Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

397. országos illés deozember 7. 1871. 2 95 szülve a leszavaztatásra, tettem a közvetlen si­ker reménye nélkül; de tettem azon reményben, hogy önök is engedni fognak azon kérésemnek, ha ma leszavaznak is, hogy utasítsák oda párt­juk tagjait, hogy ily módon önöket is ne hoz­zák ily kényes helyzetbe ; és hogy meg is fog­ják nekik mondani, hogy önök keblében is él még a politikai erkölcsnek, a politikai morál­nak azon foka, hogy ha még egyszer meg fogná próbálni ezt tenni: azt képesek lesznek saját keblökből kilökni, sem hogy magukra vegyék ezen erkölcstelenségért a felelősséget. (Élénk he­lyeslés a bal oldalon.) T. képviselőház/ {Halljuk!) Miként azon képviselőtársam és barátom, ki a nógrádi inter­pellatióra adott miniszteri válasz után felelt, oly szépen lélekből jövő ékes szavakban nyilatkozott, miként mondom ő monda: önöké a hatalom, ő hozzátette: önöké a dicsőség. En, t. ház, azt mondom önöké a hatalom, és meglehet, hogy ily fogások, minők a nógrádi választásoknál előfordultak: percznyire e hatalom gyarapítására szolgálnak; de vigyázzanak önök, hogy e hatalom ugy legyen az önöké, hogy en­nek maradjon meg erkölcsi alapja: pedig a nó­grádihoz hasonló eljárások pártolása folytán az erkölcsi alapot veszítik el. Emiitett barátom azt is mondotta: önöké a dicsőség. Engedjen meg, de ebben nem értek vele egyet. Ha önök ugy járnak el, mint a hogy eljártak pártfeleik Nógrádban és elég gyengék lesznek ezen eljárást máskor is palástolni: a di­csőség nem lesz önöké; vagy — bocsánat — lesz önöknek dicsőségök, de az herostratesi di­csőség lesz. {Lelkes éljenzés a bal oldalon.) Elnök: A szabályok 100-ik §-a értelmé­ben kérdem a t. háztól, vajon az indítványt tárgyalás alá kivánja-e venni vagy nem ? A kik tárgyalás alá kívánják venni: méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A többség nem kívánja tárgyalás alá venni. Következik a napirend. (Mozgás.) Kérem helyeiket elfoglalni, különben kény­telen leszek az ülést felfüggeszteni. Tessék meghallgatni a pénzügyi bizottság­nak az államköltségvetés iránti jelentését. Széll Kálmán előadó: Tiszt, ház ! (Halljuk !) A pénzügyi bizottság át alános jelen­tésének azon részében, melyben a háznak a pénzügyi bizottság indítványokat ajánl figyelmé­be, következik második helyen a nyugdij-ügy. (Zaj.) Van szerencsém mindenekelőtt a jelentést felolvasni. (Olvassa a jelentést): A nyugdijakra vonatkozólag a bizottság mindenekelőtt kérdést intézett az állami szám­székhez az iránt: teljesítette-e az 1871-ifc évi költségvetés tárgyalása alkalmával hozott azon határozatot, melyben a képviselőház utasította, hogy a nyugdijasok jegyzékét és nyugdijaiknak kimutatását a törvénynyel és a képviselőháznak 1869-ik márczius hóban hozott határozataival egyeztesse össze. A bizottság erre az állami számszéktől azon választ nyervén, hogy ezen átvizsgálást azon ok­ból nem teljesíthette, mert a szükséges kimuta­tásokat és okmányokat csak részben kapta meg a minisztériumtól: utasitandónak véleményezi a minisztériumot arra, hogy a szükséges kimuta­tásokat mielőbb szolgáltassa át az állami szám­széknek, hogy az feladatának megfelelhessen, ós a nyugdijak átvizsgálását teljesíthesse; míg ez meg nem történt, a bizottság ugyanazon fentar­tással véli csak a nyugdijakat a költségvetésbe felvehetőknek, a melylye] azok az 187l-ik évre megajánltattak és azért a bizottság indítvá­nyozza: mondja ki a ház, hogy a nyugdijakra előirányzott összegeket az 1870-ik évi márczius 22-én hozott határozat értelmében felveszi ugyan a költségvetésbe; de azokat csak azon fenntar­tással ajánlja meg ezen évre, hogy azok az ál­lami számszék által a törvény és a képviselőház 1870-ik évi márczius 22-ón hozott határozatai­val összeegyeztessenek; mindaddig pedig, mig az állami számszék azokra nézve ezen vizsgálatot nem teljesítette: azokat végleg megállapítottak­nak nem tekintheti. T. ház! A mint a t. ház tudni méltózta­tik, az egyes miniszteri tárczákba beosztott nyugdijakra vonatkozólag a képviselőház hosszas tárgyalás után 1870-ik márczius 22-én bizonyos elveket állapított, bizonyos szabályokat határo­zott meg, melyeknek alapján a nyugdijakat az előirányzatba felvette, s melyeknek alapján kö­telességévé tette a minisztériumnak, hogy a nyug­dijakat utalványozza. Ez történt 1870-ben. 1871-ben kimondotta a ház azt, hogy mi­után az 1870-ik XVIII. tőrvényczikk, mely az államszámvevőszék felállítását rendelte el, köte­lességévé tette az államszámvevőszéknek azt, hogy a nyugdijasoknak jegyzékét folytonosan nyilvántartsa, s folytonosan kimutassa: az ál­lamszámvevőszék kötelessége egyúttal vizsgálat alá venni azt, vajon az évi előirányzatban fel­vett nyugdijak megfelelnek-e teljesen azon ha­tározatnak s azon elvek alapján vannak-e felvé­ve, s vannak-e a nyugdijasok részére utalvá­nyozva, melyeket a ház 1870-ben, midőn a nyugdijasok ügyében érdemleges határozatot ho­zott, kijelölte. Az államszámvevőszék azon vizsgálatot még eddig nem teljesíthette. Nem teljesíthette pedig azon okból, mert a nyugdijasokra, minden egyes nyugdíjra vonatkozó kimutatásokat, okmányo-

Next

/
Thumbnails
Contents