Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
64 388. országos tlés november 24. 1871. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : A t. képviselőház már is tett nyilatkozataim után természetesnek fogja találni, ha én a beadott módositványt az állambirtokokon levő telepitvényekre, sőt nem vélek az illetőknek is nézetébe ütközni, ha mondom, hogy az egyházi és alapítványi javakon levő telepitvényekre nézve elfogadhatónak találom. A mi illeti a magántelepitvényeseket: méltóztassanak megbocsátani, ha azon őszinteséggel, melylyel a törvényhozásnak tartozom, kifejezést adok kétnemű aggodalomnak. Az egyik aggály az — és ez elvi dolog, — hogy az egész törvény, ugy, mint most tárgyalás alatt van, a közjó nevében a kisajátítás eszméjének alapjára van fektetve. És ez, véleményem szerint, egészen helyes. Én ez eszmét egy kissé sértve látom az által, ha a kisajátított tulajdon equivalense ily hosszú idő alatt lesz felvehető, habár csak 7$ részében is; természetesen sokkal kisebb a baj, mintha az egészre nézve forgott volna fel, ugy, mint eredetileg. Ez oly elvi tekintet, melynek mérlegezését a képviselőháztól kérem. y A másik pedig a keresztülvihetőség tekintete. Én is valóban csapásnak tartanám a valódi visszaesést e téren; és mivel tudjuk, hogy a törvényhozásnak több tényezője is van, mint e tér: én valóban az olyan módozatot, melyről valószínűbbnek tartom, hogy a dolognak nemcsak keresztülvitelét, hanem gyors és — hogy ugy mondjam, — simán lehető keresztülvitelét előmozdítja; igen meggondolandónak tartom. Egyszerű és igénytelen véleményem az, hogy Tisza Kálmán képviselő ur módosítása fogadtassák el feltétlenül az állami, egyházi és alapítványi birtokokon lévő telepitvényesekre vonatkozólag; de meggondolandó dolog véleményem szerint: hogy kitérjeszszük-e átalában épen a törvény iránti érdekeltségünknél fogva? Én ezt feltétlenül nem érzem hivatva ellenezni, csak meggondolást vagyok bátor ajánlani. Nem lehetne-e tán máskép is lehetővé tenni ezen megváltást az által t. i.: ha nem mindjárt 20 évre terjesztenék ki a telepitvényesekre az 7s lefizetésének idejét; hanem tán 3—4 évre ugy, hogy az évi teher legíeljebb 100 forintra fogna visszaesni. Nem gondolom, hogy jóakarat, ügyekezet mellett évenkinti 100 frt kifizetése lehetlen volna. Ismétlem, méltóztassanak határozni: én kinyilatkoztatom előre, hogy én meg tudok nyugodni a Tisza Kálmán képviselő ur módositványán is; de kérdés, épen a törvényjnztos keresztülvitelének, és — hogy ugy mondjam — simán való keresztülvitelének érdekében lesz-e ez 1 Azon határok közt, melyeket említettem: feltétlenül elfogadhatónak tartom; de másrészről aggályaimat eltitkolni kötelességmulasztás lett volna. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: Egész terjedelmében elfogadom Tisza Kálmán képviselő ur indítványát. A miniszter umak aggályai véleményem szerint nem birnak annyi fontossággal, hogy a miatt az indítvány elejtessék. A mi az első aggályát illeti, melyet már előbbi alkalommal is hallottam felhozni, t. i. azon tekintetet, melylyel a velünk együtt tanácskozó testület iránt kelljen viseltetni, ha ez tartóztatna attól, a mit jónak, meggyőződésünkkel megegyezőnek tartunk: akkor a mi kezeink nagyon meg volnának kötve gyakran. (Igás! Igaz!) Nem nekünk kell, uraim, oda tekinteni, hanem azon uraknak ott mi reánk, (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon, zaj a jobb oldalon.) Mi vagyunk a nép képviselői, nem ők; ott a kiváltságos ül: itt a nép akarata van központosítva. Tehát én azon urak figyelmét kívánom a mi határozatainkra fordítani és nem mi figyeljünk arra, a mit az ő ósdi gondolkozásuk magával hoz. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon, zaj a jobb oldalon.) A t. miniszter ur első beszédében azon lehetőséget állította elénk, hogy azon harmadra, melyet az illető telepitvényes váltott meg : módjában van pénzt szerezni, akár betáblázás, akár személyi hitel igénybevétele által. A mi a betáblázást illeti: erre megfelelt Tisza Kálmán t. barátom, megmondván, hogy a ki csak az utolsó harmadra tábláztatja be magát: igen csekély előnyt nyer ez által, következőleg a feltételek igen súlyosak. A mi a személyes hitelt illeti, eltekintve attól, hogy azon szegény telepitvényesek, kikről itt szó van, azonkívül, a mit ingatlan jószáguk nyújt: igen kevés hitellel birnak, s a mennyiben van is személyes hitelök, az csak azon csekély körre terjed ki, melyben ők ismeretesek. Kik azok, a kik nekik ezen csekély körben hiteleznek? Egy-egy falusi bankár, nem akarom máskép nevezni, (Derültség) kiről pedig tudjuk, mily drágán kölcsönöz személyes hitelre. Mi következnék ebből? Azon telepitvényes, ki birtokának két harmadára kap tisztességes társulattól pénzt, melyet bizonyos évek alatt törleszthet: a kisebb részre, az egy harmadra kapna ugyan kölcsönt, hanem oly súlyos feltételek alatt, hogy, meglehet, a két harmad is utánna menne. Különben, még azon bankárok is, kik igy faluhelyen laknak: képtelenek lennének ezen telepitvényeseknek segítségére lenni. Miért ? mert itt arról van szó, hogy 100,000 telepitvényes egy pár esztendő alatt váltsa meg birtokának egy harmadát. Ilyen esetben azon tőkepénzesek, kik faluhelyen laknak és ezen telepitvényeseket ismerik: elégtelenek lennének azok igényeinek
