Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

886. írsíát'tis filt's kormányánál, a franczia császárság alatt; ott sem volt szabad megválasztani senkit, ki bármi­nemű szerződésben állott a kormánynyal, vagy bárminemű fizetéssel járó hivatalt viselt. Tehát ha még ott is elfogadták azt: azt hiszem, jogo­san és méltányosan mondhattam, hogy ez tűr­hetlen állapot, hogy ez továbbra is igy nem maradhat. (Helyeslés a szélső baloldalon). Ami a vállalatokat és magán társulatokat illeti, ezeket, a mennyire a kormánynyal érint­kezésbe nem jönnek, és a melyeknek fennállása biztosítva van az ipar tör vények által, s a kor* mánytól nem szorultak semmi kegyelemre: igenis tökéletesen függetleneknek tartom; azt pedig, hogy akár a képviselőház, akár a felsőház tag­jai részesítsék magukat az iparnál: az ellen soha sem voltam, sőt épen óhajtandónak tartom azt, hogy szokjék el egyszer különösen a magyar ne­messég azon nézetétől, hogy csak hivatalból le­het megélni, s restauratióról restauratióra csak hivatalra lehet várni, és ha egjik restauratió megbukott, akkor lehetetlen mást tenni, mint pipázni és agarászni mindaddig, mig egy másik restauratión meg nem választatik. Ez soha sem volt nézetem. Magam sem követtem ezen életpályát, nem tanácsolhatom tehát másoknak sem. Hanem mi­dőn kikeltem ezen Gründungs-Schwindlerek ellen: nem azt mondottam, hogy kárhoztatom azt, ki valamely ipar-társulatnak élére állott, ki dol­gozni akar, ki pénzt vagy eszmét ad hozzá, mert én ezen három faetort jogosultnak tartom arra, hogy osztozzék a jövedelemben; de a ki csak Devét adja hozzá, s midőn a társulat létrejött, akkor néhány száz vagy ezer részvényt zsebre dug, s eladja, és azután elhagyja a társulatot; ezek azon Gründungs-Schwindlerek, és ily szé­delgők ellen vau nekem kifogásom. Hanem azután a miniszter ur azt állítja, hogy a házban olyanok, kik hivatalnokok és igazgató-tanácsosok s engedélyesek, vagy azok akarnak lenni: sokkal többen vannak, mint én hiszem, igy szólván; „Igen sokkal többen, és kü­lönösen az aspirálók nagy táborát két félre ké­rem osztatni. Az egyik felén vannak azok, kik általunk, befolyásunkkal, tehát kormányon meg­maradásunk föltétele alatt aspirálnak ; a másik osz­tályban, és pedig a népesebben meg azok vannak, a kik azon időre várnak, és akkorra remélnek: ha mi a kormányon már nem leszünk." Meg­jegyzem, hogy ha az egyik félen, és pedig a né­pesebben vannak azok, akik általunk, befolyá­sunkkal, tehát ha önök a kormányon már nem lesznek, remélnek valamihez jutni: ez világos jele, bizonyítéka és elismerése annak, a mit én mondottam, hogy a kormánynak e házban több­sége nincsen. (Helyeslés bal felől.) KÍPV. H. KAPtÓ 1&T§- XTHI. öeczettiber 6. 1871. 9 78 De, t. ház, én igen szomorúnak tartom an­nak, egy miniszter által tett kijelentését itt, hogy e házban vannak olyanok, kik a kormány­tól és a kormányhivatalban maradástól remény­lenek valamit; én igen szomorúnak tartom ezt, és én azt állítom, hogy akár ezen, akár azon oldalon legyen azon képviselő, ki képviselői ál­lását csak azért foglalta el, hogy a kormánytól hivatalt nyerjen vagy jövedelmet húzzon: az nem hazafiu, az képviselő nem lehet. (Átalános he­Igeslés). Ha tehát a miniszter ur bevallotta egyrész­ről azt, hogy vannak olyanok,.. . Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: Nem mondottam! Simonyi Ernő: (Folytatja:) Engedelmet kérek, mondotta! kik a kormánytól várnak és re­ménylenek,és azt mondja, hogy vannak ez oldalon is, a kik akkorra reménylenek, mikor ők a kormányon nem lesznek. A másik bebizoayitva nincsen, és e gyanúsítás irányában mondom én azt, hogy ha vannak itt olyanok: azok nem hazafiak, azok kötelességüket nem teljesitik, azok a képviselő­házba nem valók, és ha ezen oldalról alakul kormány, annak kötelessége lesz : arra nézve in­tézkedni, hogy ily emberek a képviselőházba ne jöjjenek; és hogy oda törekszik, hogy ne jöhes­senek, azt mutatja számos indítvány, mely az ineompaibilitásra nézve ez oldalról beadatott. (He­lyeslés bal felől). A miniszter ur igen zokon vette, hogy én ilyeneket mondtam e házban, és azt mondta: ha ilyeneket lehet mondani, méltó-e akkor becsüle­tes embernek lenni ? Hisz hogy én mindent el­mondtam, hogy én nem kíméltem senkit, évről­évre mindent szemökre hánytam: azt nem tagadom, azt sem t. ház, hogy gyakrabban felléptem, és talán kemény és erős dolgokat mondottam: de méltóz­tassék megengedni, első fellépésem e házban igen mérsékletes volt: vizsgálatot kívántam. Mikor a vizsgálatot megtagadta a többség: megtagadta a vizsgálatot oly tények ellenében, melyeket én akkor itt felhoztam, és melyeket senki egy szó­val sem czáfolt meg ; méltóztassék megengedni, akkor lehetetlen, hogy ha ezen baj orvoslását csakugyan kívánják, hogy azt újra és újra fel ne hozzuk, hogy kemény módon ne követeljük azt, hogy engedjék meg a vizsgálatot, melyet évről-évre szorgalmazunk; és ha ezen vizsgálatot megengedik, ez ki fogja deríteni az állapotot. Hisz megígértem a múlt esztendőben, a közle­kedési minisztérium költségvetésénél, hogy ismét meg fogom tenni az indítványt, s meg fogom látni, hogy meg fogják-e engedni a vizsgálatot most 1 De ha mégis megtagadják: ne méltóztas­sék neheztelni, ha olyanokat mondok, melyeket 35

Next

/
Thumbnails
Contents