Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

389 országos ülés november 25. IMI, 75 szám alatt (7231. sz.) Fierlinger Vilmának f>z 1848-ki kincstári utalványok beváltása iránti kér­vényét.) Csiky Sándor: T. ház! Ezen kérvény­ben az 1848. és 1 849. évben kiadott kincstári utal­ványok beváltása kéretik és a kérvényi bizott­ság e kérvényt intézkedés végett a pénzügy­miniszterhez utasítani véleményezé. Számos­hasonló kérvény volt már e házban beter­jesztve és intézkedés végett mindig a pénzügy­miniszterhez utasíttattak. A pénzügyminisztéri­umban pedig ez óráig tudtomra, — én utána is néztem — semmi intézkedés ez érdemben nem történt. Én e tekintetben már a pénzügyminisz­ter úrhoz bátor voltam interpelíatió következté­ben még f. évi május 31-én sürgetőleg is föl­lépni; de mind a mellett ez érdemben semmi világos feleletet nem nyertem, és annál kevésbbó jogos, igazságos és a nemzet becsületét mélyen érdeklő kérelmeknek óhajtott eredménye még kevésbbé volt. A kincstári utalványok, melyek 1848-ban kiadattak, ő felségének a királynak s az akkori törvényes kormánynak oly kötelezettségét képe­zik, melyet nem lehet, hogy a törvényhozás, ille­tőleg a kormány, megtagadhasson, mert különben nincs oly kincstári utalvány s nincs is olyan állampapír, melynek értéke egy perczig hitelt érdemelne és a királyi egyetértés, a királyi kö­telezés, s a királyi felhívás következtében tett áldozatok soha többé nem remélhetők, és a haza polgárai által teljesedésbe nem is fognak vétet­ni. (Igaz!) Miután pedig én a törvényhozást ettől megóvni kívánnám: kérném a t. házat, ha intézkedés végett kiadatik a pénzügyminiszter urnák e kérvény, — kívánja a ház azt, hogy a pénzügyminiszter ur e kérvény elintézéséről minél előbb jelentést adjon. Kerkapolyi Károly pénzügymi­niszter: T. ház! Midőn a t. képviselő ur e kérdésben legelőször interpellál! : akkor adtam arra választ. Igaz, azóta újból szorgolta a választ: de én azt meg nem adtam, azért, mert adtam eredetileg mindjárt. Azt mondottam t. i. első felszólalása alkalmával, hogy az arany- és ezüst­készlet, mely ezen két forintos jegyeknek, me­lyeket nem tudom, hogy hivjuk, alapját képezte, azon időben az akkori állampénztárba befolyt, illetőleg lefoglaltatván, abba átvétetett. Miután annak az állampénztárnak, mely azon időtől kezdve, t. i. 1849-től egészen 1867-ig közös volt, activ maradványai vannak : a magyar kor­mány kötelességének tartotta azon tételek közé, a melyekre nézve jogot: tart azt a lefoglalt és abba befolyt összeget is fölvenni. A tárgyalá­sok ez irányban folynak; ezen igény föladva nincs. Nagyon természetes, hogy a magyar kincstár nem adhatja ki azt, a mi abba nem folyt be mindaddig: míg abból a kincstárból, a melybe valósággal befolyt és a melyben levő érték irányában igényt formálunk és föntartunk, azt át nem kapjuk. Én azt mondottam, hogy ha egyszer az a közös activakból a magyar kincs­tárba átjön: meg vagyok győződve, hogy a magyar állam teljesíteni fogja azon kötelezett­ségét, melylyel tartozik, és melylyel bir azok irányában, a kik az ezen alapon kiadott pénz­jegyek értéktelenné válása folytán veszteséget szenvedtek. Most sem mondhatok mást. Az igény folyvást fenntartatik. Ha sikerülni fog azon cassa közös maradványaiból azon értéket a mi kincs­tárunkba áttenni: a magyar állam azt nem fogja magának megtartani akarni. Csiky Sándor: T. ház! A mint most a pénzügyminiszter urnák a hozzá intézett in­terpellatióra felelni méltóztatott: azt érthetem ki belőle, hogy a közös activák iránti tárgyalás a Lajthán túli minisztériumban még ekkoráig sem végeztetett be. Nagyon sajnos t. ház, hogy az iszonyú ter­heket a haza polgárainak viselni kell; a mi a Lajthán túli érdekeknek a közös ügy kifolyása folytán és mi azoknak előmozdítására a magyar pénztárból szükségeltetik, azt évenként túl­ságos szigorral hajtják be a honpolgároktól, ho­lott már öt éve, hogy a magyar kormány fennáll és ez öt év lefolyása után is csak azt mondja pénzügyminiszterünk, hogy e követelések telje­síttetni fognak, „ha sikerülni fog." Ént.ház, azzal, „hogy ha sikerülni fog," meg­elégedve nem lehetek; de óhajtom, hogy sike­rüljön és sikerülósének eszközlését a pénzügymi­niszter ur szorgalmazza, hogy ne húzódjék a do­log addig, mikor már minden jogos követelő, hitelező elhalt, hanem legyen sikere, hogy azok, kiknek ilynemű követelésük van, kielégíttessenek. Ennél­fogva elvárjuk, hogy az iránt jelentés tétessék a házhoz: miképen intéztetnek el az ilynemű számtalan kérvények. (Helyeslés.) Elnök : A határozat tehát marad; a kér­vény a pénzügyminiszterhez utasittatik. Ürményi Miksa előadó (olvassa a 22. — 34. számú kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság jelentése észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa tovább a 35. sorszám alatt a budapesti ügyvéd-egy­let kérvényét az országgyűlési irományok átengedése iránt, melyre a bizottság tagadó véleményt ád.) Elnök: T. ház! Ennek consequentiáivan­nak. Ha mi most a pesti ügyvédegyletnek kéré­sét megadjuk: meg kell ugyanazt adnunk a deb­reczeninek, kassainak stb. Azt gondolom, hogy a nyomtatványok czéfja az, hogy azoknak adas­sanak, kik itt azzal foglalkozni hivatva vannak. A magánegyletek tetemes pénzzel rendelkeznek, 10*

Next

/
Thumbnails
Contents