Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

274 398. országos ülés deczember 6. 1871 mondani, kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés bal felől.) Már most áttérek, t. ház, azokra, hol a pénzügyminiszter ur az én számításaimat vette bírálat alá. Igen természetes, ezt azon ékesszólással és azon humorral tette, melylyel ő bír. Tökéletes jogával élt, midőn az általam felhozottakat kétségbe vonta. Engedje meg nekem a miniszter ur, hogy én azoknak, amiket mondottam, igazolására némelyeket szintén felhozhassak, (Halljuk!) Bocsánatot kérek, még egyetlenegy észrevételt akarok tenni, melyet nem hallgathatok el, s ez az, mit a miniszter ur az engedélyezések természetére mondott; azt mondotta : „azt egyébiránt nem akarom kétségbe vonni, hogy különösen az engedélyezések terén igen sok mellék és tilos érdek működött közre; de ez nemcsak itt volt ugy, hanem mindenütt, ahol az a rendszer követtetett, mely nálunk is meghonosittatott. A rendszer természetében van ez." Erre csak azt akarom megjegyezni, hogy midőn mi ezt láttuk, és ennek egyedüli orvoslását a teljes és tökéletes nyilvánosságot, a teljes és tökéletes versenyszabadságot indítványoztuk, sőt a t. ház ezt egy alkalommal el is fogadta és törvénybe is igtatta, ha jól emlékszem, az eszék-sziszeki vasút megszavazása alkalmával: akkor épen a pénzügyminiszter ur volt az, aki azt ellenezte, és akinek ellenzése daczára a ház azt igen nagy többséggel megszavazta. Akkor azt indítványoztam, hogy tétessék be ez azon törvénybe, és a közlekedési miniszter felszólított, magyarázzam meg, mikép értem én a szabad versenyt. En megmagyaráztam, s akkor a pénzügyminiszter ur szólalt fel ellene és azt monda: hogy ha azt értem, hogy a kormány a versenyt kihirdesse, és a legolcsóbb ajánlatot elfogadni köteles legyen, ő ennek ellene mond; (Felkiáltások bal felől: Szép dolog!), de daczára ellenmondásának, a képviselőház elfogadta indítványomat, mert belátta, hogy ha ezen eljárás nem követtetik: akkor a szabad versenynek nincs értelme, akkor az egész szabad verseny nem egyéb, mint komédia, épen ugy mint komédia az, ha a zárt ajánlatok titokban bontatnak fel; mert azokat nem szabad titokban felbontani, hanem nyilvánosan, a versenyzők jelenlétében : mert csak akkor van nyilvánosság, ós ekkor lehet a versenyzési rendszer mellett corruptió nélkül keresztülvinni a vasutengedólyezést. Ami az általam felhozott számokat illeti: először is felszámítottam azt, hogy mily arányban fizeti Magyarország összes adójának azon részét, mely egyenes adókban fizettetik és azon részét, mely indirect adókban fizettetik, és a vámjövedelmet beleszámítva, ez 71%-ra ment fel. Erre a pénzügyminiszter ur azt felelte ; .,és beszélt oly százalékokról, melyeket szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szive nem is sejtett." Szem nem látott? meglehet, mert vagy másfelé nézett, vagy nem olvasott. En megvallom, t. ház, utánna néztem. Maurice Block a „l'Europe politique et sociale" czimü müvében itt áll a 6l-ik lapon: Voici le tableau des Etats européens classós d'aprés la proportion, sur 100, des impots directs." Első helyen áll: „Hongrie 77.8. Impots indireets 22.2." De én itt a t. ház előtt kiszámítottam az adók szerint, és nekem valamivel változott arányokban jött ki, t. i. 71% és talán valami fractio, de semmi esetre nem mondtam olyant, a mit szem nem látott, fül nem hallott, és a mit a sziv nem sejtett. Már most azt mondja a miniszter ur, hogy az illetékeket és jövedékeket miért nem vettem be, hogy hiszen azok is adók; magyarázta, miképen adó a szivar, a só és mindenféle más. Ezeket nem vettem fel azért: mert más országokban, a hol nem lehet mondani, hogy az államgazdászattal csak most kezdettek foglalkozni, ezeket szintén nem számítják oda. íme az 1871-iki június 2-ki angol parlamenti ülésben azt mondja a lord chancellor, a pénzügyminiszter Lawe ur: „Az adóztatás utján beszedett jövedelem direct és indirect, kivéve a postát, a távirdát, különféle bevételeket, fizetéseket és taksákat a törvényszékeknél stb., melyeket nem lehet tulajdonképen adóknak nevezni." (Olvassa az angol szöveget.) „which can not fairly be called taxation, being paymeuts for which service is rendered." Azokat levonja, mert nem lehet adóknak nevezni, mert azok teljesített szolgálatokért való fizetések. Tehát nem egyedül én vagyok azon absurd nézetben ; hanem Angolország pénzügyminisztere is azon nézetben volt és ez az angol parlamentben átalánosan elfogadtatott. Azonban azt mondja a miniszter ur: miért teszünk különbséget a direkt és indirekt adó között? Azért — s erre méltóztassanak figyelni, mert ha valamit, hát ilyet még szem nem látott, — (Derültség bal felől) a direct és indirect adó közt azért különböztetünk: mert az egyik főleg akkor emelkedik, mikor az adó kulcs emeltetik , a másik pedig, ha fokoztatik a közjólét. Hogy ez tény, az áll; de hogy azért különböztetnének^ a direct és indirekt adók között: az nem áll. Én direct adónak azt veszem, a mely alól magát a polgár ki nem vonhatja, a mely rá kivettetik, kirovatik, és melyet azután köteles megfizetni. Az indirect adók alól ellenben szabadságomban áll magamat többé kevésbbé kivonni. En azt a szivart, a mit annyira dicsért a miniszter ur (Derültség.) megvehetem vagy nem vehetem, a mint nekem tetszik.