Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

897. orsxágos ülés deesember 7. 1871. 291 az, hogy a dohányjövedékröl és czukor-adóról szóló törvényjavaslatokat azon záradékkal kérem elfogadtatni egy évre, hogy a mennyiben a törvényhozás időközben másképen nem intézkedik: mert, hogy az év végéig intézkedhetnék másképen, azt gondolom, mindnyájunk elismerése szerint teljes lehetetlen; de mivel lehet, hogy az ülésszak folytán időközben mégis másképen intézkedik, nem föltétlenül egy évre, hanem csak azon kikötéssel kérem egy évre, a menynyiben nem intézkedhetnék a törvényhozás másképen. A mi illeti a pénzügyi törvényszékek és azok eljárási szabályzatainak föntartását: azt is csak megszorítással kérem, miután a törvényhozás elrendelte, hogy Magyarországban azok egyesitendők a rendes első folyamodása birósá- I gokkal, törvényszékekkel; de fönmarad azok megújításának szüksége Horvát- és Szlavón-országokban, melyekre azon bírósági törvény ki nem terjed, a hol tehát annak következtében a pénzügyi törvényszékek működése nem ruházható a rendes törvényszékekre, miután ez iránt külön speciális horvát törvénynek kell intézkedni; de ezek különben is pénzügyi természetűek, melyek Magyar- és Horvátország közt közösek. Ismételve kérem, méltóztassék ezek kinyomatását és a pénzügyi bizottsághoz gyors tárgyalás végett utasitását elrendelni. Elnök: Ki fog nyomatni és a pénzügyi bizottsághoz áttétetni. A napirenden lévő tárgyak közt első helyen van Tisza Kálmán javaslata. Jámbor Pál (olvassa Tisza Kálmán javaslatát.) Tisza Kálmán: T, képviselő ház! Midőn a házszabályok értelmében a most felolvasott indítványomat indokolni szándékozom, nem fogom részletesen elemezni, nem fogom ecsetelni akarni azt, minő érzelmeket keltett bennem a nógrádi esemény és az annak folytán a ház kebelében a belügyminiszter ur által adott és a többség által tudomásul vett felelet; nem fogom ezt tenni, mert óhajtok e tárgyhoz a lehetőségig higgadtan, csendes vérrel szólani, mit nem tehetnék, ha azon érzelmek ecseteléséhez fognék; azt azonban meg kell jegyeznem, hogy e benyomás minden esetre igen szomorú; mert vagy azt jelenti a miniszter ur felelete, hogy azon eljárás, mely Nógrádban kővettetett és a mely a politikai ügyesség és a politikai élet főerényeül az ügyesen intézett Jesbőli támadást látszik canonizálni: a miniszter urnák is helyeslését birja, és hogy ebbe ily módon belenyugodott a ház többsége is; vagy ha — a mit szeretnék föltenni — nem ezt jelenti is : jelent mégis minden esetre annyit, hogy helyesli bár, vagy nem a miniszter ur azon eljárást, mégis, midőn arról van szó, hogy a miniszteri pártnak valahol bárminő eszközökkel kivívott diadalát fenntartsa: ezen szempontot fölibe helyezi még saját meggyőződése szerint a politikai loyalitás és a törvényesség kérdésének is. Egyik, * vagy másik felfogás szerint az eljárás practicus következménye, practicus eredménye csak egy lehet, s ezen egy az: megingatni e haza polgáraiban azon hitet, hogy van Magyarországon oly felsőbb hatóság, mely a pártok által itt vagy ott elkövetett helytelenséget, igaztalanságot orvosolni képes. Eredménye csak az lehet, hogy azon meggyőződés érlelődjék meg az ország polgáraiban, hogy Magyarországon oly eljárás ellen, mely a miniszteri párt erősbitésére vezet: nincs hol orvoslást szerezni, legyen azon eljárás bárminő természetű. (Igaz l balról.) Es uraim ! ha e meggyőződés a polgárok keblében megérlelődik: akkor el íog következni azon idő, midőn egymással loyalis fegyverekkel jó hiszemüleg küzdő pártok helyett s ezeknek tusája helyett elkeseredett pártharcz fog dúlni hazánkban. (Helyeslés balfelől). Sokszor hallottam én azt épen a t. túlsó oldal részéről emlegetni és felhozatni szemrehányásul az ellenzék ellen, hogy nagy hiba az hazánk helyzetében, midőn nem tudjuk, nem fogja-e azt veszély fenyegetni: hogy pártok vannak ez országban, melyek egymással küzdenek. Én részemről a nézetet igy átalánosságban nem teszem magamévá. Pártok, de egymással loyalis fegyverekkel küzdő jóhiszemű eljárást gyakorló pártok szükségesek, mert máskép elposhad az alkotmányos élet; és ha azt fogadnók el, hogy Magyarország helyzete olyan, hogy itt az állam veszélye nélkül ily pártok sem létezhetnek: akkor oly gyöngeség érzetét árulnók el, mely ez országnak sem tekintélyét, sem biztonságát nevelni nem fogná; (Igaz! balfelől). mert a kiből hiányzik az önbizalom, a ki minduntalan jelenti, hogy ő fél: azt annál merészebben támadja meg mindenki, és a loyalis fegyverekkel jóhiszemüleg folytatott pártküzdelem soha sem teszi azt lehetetlenné, hogy a kik ma, mint politikai ellenfelek szemben állanak egymással, ha a szükség ugy kívánja: holnap együtt álljanak szemben a haza közös ellenségével, (Helyeslés bal felől.) sőt a pártélet elevensége által fokozott tevékenység és életerő még tetemesebben fogja érvényesíteni magát a haza védelmében. (Helyeslés bal felől.) De másként áll a dolog, ha ily pártküzdelem helyett elkeseredett pártharcz fejlődik e hazában, melynek fegyverei: egymás kijátszása, 37*