Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

294 397. országos ülés. decsember 1. 1671. tások, mint az Nógrádban oetóberben történt, — meggondolta e, mondom, hogy ma az akkor kisebbségben maradt párt minden megyében, ha erkölcsi érzete attól el nem tiltja, s ha annyira sülyedt, hová Nógrádmegye sülyedt: felforgat­hatja az egész választást % (Felkiáltások hal felől: Igaz !) És mikor fogjuk rendezhetni a tőrvényha­tóságokat, ha fölülről ily példákat adunk ? (Fel­kiáltások bal felől: Ugy van!) Vagy tán azt gon­dolja, hogy ott, a hol a jobboldal győzött, ott nincs annak érdekében azt megtenni; ha pedig az ellenzék teszi meg azt : akkor nem fogja helybenhagyni ? Én nem akarom feltenni, hogy a pártszenvedély már ennyire elragadta volna; de ha fel nem teszem: akkor ugy fognak állani megyeinkben a pártok, mint az Amerika vadon­jában kóborló indiánok, hogy mindig vigyáz­niuk kell, a lesből mikor lövik le egymást. Ily politikai helyzetet teremthetnek kaló­zok, de igazi hazafiak soha. (Helyeslés.) Hová lesz akkor a törvény iránti tisztelet, ha azon példát látják, hogy mig az octóberi végzésre kimondatik, hogy az törvénytelen : az ugyanazon alapon keletkezett novemberit törvé­nyesnek canonizálják, pedig az alap annyiban ugyanaz, a mennyiben a szervezetnek teljes helybenhagyása még meg nem volt sem egyik, sem másik esetben; különböző pedig annyiban, a mennyiben oetóberben ezen okmány (fölmu­tatja) tanúsága szerint kellőleg ki volt hirdetve a megyében, hogy mi fog történni; mig novem­berben azt eltitkolták, hogy annál inkább orozva támadhassanak. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi már most közelebbről az általam be­adott indítvány indokait illeti: senki sem von­hatja kétségbe, hogy a belügyminiszter önmaga nyilatkoztatta ki az oetóber 23-iki nógrádi eljárást törvénytelennek; s önmaga elmondotta, hogy ezen törvénytelen eljárás azonban az ő felhívá­sára történt. Nem hiszem, hogy azt is tagadni lehessen, hogy egy miniszter bűnt követ el, ha a törvényt megszegni engedi, nagyobbat, ha maga szegi meg, de legnagyobbat, ha arra az ország törvényhatóságait felszólítja. (Élénk he­lyeslés bal felől.) Ez tehát már magában tökéletesen igazolja az indítvány jogi alapját. Hallottam azonban azt mondatni, miképen akarhatja az ellenzék a minisztert vád alá he­lyeztetni oly rendeletért, melyet az ellenzék maga nem nyilatkoztatott törvénytelennek ? Én elfogadom e téren is a vitát. A miniszter ur vagy meg volt győződve arról: hogy rendelete törvénytelen, vagy nem ? Ha meg volt győződve, hogy törvénytelen és ezen tudatban tette: akkor arra nézve, hogy ő a törvény ellen vétett-e vagy nem, nem az el­lenzék álláspontja döntő ; mert constatálva van, hogy öntudatosan, meggyőződése szerint meg­sértette a törvényt: a vád jogi alapja tehát is-, mét fennáll. De leheb azon másik eset is, hogy a mi-, niszter ur maga sem tartotta törvénytelennek azon rendeletet, midőn kiadta. Legyen; de csak snppositió gyanánt foga-' dom el, hogy nem volt törvénytelen. De akkor mit jelent az, midőn azérfc, hogy pártjának egy megyében kivívott, — nem aka­rom ismételni, minő eszközökkel kivívott, — dia­dalát fenntarthassa, hogy pártjának néhány em­berét a eompromisáiótól megóvhassa: képes ma^ gára vállalni azt, hogy törvénytelen rendeletet adott ki. Ez ismét jele annak, hogy oly csekély tiszteletben részesiti a törvényeket, oly kevés fontosságot helyez a törvények megtartására: hogy szívesen magára veszi a törvények meg­sértését azért, hogy pártjának győzelmét vala­hogy megtarthassa. (Helyeslés a bal oldalon.) Egy miniszter, ki a törvény iránti tiszte­letet ily kevéssé hordja szivén: a vád alá he­lyezést hasoulólag megérdemli. '(Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Igen jól tudom én azt, és tudtam akkor is, midőn indítványomat tettem, hogy a t. többség el fogja ütni ezen indítványt az ér­vényre emelkedéstől; sőt talán még a tárgyalástól is. Tartozom tehát megmondani, hogy minda­mellett, hogy ezt tudtam, mindamellett, hogy még eddig legalább soha nem voltam barátja oly bizalmatlansági, vád alá helyezési, vagy más hasonló indítványoknak, melyeknek rósz sorsát előre láthattam: miért tettem ez esetben mégis kivételt? midőn pedig czélom nem lehetett és nem is volt az, a mi indítványomnak hihetőleg közvetlen eredménye lesz : az általam vád alá helyeztetni akart miniszter urnák lelkes megél­jenzése? Tettem mindezek daczára azért: mert én oly fontosnak látom ezen körülményt, mert annyira nem nógrádi, de összes hazai ós nem­zeti érdeknek tartom, hogy oly dolgok, minők Nógrádban és ennek folytán itt e házban tör­téntek : többé ne történjenek, hogy kötelessé­gemnek tartottam, azon legerősebb fegyverrel, mely egy képviselő rendelkezésére áll, tiltakozni az ellen. Veszélyesnek tartom pedig azt, mert a miként beszédem elején is emiitettem, ha ily módon a jóhiszeműség, a loyálitás ós a mindenki­nek egyiránt kiszolgáltatandó igazság iránti bi­zalom a nemzet kebeléből kiöletik: akkor nem pártokat, de ellenséges táborokat fogunk látni, melyek a haza szent testét fogják összeszakgatni, (Élénk tetszés bal felől.) Tettem tehát ezen indokból, tettem elké-

Next

/
Thumbnails
Contents