Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
388 országos ülés november 24. 1871. 55 egyedül esak azt említem meg, hogy havalóban államérdek a telepitvények megváltása: akkor az állam sem vonhatja ki magát az áldozathozók sorából. Igaz, hogy az állam is hoz némi anyagi áldozatot azáltal, hogy birtoka egy részéről a telepitvényes javára lemond, mert hiszen épen az állam birtokában vannak ezen telepitvények leginkább; de további anyagi áldozatra az államot kényszeríteni nem lehet, legalább a mostani viszonyok közt a nélkül, hogy ez visszahatást ne eredményezzen az állam hitelügyleteire; nem lehet, hogy az ily módozat az államhitelt a jövőben ingodozóvá tegye. Ügy hiszem, eléggé sulyegyenben áll az állam érdekével az, hogy ha az állam erkölcsi erejének teljes súlyát felhasználja arra, hogy a telepitvényes részére olcsó és jutányos magán hitelt eszközöljön ki, és elvállalván az ezen hitelműveletből szükségkép beálló behajtási terhet is : ez által sikerét biztosítja ezen egész műveletnek, sőt magára veszi azon keserűséget is, mely okvetlenül előállana akkor, ha a birtokos az i!y telepitvényes ügyekből származó leszámítolásokban közvetlen érintkezésben maradna a telepitvényesekkel. Az államnak erre elegendő közege van az adóhivatalokban. Lehet ugyan, hogy e tekintetben az államra még némely kiadási többletek is fognak hárulni; de ezen kiadási többletek, ugy hiszem, nem fognak aránytalanságban állni az állam által a telepitvények megváltásából vont érdekekkel. Van még egy érdek, t. ház. melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ez azoknak érdeke, kik a telepitvényesek, vagy a telepitvényes birtokos ellenében betáblázott követelésekkel bírnak. Ha a t. ház az általam ajánlott módozatot méltóztatik elfogadni: minden aggály, mely abból származhatik, hogy az ilyen tartozásoknak bizonyos idő alatti behajtására nézve a moratórium bizonyos nemét lenne kénytelen behozni, el fogna oszlani; mert ezen módozat szerint a birtokos azonnal megkapván birtokának értékét, minden kölcsönviszony azonnal kiegyenlithető. Ezeknélfogva, miután én ugy hiszem, hogy a telepit vény es-ügy helyes megoldásának kulcsa azon arány helyes megtalálásától függ, miszerint az ebből mulbatlanal származó terhek, az ebből vont előnyökkel viszonyítva, helyes arányba helyezve, az igazság és a méltányosság elvei szerint megoldhatók legyenek, és miután azt tartom, hogy e módozat, melyet ajánlani szerencsém van, ezt szem elől nem tévesztette és sem az egyik, sem a másik érdek iránt részrehajló lenni nem kivánt, ajánlom elfogadás végett ezen módozatokat. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 15-ös bizottság jelentését.) Tisza Kálmán : T. ház! Részemről a központi bizottság által beterjesztett javaslatot ugy, a mint az egészben van, helyesnek és elfogadhatónak nem tartom; de beleegyezem abba, hogy az pontonként tárgyaltassék, az egyes pontoknál lehetvén megtenni azután a szükséges módosításokat. De egészben ugy, a mint van, elfogadhatónak nem tartom azért, mert ha azt mondjuk ki, hogy a telepitvényes tartozzék az általa megváltandó birtoknak T /a értékét egy év alatt kifizetni: az magát az egészet lehetetlenné teszi és mit a törvény az egyik kézzel adni látszik, ezt a másik kézzel visszaveszi. Mert e hitelintézeti kölcsön alapján az egész megváltandó terület természetesen biztosítékul leköttetik és így a telepitvényesnek a bennmaradó egy harmadra nézve még esak azon módja sincs meg, hogy földjét nyújtván biztosítékul olcsó, vagy nem nagyon drága feltételek mellett kölcsönt vehessen. Hogy pedig e nélkül fizethessen: azt, én legalább, tisztán képtelenségnek tartom.; Mert ha például valaki a telepitvényesek közül — csak kerek számot mondok — 1500 forint értékű birtokot vált meg, akkor annak az első esztendőben a hitelintézeti törlesztéssel együtt 580 forintot kellene fizetni. Már pedig, hogy oly ember, kinek 8—10 hold birtoka van, azonkívül hogy neki és családjának ezen földbirtok és kézimunkája után élnie kell, még ezen 580 forintot is kifizethesse, azt én a lehetőségek sorába tartozónak nem tartom. Ez főoka annak, hogy — mint mondám — ha nem ellenzem is, hogy ezen javaslat tárgyalás alá vétessék: arra, hogy elfogadható legyen, több lényeges módosítást tartok szükségesnek. Egyátalán a telepitvényesekre vonatkozólag nem lehet tagadni azt, hogy miután a törvényhozás által a kisajátításnak egy neme határoztatott el, a legtermészetszerübb az lenne, hogy államközvetités utján a volt földtulajdonos az egész váltságdijt egyszerre kapja. Ezt nem indítványozom és nem indítványozhatom, mert meg kell hajolnom azon állítása előtt a pénzügyminiszternek, hogy ily utón az államkincstár zavarba hozathatnék ; — neki azt jobban kell tudnia, mint nekem; különben is helyzetemben inkább kimélését, mint uj terheltetését vagyok hajlandó kívánni az államkincstárnak, A mód, melyet miniszter ur szóba hozott, ha méltányosan fogjuk azt részleteiben megállapítani: talán el is fogadható; mert a földbirtokos igaz, a föld értékének %-át kapja meg egyszerre, de megkapja sokkal nagyobb értékű papírokban, mint milyeneket kapna az állam közvetítésével kiadott papírokban ugy, hogy ezen %-ad által igen nagy része azon harmadik harmadnak is fedezve van, és így méltánytalan az,
