­perczent azon részét, mely a központi költsé­geknek megfelelt: befizették volna a megyei pénztárba; azon részével pedig, mely a járási költségeknek felel meg: teljesítették volna saját kebelükben azt, mit a megyékben a járási tiszt­viselők teljesítenek. Ha azonban az 1870-diki módhoz térünk vissza, midőn az állampénztárból fizettetik ki a megyei költségvetések átlaga, miután az ál­lampénztár ezen átlagot, a mindenki által egy­formán fizetett adóból adja a megyének: igen természetes, hogy az ily rendezett tanácscsal biró városok lakói épen ugy, mint a megye többi lakosai, járulnak a megyének nemcsak központi, hanem járási költségeihez is, s azon kivül saját kebelükbeu kell, hogy teljesítsék sa­ját terh éltetés ükkel azt, amit a megyében a já­rási tisztviselők teljesítenek. Itt is tehát egy oly érdek, oly igény sér­tetik meg, mely nemcsak átalában méltányos­nak nevezhető, hanem mely alapját ismét ma­gában az 1870-ben alkotott törvényben leli, mert azon törvény azt mondja, hogy az ily köz­ségek a megyéknek csak központi közigazgatási költségeihez tartoznak járulni. Midőn tehát ily méltányos és a törvényre alapított érdek mellőzéséről van szó: én indo­kolhatónak tartom, hogy nem levén már physi­cai lehetőség ezen kérdésnek czélszerü végleges megoldására 1872. első napjáig: most az egye­dül lehető megoldást keressük, s azt is gondo­lom, hogy mindezen városok vagy községek,

Next

/
Thumbnails
Contents