Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-396
!ÍÍ»G ors/.águs iüés Ha megveszem: adózom; ha nem: nem adózom. Ha sós ételt eszem, többet adózom, mint ha sótlant eszem. De ha földbirtokom, házam, üzletem van: nem vonhatom ki magamat ez adózás alól, mert a pénzügyminiszter ur exeeutorai rögtön megveszik azt rajtam, a miniszter ur szivarát pedig akár jó, akár rósz: erőszakkal a számba nem dugják. Tehát ezért van különbség a két adónem közt; nem pedig azért, mert az egyik felmegy, a másik meg lemegy, mint azt a miniszter ur mondotta. Azután nagy bámulatát idézte íel a miniszter urnák az, a mit én Magyarország jövedelmének kiszámításáról mondottam. Meg kell jegyeznem, hogy midőn én azt mondottam, hogy Magyarország jövedelme nem 400, mint a miniszter ur idézte, — hanem 575 millió és annyi 100 ezer forintból áll és ennélfogva a népesség számára felosztva, fejenkint esik 37 frt jövedelem: — erre azt mondta a miniszter ur: tehát mennyivel tartjuk el a rabokat a fegyintézetekben, s azt gondolom-e, hogy ezek azok, a kik legköltségesebben élnek, hogy hiszem-e, hogy egy ember 33 frtból — talán 37 frtból — megélhessen ? Itt a gyorsírók azt írták : „(Simonyi Ernő közbeszól:) Nem hiszem! i! Erre megjegyzem, hogy én nem szóltam közbe. Továbbá azt mondja: „Ha nem hiszi, mert sokbal instructiosusabb, semhogy hihesse: miért épit arra ily nagy épületet, mint a milyet felemeltem!" Itt én állítólag közbekiáltottam volna: „Az önök számára!" Ezt én nem mondtam. Azonban ezt csak azért említem fel, hogy az a maga helyén kijavittassék. Hanem azt mondám, hogy „majd megmagyarázom." Átalában a jövedelem kiszámítása egy országban sem alapszik oly positiv adatokon, hogy azt krajczárig megállapítani lehessen: ez igaz ; de megállapítják a nemzetgazdászok itt is, másutt is, és minden országban, a hol staűstikákvannak, és hol a nemzetgazdászat űzetik: kiszámítják a jövedelmet és kiszámítják azt különösen, midőn össze akarják hasonlítani egymással az országnak jobb vagy roszabb létet, felosztják azt lélekszám szerint. A miniszter ur azt mondja, hogy 37 frtból az ember meg nem élhet. De kérem hiszen a kérdés mindig az, hogy mit veszünk jövedelemnek. Ha pl. azt vesszük a föld jövedelmének, a mi azon megterem és aratáskor rajta van: akkor az bizonyosan sokkal több, mint a mi a piaczra jön eladható állapotban. Mert az, a mi a földbe ismét visszamegy, hogy a föld ismét teremhessen, az a mit a cseléd és a marha felemészt: az nem jövedelem. (Helyeslés.) De ha figyelembe veazi azt, hogy Magyardoczeinber »>. lSJl. ')7"i országon az őstermeléssel 5 millió lakos foglalkozik, már mindjárt kisebb lesz azon arány, melynek meg kell élni azon 37 frt jövedelemből. De hát olyan képtelen volt-e azon számítás 1 Hogy számítottam én ? Fölvettem az egyenes adókat mind és azokat fölvettem 61 millió írtban. Már most persze a miniszter ur azt mondja beszédjének további részében, hogy 1872-re csak 5 8 millió van előirányozva: tehát három millió különbség van köztünk. Hogy hogyan ? En nem értem. Hiszen én a miniszternek saját költségvetéséből idéztem a számokat. Ott találom a rendes bevételek közt: „egyenes adók 44 millió 610 ezer" s ugyanott két lappal tovább találom: „a földtehermentesitési örökváltsági egyenes adó 9 illetőleg 30% mellett 17 millió frt." 17 és 44 millió az ón számitásom szerint 61 mibió. Hogy jő ki aztán a miniszter ur 58 milliója: én nem tudom ; de én mondom, — a költségvetésből vettem ki a számokat, s azt mondottam, ha felvesszük, hogy ezen adó a jövedelemnek 15%-át képezi, ha tekintetbe vesszük az adózási kulcsot: nem sok. Ha pedig mégis sok volna, tehát 40 %-ot hozzátettem az adóhoz. Tehát nem ugy számítottam, hogy 100 ember mennyit adózik; hanem 140-t vettem 100-nak s ekkor kijött 575 millió 561 ezer frt, s ezt miniszter ur nagy képtelenségnek tartja. Méltóztassanak megnézni Kolb Vergleichende Statistik 1871. kiadását, abban a 2-ter Abschnitt 3-dik lapján van a magyar korona-országoknak termő földje felszámítva, mert a magyar felszámításokban nem találtam. Elhiszem, hogy megvan; én nem rendelkezem nagy könyvtárral, tehát kénytelen vagyok megelégedni oly könyvekkel, melyek magokban foglalnak többféle dolgokat. Magyarország termőföldje kiszámításánál a szántóföldekből, elhagyom az ezreket, 17 millió hold. Szőlők 660 ezer. Rétek és a kertek 7 millió. Legelő 7 millió. Tehát összesen 32 millió 380 ezer hold. Ha, t. ház! azt veszem fel, hogy egész Magyarországban a szántóföld, rét, kert, szőlő, és legelő minden együttvéve 10 frtot jövedelmez holdankint: akkor kijő 323 millió frt jövedelem. Tehát még hátra van az én számításomhoz 252 millió. Ha azt mondom, hogy Magyarországnak fővagyona, a földbirtok 323 millió frtot jövedelmez : bizony a mi iparunk és kereskedelmünk oly pangásban, mint a minőben van, csirájában, nem tehetjük fel, hogy többet jövedelmez 252 milliónál. Ez elegendő lesz akkor is, ha tekintetbe veszszük, hogy földmiveléssel Magyarországban foglalkozik összesen 5 millió ember, iparral pedig 600 s néhány ezer, és kereskedéssel 133 ezer, tehát összesen körülbelül 7% százezer ember. Ezen számok tehát nem mutatják, hogy az én számításaim oly különösen absurdok legyenek.
