Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-388

H 888 országos ülés november 24. 1871. hogy a harmadik harmad után az illető földtulajdonos tovább is várakozzék. Mert p. o. havalaki 2000 forintnyi kárpótlást kap, ha ez állampapirokban, állam közvetítés utján adatnék ki: azt lehet mondani, hogy 2000 helyett igazi pénzben kapna mintegy 1400 frtot; hapedig csak %-da adatik ki ezen összegnek hitelintézeti papírokban, melyeknek értékét, kivált ha a bélyegilleték tekintetében az állam engedékenységgel viseltetik: lehet 90 forinttal számítani; ezen 2000 frt s

/

3-da kerek számban véve föl, rá fog menni 1300 forintra ugy, hogy a %-ad 100—150 forinttal lenne csak kevesebb; mint lenne azon összeg, mely államközvetités utján állampapírokban az egészért fizettetnék. Én ennélfogva a hitelintézet utjáni közvetítés eszméjét elfogadom és beleegyezem, hogy a javaslat pontonkint tárgyalás alá vétessék: fenntartván magamnak azt, hogy az illető pontnál megtegyem módosításomat. (Helyeslés bal felől.) Zsedényi Ede: A központi bizottság javaslatát el nem fogadhatónak tartom, mert egyrészről lehetetlenséget követel, másrészről az állam vállaira oly terhet ró, melyek következései ellen intő szavamat ismételve emelni, szoros kötelességem. Előttem szóló Tisza Kálmán képviselőtársunk véleményét magamévá tevén, lehetetlennek tartom, hogy a telepitvényes, ki a kibérlett földek és a napszám után él, tehát nem tőkepénzes, mindjárt az első évben a váltsági összeg Vs-át lefizethesse. Ezen állítást egy példával illustrálhatom. A kezünkben levő adatok szerint Tordán, Torontálmegyében, a telepit vényes egy hold föld után fizet 8 forintnyi bért, annak húszszoros értéke 160 forint, tehát 10 hold föld után a váltsági összeg 1600 forint, annak Vs-da 533 forint, az egész tőke évi kamatja 80 forint, tehát köteles egyszerre 613 forintot fizetni. Ezt a sommát saját munkája után meg nem keresheti, kölcsön nem kaphatja, mert egész vagyona a volt földesúr biztosítására jelzálogilag le van kötelezve és igy ezen javaslat már első feltételében végre nem hajtható, holott az eredeti javaslat szerint a váltsági tőke Vao-ad részét 80 forinttal, a kamatot 80 forinttal és igy összesen 160 forintot — ha szorgalmas — földeinek jövedelme és napszámmunka után biztosan megszerezhetné. Igaz, hogy a földhitelintézet közbenjárása csak oly esetben eszközölhető, hol az illető földek egész becsáruk igénybe nem vétetik; de mit használ ezen közbenjárás, ha csak a czél, melyért javasoltatik, el aem érhető. — A központi bizottság továbbá a váltsági összegérti jótállást az államtól nem követeli, de állambiztositékot szerezni akar a földhitelintézet által elvállalt kötelezettségek teljesítésére nézve. Ez nem egyéb, mint államevictio, melynek folytán a lejárt tőke és kamatok, járadékok, a kezelési költségekkel együtt, az ország rendes adóközegei által behajtandók lesznek. Miután azonban a fennálló adóhivatalok teendőinek sokasága miatt a pénzügyminiszter már 1872-re azoknak számát 76-tal, és igy a rendes kiadásokat 257,000 forinttal,— a rendkívülieket ezen hivatalok első felszerelése miatt, 100,000 forinttal szaporítani kívánta: az adóhivataloknak szaporítása a kérdéses váltsági tőkék beszedése folytán, okvetetlen be fog következni és utánna mindig többek fognak felállíttatni, a mint az udvartelki zsellérek és a kisebb királyi haszonvételek megváltásánál az állam közvetítése igénybe vétetik, mi nem mellőzhető, mihelyt a telepitvények megváltásánál elfogadtatik. Az ország többi lakosait ily uj kiadásokkal terhelni igazságtalan és az újonnan tervezett királyi törvényszékek ellen bizodalmatlanságot mutatna, mintha azok nem oly erélyesen és pontosan járhatnának el a váltsági szerződés végrehajtási ügyeiben, mint az adóhivatalok, sőt hazánk polgáraira a gyámoltalanság bélyegét sütné, mintha — ugy, mint Francziaországban — a központi kormány közbenjárása nélkül semmit sem tudna végezni, még világos adóssági követelésekben az adóhivatalok segedelme nélkül nem tudna helyesen eljárni. Tessék a pénzügyminiszternek, ha a helybeli viszonyok szerint a felelősséget magára vállalhatná, közigazgatási utón a váltsági szerződéseket elősegíteni, de a törvény által arra* sem akarom őt kötelezni. Móricz Pál: Nem szólaltam volna fel, t. ház, ha az előttem szóló t. képviselőtársam a közigazgatás és bírói eljárás körül szerintem nem helyes deductiókat nem von le beszédében. Ugyanis a közigazgatási executio nem azért szükséges egyedül, mert az gyorsabb: hanem azért is, mert a hitelintézetek nem szeretnek kisebb összegeket adni a törvénykezési eljárás mellett; mert akkor annyira szaporodnának a költségek, hogy a szegény embert tönkre tennék. Méltóztassanak felvenni 300 forintnak járulékát 18 forintban és 8°/

0-tólival, a mi összesen 24 frt. Ha a királyi törvényszék intézi az executiót, a 24 írtból 204 frt lesz és azért a hitelintézetek inkább nem adnak pénzt, semhogy a szegény embert tönkre tegyék. Ennélfogva oly módozatot kell kitalálni, hogy a szegény ember érdekében álljon a közigazgatási eljárás. — Nagy különbség van azután magánkövetelések és hitelintézetek követelései között, mert a magánkövetelésnél tagadásba vehető az aláírás helyessége, az összegnek felvétele stb., mig hitelintézeteknél, hol minden legálisáivá van: soha kérdésbe nem jöhet az aláírás ós a pénz, mely felvétetett. Tehát épen a nép érdekében áll, hogy ily intéze-