Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

294 397. országos ülés. decsember 1. 1671. tások, mint az Nógrádban oetóberben történt, — meggondolta e, mondom, hogy ma az akkor kisebbségben maradt párt minden megyében, ha erkölcsi érzete attól el nem tiltja, s ha annyira sülyedt, hová Nógrádmegye sülyedt: felforgathatja az egész választást % (Felkiáltások hal felől: Igaz !) És mikor fogjuk rendezhetni a tőrvényhatóságokat, ha fölülről ily példákat adunk ? (Felkiáltások bal felől: Ugy van!) Vagy tán azt gondolja, hogy ott, a hol a jobboldal győzött, ott nincs annak érdekében azt megtenni; ha pedig az ellenzék teszi meg azt : akkor nem fogja helybenhagyni ? Én nem akarom feltenni, hogy a pártszenvedély már ennyire elragadta volna; de ha fel nem teszem: akkor ugy fognak állani megyeinkben a pártok, mint az Amerika vadonjában kóborló indiánok, hogy mindig vigyázniuk kell, a lesből mikor lövik le egymást. Ily politikai helyzetet teremthetnek kalózok, de igazi hazafiak soha. (Helyeslés.) Hová lesz akkor a törvény iránti tisztelet, ha azon példát látják, hogy mig az octóberi végzésre kimondatik, hogy az törvénytelen : az ugyanazon alapon keletkezett novemberit törvényesnek canonizálják, pedig az alap annyiban ugyanaz, a mennyiben a szervezetnek teljes helybenhagyása még meg nem volt sem egyik, sem másik esetben; különböző pedig annyiban, a mennyiben oetóberben ezen okmány (fölmutatja) tanúsága szerint kellőleg ki volt hirdetve a megyében, hogy mi fog történni; mig novemberben azt eltitkolták, hogy annál inkább orozva támadhassanak. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi már most közelebbről az általam beadott indítvány indokait illeti: senki sem vonhatja kétségbe, hogy a belügyminiszter önmaga nyilatkoztatta ki az oetóber 23-iki nógrádi eljárást törvénytelennek; s önmaga elmondotta, hogy ezen törvénytelen eljárás azonban az ő felhívására történt. Nem hiszem, hogy azt is tagadni lehessen, hogy egy miniszter bűnt követ el, ha a törvényt megszegni engedi, nagyobbat, ha maga szegi meg, de legnagyobbat, ha arra az ország törvényhatóságait felszólítja. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez tehát már magában tökéletesen igazolja az indítvány jogi alapját. Hallottam azonban azt mondatni, miképen akarhatja az ellenzék a minisztert vád alá helyeztetni oly rendeletért, melyet az ellenzék maga nem nyilatkoztatott törvénytelennek ? Én elfogadom e téren is a vitát. A miniszter ur vagy meg volt győződve arról: hogy rendelete törvénytelen, vagy nem ? Ha meg volt győződve, hogy törvénytelen és ezen tudatban tette: akkor arra nézve, hogy ő a törvény ellen vétett-e vagy nem, nem az ellenzék álláspontja döntő ; mert constatálva van, hogy öntudatosan, meggyőződése szerint megsértette a törvényt: a vád jogi alapja tehát is-, mét fennáll. De leheb azon másik eset is, hogy a mi-, niszter ur maga sem tartotta törvénytelennek azon rendeletet, midőn kiadta. Legyen; de csak snppositió gyanánt foga-' dom el, hogy nem volt törvénytelen. De akkor mit jelent az, midőn azérfc, hogy pártjának egy megyében kivívott, — nem akarom ismételni, minő eszközökkel kivívott, — diadalát fenntarthassa, hogy pártjának néhány emberét a eompromisáiótól megóvhassa: képes ma^ gára vállalni azt, hogy törvénytelen rendeletet adott ki. Ez ismét jele annak, hogy oly csekély tiszteletben részesiti a törvényeket, oly kevés fontosságot helyez a törvények megtartására: hogy szívesen magára veszi a törvények megsértését azért, hogy pártjának győzelmét valahogy megtarthassa. (Helyeslés a bal oldalon.) Egy miniszter, ki a törvény iránti tiszteletet ily kevéssé hordja szivén: a vád alá helyezést hasoulólag megérdemli. '(Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Igen jól tudom én azt, és tudtam akkor is, midőn indítványomat tettem, hogy a t. többség el fogja ütni ezen indítványt az érvényre emelkedéstől; sőt talán még a tárgyalástól is. Tartozom tehát megmondani, hogy mindamellett, hogy ezt tudtam, mindamellett, hogy még eddig legalább soha nem voltam barátja oly bizalmatlansági, vád alá helyezési, vagy más hasonló indítványoknak, melyeknek rósz sorsát előre láthattam: miért tettem ez esetben mégis kivételt? midőn pedig czélom nem lehetett és nem is volt az, a mi indítványomnak hihetőleg közvetlen eredménye lesz : az általam vád alá helyeztetni akart miniszter urnák lelkes megéljenzése? Tettem mindezek daczára azért: mert én oly fontosnak látom ezen körülményt, mert annyira nem nógrádi, de összes hazai ós nemzeti érdeknek tartom, hogy oly dolgok, minők Nógrádban és ennek folytán itt e házban történtek : többé ne történjenek, hogy kötelességemnek tartottam, azon legerősebb fegyverrel, mely egy képviselő rendelkezésére áll, tiltakozni az ellen. Veszélyesnek tartom pedig azt, mert a miként beszédem elején is emiitettem, ha ily módon a jóhiszeműség, a loyálitás ós a mindenkinek egyiránt kiszolgáltatandó igazság iránti bizalom a nemzet kebeléből kiöletik: akkor nem pártokat, de ellenséges táborokat fogunk látni, melyek a haza szent testét fogják összeszakgatni, (Élénk tetszés bal felől.) Tettem tehát ezen indokból, tettem elké-