Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

397. országot ftlés deczember 7. 1871. 293 senek uj választások; s ez a főoka a cynismusnak, hogy épen oly módon és oly alapon akarták és vitték is keresztül a választást novemberben, mely alapon az octóberi végzés törvényességét megtámadták; — mert hiszen, még a novemberi gyűlés is a miniszternek egy a szervezési javaslatra tett észrevételeket tartalmazó javaslatát tárgyalta és még azt sem lehet mondani, hogy a miniszter kivánatának szóról szóra elég tétetvén: a javaslat már tényleg helybenhagyottnak tekinthető ; mert hiszen nem azt tették, mit a miniszter kívánt, tehát még akkor is fennmaradhatott az, vajon helyeselni, helyben fogja-e azt hagyni, a mit tettek, és már akkor elfeledték, hogy a helybenhagyás után ujabb gyűlés kell, hogy — e miatt nem volt törvényes szerintök az octóberi választás, hanem novemberben előre ki nem hirdettetvén — ujabb gyűlést nem tartván, választottak, biztosan számítván, hihetőleg arra, hogy miután ezen választás a jobb oldal érdekében lesz: majd keresztülviszik ők, hogy törvényesnek találja a miniszter. (Helyeslés bal felől.) En, t. képviselőház, megvallom, hogy ezen eljárásban volt valami, a mit talán nagynak is lehet nevezni, nagynak, — csak hogy én nem mindent tisztelek, nem minden előtt hajlok meg, ami nagy; (Tetszés bal felöl) mert lehet valaki nagy a roszban, ép ngy, mint a jóban, és ha valaki nagy abban, hogy mikép kelljen kijátszani a politikai loyalitást és jóhiszeműséget: azt nem becsülni, de elitélni fogom. (Élénk helyeslés bal felől.) És most, t. ház, mi történt itt e ház kebelében 1 A belügyminiszter ur elmondotta azt is, hogy az octóberi választás csakugyan a törvény szoros értelmében annak nem felel meg ; elmondotta azonban azt is, hogy ugy Nógrád megyét, valamint a többi megyét is ő hivta fel ezen eljárásra, és mentségéül — mint emliti, azoknak, a mik Nógrádban novemberben történtek — felhozta a régi megyék példáját és ez alkalommal csakugyan meggyőzött arról, hogy tökéletesen igaza van abban, hogy az ő álláspontja és az enyém; — s mert az ellenzékről szólt, merem mondani az ellenzéké is — azon régibb megyékkel szemben homlokegyenest ellenkezik egymással. Mi igenis tisztelettel viseltettünk ama régi megyék emléke iránt, melyeknek érdemeit a magyar történelem örökítette meg; mi óhajtottuk az azokban az élet által kifejtett önkormányzati jogokat átplántálni az ujabb megyékbe; de óhajtottuk kiirtani a régi megyék visszaéléseit, és midőn a jókat akartuk átültetni: a miniszter ur ellenünk küzdött, de most igenis hivatkozik azon régi megyékre, midőn pártjának mai visszaéléseit a régi megyék visszaéléseivel akarja fedezni. (Elénk helyeslés bal felől.) Es kérdem : mily foka az a politikai morálnak, midőn a kormány maga azért, hogy jelen eljárását igazolja: a régi idők visszaéléseire támaszkodik? (Tetszés bal felől.) A hasonlatosság is sehogy sem áll különben. Megjegyzem először, hogy azon esetek, a minők történtek némi részben a régi megyékben is, a 48. előtti megyékben történtek — azon még aristocraticus alapon fennálló megyékben; mig ellenben az 1848. óta felállított megyékből — pedig mégis csak azok esnek közelebb hozzánk — a t. miniszter ur ily példákra hivatkozhatni nem fog. Megjegyzem, hogy ép a követeknek visszahívásáról, a követek utasításának megváltoztatásáról felhozott példa egyátaiában itt nem alkalmazható. A követek a megyének mandatáriusai voltak, kiknek utasítást adni, tehát azt meg is változtatni és az utasítást megszegőt vissza is hivni, a megyének joga volt. Tudom, elismerem, hogy számtalanszor ép oly elitélendő módon történt ez, a mennyire elitélendő az, a mi Nógrádban novemberben töitént; de itt maga a jog létezett: ellenben, hogy a megye kebelében egyenesen a megyei meghatározott functióra választott egyéneknek, mint pb a választási elnököknek választása ily módon megsemmisíttetett volna, arra példát mutatni a miniszter ur nem fog. De egyébiránt, ha tudni akarja a miniszter ur, mily erkölcsi sulylyal bir ezen a múlt visszaélésekről felhozott érvelés : kérdezze meg a többség azon t. tagjait, a kik már politikai életet éltek akkor, midőn 1848. előtt a megyékben a visszaélések elkövettettek, és meg fogja hallani tőlük, hogy mily hangon szóltak e visszaélésekről; meg fogja hallani tőlök, hogy azon kormányt, a mely az ily visszaéléseket tűrte és elpalástolta, nemcsak mint olyant, mely helytelen eljárást követett, nem csak mint olyat, mely a törvényt sértette: de mint hazaárulót szidalmaztak szerte e hazában. Ily előzményekre, melyeket magának azon pártnak emberei azon időben ennyire elitéltek, hivatkozni most, midőn a párt érdekében akar valamit védeni: nem egyéb, mint azon veszélyes tant illustrálni, hogy mindaz elitélendő, a mi pártunk ellen van, és minden támogatandó, a mi pártunknak szolgál. (Felkiáltás balról: Igaz!) És meggondolta-e a miniszter ur, hogy ugyanazon alapon, melyen most novemberben Nógrádmegyébea az octóberi végzés felforgattatott, miután a törvényhatóságokban, ha nem is mindenütt, de azok 7i

0 részében oly stádiumban eszközöltettek a miniszter felhívására a válasz-