Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

8S9. országos ülés november 25. 1871. bá Mihályi Péter jegyző (olvassa): „A fizetési mulasztás által netán okozott károkat, a vállalkozó intézetek a rendes per utján kereshessék." Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) Tehát el van fogadva. Jámbor Pál jegyző (olvassa a 10. %-t.) Fittler Dezső: T. ház! A jelen törvényjavaslat által mindazon tényezőkről, melyek a telepitvényi birtokok megváltási műveleténél érdekelve vannak: gondoskodva van. Van gondoskodva a telepitvényes birtokosról, a ki megváltás utján most földbirtokhoz jut; van gondoskodva az eddigi tulajdonosról is, a mennyiben annak kártalanítása, illetőleg a földbirtok megváltása részint a telepitvényes birtokos, részint pedig a földhitelintézet utjáu eszközlendő ; van gondoskodva arról is, hogy a közvetítéssel megbízandó földhitelintézet kellő biztosítékot nyerjen; — mi igen rendén van — de nincs gondoskodva egy igen közel álló tényezőről, nincs gondoskodva azon jelzálogos hitelezőről, a ki az eddigi telepitvényes tulajdonos birtokára magának jelzálogi jogot szerzett. Mondatik ugyan a törvényjavaslat 10-, most 11-dik §-ában igen laconice, hogy ily jelzálogos hitelezők jogaikat érvényesíthetik, ujjal mutatva azon mottóra: „vigilantibus jura," — mely is magyarul annyit tesz: „szemesnek áll a világ"; azonban azon ut és mód, — mely szerint ezen jelzálogos hitelezők jogaikat érvényesíthetik : kimutatva épen nincs. Már pedig, t. ház, azt hiszem, hogy a jelzálogos hitelezők, kik a telekkönyvi rendszer eddigi szilárdságában bízván : magoknak jóhiszemüleg jogot szereztek: méltán megvárhatják azt, hogy ők jogaik érvényesítéséhez is hozzájuthassanak. T. ház ! ezen jelzálogos hitelezők, a kik sok esetben nem mind nagy tőzsérek, vagy — mint Irányi Dániel képviselő ur monda — falusi bankárok, kik folyvást figyelemmel kisérhetik az ügyet, de lehetnek közöttök özvegyek, árvák, szegény emberek, kiknek követeléseik be vannak táblázva. Az ilyen hitelezők körülbelül arra vannak utalva, hogy mintegy lesben álljanak, és folyvást éber figyelemmel kisérjék, hogy micsoda telepitvényes birtok fog megváltás alá kerülni, és tulajdonképen nem is tudhatjuk, hogy azon birtok, melyre jogaik be vannak táblázva, telepitvény természetével bir-e, mert ez még peres kérdéssé válhatik. A törvény ezen hiányán óhajtanék tehát segíteni. Ha tekintjük a íöldtehermentesitési ügyekben akár hazánkban, akár a külföldön követett gyakorlatot — mert hiszen külföldre is lehet hivatkozni, annál inkább, mivel ezen törvényjavaslat is részben a külföldi mintára készült; — azt tapasztaljuk, hogy a betáblázott hitelezők sorsáról igen jól van gondoskodva. A mi úrbéri kárpótlási eljárásunk szerint, mint méltóztatnak tudni, ha a kárpótlási összeg megáll apittatott: az rögtön nem adatott ki a jogosítottnak; hanem leküldetett a kárpótlási végzés a megyei törvényszékhez. A törvényszék azt újság utján currentálta a végből, hogy ha netalán volnárak jelzálogos hitelezők, ezek jogaikat érvényesíthessék, és csak ha a hirdetési terminus lejárt, a nélkül, hogy jelzálogos hitelező jelentkezett volna, vagy pedig ha a jelentkezők ügye tisztába hozatott: adatott ki az úrbéri kárpótlási összeg az illetőnek. De a külföldi törvényhozás is féltékenyen gondoskodott mindig arról, hogy a betáblázott hitelező jogai megóvassanak, és hogy az jogainak érvényt szerezhessen. Módosításom czélja tehát csak ez : korántsem azt czólozni, hogy a jelzálogos hitelezőknek arra nyujtassék mód, hogy a megváltás müveletét megakaszthassák; hanem csak arra, hogy jogaikat érvényesíthessék. Bátor leszek módosításomat felolvasni. (Halljuk.!) „Az első alinea megmaradna, ha a 2-dik bekezdés eként lenne szerkesztendő: azon esetben, ha a birtok a földtulajdonos nevén áll, és terhelve van, a telekkönyvi hatóság a jelzálogos hitelezőket jogaiknak érvényesithetése végett az eszközlendő tehermentes átíratásról előzőleg értesiti, magát az átírást pedig ezen értesítés megtétele után 15 napra a betáblázva volt tehertől mentesen eszközli. A 3-dik alineának, nem hiszem, hogy az lenne intentiója, miszerint a betáblázott jelzálogos hitelezők arra legyenek kötelezhetők, hogy a hitelintézet részéről kiállítandó obligatiót mindenesetre készpénz gyanánt elíogadni tartozzanak. A jelenlegi szövegezés pedig ezen magyarázatra nyit tért. Ezen azonban csekély styláris módosítással lehet segíteni. Módositványom tehát ezen pontra abban áll, hogy a 4-ik sorban ezen szavak után: „tarthatnak igényt" az „s" kötszó kihagyásával ezen szavak tétessenek: „ez esetben azonban". A 4-dik alineát egészen szükségtelennek tartom, mivel ez a jelzálogos hitelezők jogainak csorbításával jár. Ezen pont azt mondja, hogy ha azon földbirtokok, melyekre jelzálogos hitelező volt bekeblezve, részben átmennek a telepitvényesek birtokába: akkor az összes betáblázott követelésből azon összeg, melyben a megváltási ár megállapítva lett, a tulajdonos birtokában maradt földről telekkönyvileg törültetik. Én azt hiszem, hogy a betáblázott követelést csak azon esetben lehet kitörülni, ha a fizetés által törlesztetik, mi pedig a jelen esetben épen