Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

278 39(í. országos filé* deczember 6. 1871. lamjavakban: bocsánatot kérek, hanem az idézetet a t. képviselő ur nem egészen eorrect tette az én beszédemből. Én Ghyczy képviselő urnák válaszolva, azt mondtam: „kérdezte a t. képviselő ur — t. i. Ghyczy Kálmán — hol van a többi 1 Erre válaszom az: „hogy ez iránt a zárszámadások nagyon tüzetes feleletet fognak adni." Tehát nem tértem ki útjából, s csak azután mondottam, hogy azon befektetések, melyek a kérdéses pénzekből tétettek: már is oly termékenyeknek bizonyulnak, hogy azok folytán maguk az államjavak bevételei is annyira emelkednek, hogy az emelkedés, ha azt huszszorozzuk, azaz tőkésítjük, 50 milliónak felel meg. Eszembe sem jutott, állítani, hogy e tekintetben 50 milliót azokba fektettünk, utaltam a zárszámadásokra, a melyek kimutatják, mennyit hová tettünk és csak mellékesen jegyeztem meg, hogy a befektetés — mennyiben azt államjavakba tettük, — oly gyümölcsöző, mint itt kimutatám. A zárszámadások, \ amint legközelebbi beszédemben előzetesen ki- | emelni bátor voltam: azt mutatják, hogy az államjavakba 5 — 6 millió közt fektettünk be és ennek majdnem fele bevételi, illetőleg jövedelmi szaporulat; tehát nincs köztünk különbség, és pedig annál inkább nincs, mert közelebbi előadásomban kimutattam, hogy hova tettük az egész összeget. Ami azután a személyes dolgokat illeti, ezekkel nem akarom a t. képviselőház türelmét igénybe venni. Constatálta a képviselő ur, hogy a pénzügyi bizottságtól fogadtam el programmot : tehát nekem nem volt. E kérdés feszegetésével sem kívánom untatni a képviselőházat, annál kevésbbé, mert bátor voltam legközelebb megjegyezni, hogy én első budgetem beterjesztésével talán kisebb részletezéssel, de szintén azon programmot állitám fel, minek egészen részletezett kifejezést adott most a pénzügyi bizottság. En tehát azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez évben részletes kifejezésével találkozom a pénzügyi bizottság jelentésében annak, a mit egy év előtt mint saját véleményemet előadtam. Ami azt nézi, hogy én tavaly figyelmeztettem azon ránk néző nagy teherre, melyet a kamatbiztositások folytán elvállaltunk, és most mégsem kívánok e miatt jajgatni: megjegyzem, hogy igen, e teherre én tavaly reámutattam. De miért ? Azért, nehogy tovább és mélyebbre menjünk, s azt most sem tartom tanácsosnak; de retrospective akkor sem tartottam szükségesnek panaszkodni, most sem ; de a figyelmeztetést szükségesnek tartottam, nehogy tovább menjünk; de azt azonban, a mi már megvan; én részemről férfiakhoz illőnek tartom elfogadni, gondoskodván, hogyan lehessen annak megfelelni, mit is ón lehetetlennek mindeddig nem tartok. De igenis, ha nem figyelmeztettem volna már egy évvel előbb, figyelmeztetném most, hogy ezen az utón a továbbhaladás nagyon koczkáztatott. Á mi illeti, hogy valóban e rendszerrel függ-e össze — nem mondom a corruptió szüksége, hanem függ-e össze az, a mit én mondottam, a mellék érdekeknek előtérbe tolakodása : azt fenntartom ma is. Ha egyéb nem, az úgynevezett nyeremény és az arra való kilátás mindenesetre mellék érdekeket költ fel, s én nem is vagyok azon véleményben, hogy azon bajok, mik e rendszerrel együtt járnak, a szabad verseny által megorvosolhatok. Bocsánatot kérek, ón egy darab öltönynél sem tartanám magamat egészen biztosítottnak, ha kihirdetném, kogy azzal csináltatom, a ki legolcsóbb. Vannak a dologgal egybefüggő oly bajok, melyeket semmi verseny, semmi nyilvánosság el nem háríthat. Elismerem, hogy ha azon rendszernél megmaradunk: az teljesen szabad verseny s nyilvánosság nélkül még roszabb lenne, mint a minő azzal; gyógyítónak, mérséklőnek igenis elismerem azokat; de meggyógyitóknak nem. Nem akarom ezalatt azt értetni, hogy ezen rendszer megtartása mellett még a nyilvánosság s a szabad verseny se legyen meg; csak azt állítom, mint mondám: hogy az sem teljesen orvosló eszköz. Ami illeti mindkettőnk előadásának azon polemicus részét, melyben e ház tagjainak függetlenségéről s hazafiúi jó szándokáról szólottunk, a melyet a képviselő ur a minket támogató többséget illetőleg kétségbe vett: engedje meg a képviselő ur, hogy visszahivatkozzam arra, a mit mondtam. Azt mondtam, hogy én ama feltevést jogosultnak nem tartom, sőt hogy átkos gondolatnak mondtam azt, mely kétségbe veszi bárkinek tiszta szándékát, innen vagy túlról, s csak azt mondtam, hogy semmivel sem lenne e föltevés kevósbbé jogosult túlra irányítva, mint a minőaz a mi irányunkban; egyébiránt egyik irányban sem tartom azt jogosultnak. (Helyeslés.) Ami azt nézi, hogy a képviselő ur nem oly dolgot hozott fel, minőt szem nem látott, miután ő az általa mondottakat a ma felmutatott könyvben csakugyan olvasta, s miután egy másik munkában meg a számítás alapjául vett hányadokat látta: azt meg akarom engedni, hogy nem olyant mondott, a mit szem nem látott, mert azt a szeme látta. Az enyém azonban nem látta, miután én az egész világ irodalmát nem olvashatom; de bajos az, ha az ember igazságnak vesz mindent, a mit könyvből nyomtatva olvas, (Derültség) s aztán arra épit. Nagyon jól emlékszem, hogy egy tekintélyes tanintézetnél alkalmazott professor ethnographiai munkájában egyszer azt olvastam, hogy a magyarok főtáp-