Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-388

888. országos ülé* november 24. 1871 m mert a mit a jobb kézzel nyújtunk : azt a bal kézzel visszavesszük. A pénzügyminiszter ur ugyan ezt kétségbe vonta, mert elismerte ugyan: hogy nehéz egy év alatt; de azt mondotta, hogy nem lehetetlen, mert azoknak a telepitvényeseknek vannak ingóságaik, mert lehet még a kétharmadon felül is, lehet második helyre betáblázni, és van személyes hitelük. Ingóságuk valószínűleg van. Hanem ha azért, hogy egyharmadot kifizethessenek, az ingóságot kell eladniok: szeretném tudni, hogy a jövőben miből fognak törleszteni? A mi a betáblázást illeti, igen jól tudom, hogy betáblázni lehet iu infinitum; csak az a kérdés, van-e e betáblázásnak sikere és ezélja. Engedje meg a t. miniszter ur, de a praxis is mutatja, hogy ha valamely birtok birói eladás alá kerül, soha annak értékét megkapni nem lehet; de a legtöbb esetben félértéken megy el, és ezt minden hitelező jól tudja, és azért oly földre, mely %—ig be van táblázva, nem fog adni semmit. Ezen módot én tehát nemcsak nehéznek, de határozottan lehetetlennek tartom. Először, midőn a házban ezen kérdés szóba jött: az igen tisztelt miniszterelnök ur indítványára utasíttatott a tizenötös bizottsághoz. Ezen indítvány az volt, hogy kétharmad hitelintézeti kölcsön által fedeztetvén, a harmadik harmad 20 évi részletekben Írassék le a volt földesúr adójából és Írassék át a telepitvényes adójához és igy hajtassák be az állam részére. E módot én még ma is lehetőnek és kivihetőnek tartom; mert még azon mód szerint, mely most inditványoztatik, miként előbb bátor voltam említeni, annak, a ki 1500 frt értékű birtokot váltana meg, az első évben 500 frtot kellene fizetnie, a mit nem bírhat meg, ezen mód szerint ugyanannyi érték után kellene fizetni 120 frtot, a mit igen is képes megbírni, mert körül belől haszonbér fejében az ilyen birtokért középszámitással 80 frtot fizet és azon tudat, hogy a birtok most már tulajdonává lesz: igenis eredményezi, hogy annyival megfeszitettebb és czélszerűbb munkát fejtsen ki, miszerint a többletet megszerezni és kiteremteni képes legyen. Éu a módositványt ezen indokból, ezen ezélból teszem, és miután azt hallottam, — ámbár én nem tudok esetet, de nem tudom bebizonyitani, hogy a lehetőségek közzé nem tartozik, — miután azt is hallottam, hogy mégis gondoskodni kell azon esetről is, hogy hát ha a földtulajdonosnak, a telepitvények megváltása után nem maradna annyi birtoka, hogy az adó átírása folytán történhessék a törlesztés; módositványom második pontjában ezen eshetőségre nézve is teszek javaslatot. Módositványom ez volna: (Halljuk!) A most felolvasott §. második bekezdése kihagyatváu, e helyett ez tétessék: „a megállapított váltságösszeg, s illetőleg vételár egyharmad része az eddigi földtulajdonos adójából 20 évi részletekben leíratik, és a megváltást eszközlött telepitvényes adójához Íratván, azzal együtt hajtatik be." Ez azon része a módositványnak, mely visszaadja az eszmét, mely a múlt alkalommal itt a minisztérium részéről szóba hozatott. (Olvassa tovább.) „Ha netalán az eddigi földtulajdonosnak, miután a telepitvényesek magukat megváltották, nem maradna semmi, vagy nem maradna annyi földbirtoka, hogy a váltságösszeg, illetőleg a vételár egy harmad részének törlesztése a fennebbi módon történhetnék: az 20 évi részletekre felosztatván, a kormány e részleteket a telepitvényesektől az adóval behajtja és az eddigi földtulajdonosnak átszolgáltatja." En hiszem, t. ház, hogy ez által némi terheltetés háramlik ugyan az adóhivatalra; de azt nem tartom magam sem oly nagynak, hogy ezt a czél érdekéből megtenni ne lehessen; nem, annyival kevésbbé, mert nem helyeslem azon itt nyilvánult nézetet, hog}^ ezen kérdés csupán a telepitvényeseket és a telepitvények birtokosait érdekelné; mert épen arról van a szó és épen az indokolja egyesegyedül, vagy legalább mindenek felett a törvényhozás közbelépését, hogy itt azon országos szempont forog feun, hogy minden kétes birtokviszonyból eredhető súrlódások osztály és osztály között megszüntettessenek : ez pedig nem csak az egyesek, hanem az állam érdeke is. Ennyi áldozatot tehát az államtól is meg lehet kívánni. Én tehát most annyival inkább ajánlom ezen módosításomat a t. ház figyelmébe, mert miután már méltóztattak elvetni Ghyczy Kálmán t. barátom módositványát is, az, a mi most ezen §-ban mondatik, az állam tulajdonát képező telepitvényesekre is vonatkozik. Méltóztassék a t. ház megengedni, de én alig ismerek veszélyesebb dolgot, mint épen az ilyen kérdésekben, mint ez előbb felbiztatni az illetőket törvényjavaslatok publicálása által, és azután fokról fokra visszalépni és meghiúsítani a méltán támasztott várakozásokat (Bal felől élénk helyeslés.) Ha egyébért nem: ezen indokból, hogy a törvényhozás, mely csillapítani, mely egyeztetni, mely békíteni akar, izgatóvá ne váljék, ajánlom módosításomat elfogadás végett. (Bal felől élénk helyeslés.) Mihályi Péter jegyző (újra felolvassa Tisza Kálmán módositványát.)