Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

272 396. oívztfgos ülés detczewfoer 6. 1S71. A mit a horvát országgyűlésre mondott, arra megadtam a választ, s így nem szükség többet mondanom. Ezek után átment a miniszter arra, a mi ugy látszik különöseo bántotta őt, a 3 és Vs krajczáros csónakok történetére. A miniszter ur azt mondja, hogy joga volt 3V S krajczárt venni mert ugyanannyit vett a lánezhid-társulat is; de azt is mondja, hogy de miért nem szóltam akkor? Egyszerűen azért: mert nem tudtam. De nem is kötelességem nekem azt tudni, hogy ilyes dolgok történnek az országban, hogy a tör­vények megtartatnak-e vagy sem; hanem a kor­mánynak igenis kötelessége ezt tudni. Vajon volt-e joga a társulatnak e dijt szedni? az csak azon szerződésből magyarázható ki, melyet a lánezhid-társulat az országgal kö­tött és az abban neki engedett privilégiumokból. Hisz arról én már rég panaszkodtam a házban, hogy mi határozunk nagy dolgok felett anélkül, hogy azoknak alapjait ismernők. Mi nem ismer­jük a lánczhiddal kötött szerződést; mi megvet­tük a lánczhidat, fizettünk, a mint azt a mi­nisztérium proponálta, és a többség megszavaz­ta ; de azt, hogy a lánczhid-társulatnak megada­tott-e abban e jog, vagy nem: nem tudom. Én kér­tem a szerződés előterjesztését, de nem adták ide. Ha a szerződésben benne van az, hogy a lánezhid-társulat fel van jogosítva 2 krajezárnál többet venni személyenkint: akkor igenis volt joga; ha ez nincs benne: akkor nem volt joga, és ekkor kényszeritni lehetett a lánczhid-társulatot arra, hogy ha csónakokat akar felállitani: 2 krnál többet ne szedjen be. Egyébiránt saem hiszem, hogy a társulatnak vau ahhoz valami köze^ hogy az em­berek ülve vagy állva vitetnek-e át a Dunán. Ezt tehát a privilégium határozza meg: én pedig arról nem ítélhetek, mert kezemben nincs. A miniszter ur e tárgygyal kapcsolatban, és azzal, hogy felszólított, miért nem mondtam azt akkor, midőn a kid még a társulat kezében volt, azt mondja; „ha én corruptioról akarnék disserálni, gyönyörű themám volna itt. (Hosszantartó fel­kiáltások: líalljuk! halljuk! Derültség.) Nem aka­rok : csak azt mondom, hogy gyanúsításra itt volna alkalom; de én sohasem kapok azon, és igy most sem használom fel." Nagy köszönettel tartozom a miniszter ur­nák, hogy az ellenzéknek azon bizonyítványt adja, hogy ezen egyetlenegy esetnél lenne al­kalma az ellenzék corruptiójáról disserálni. Ez hathatósabb bizonyítására szolgál annak, hogy az ellenzék tiszta kezekkel bir, mint akármely más argumentum; mert oly képtelenséget senki sem fog elhinni, hogy itt corruptioról lehetne szólani: hanem igenis lehetne szólani a kormány mulasztásáról, hogy megengedte, mikép ellenére a lánczhidtársulat privilégiumának, 3% kr. sze­dessék 2 kr. helyett egy-egy átkelőtől. De a miniszter ur nem azért tette azt, ha­nem össze akarta hasonlítani, hogy mennyit jö­vedelmez a csónak, és mennyit a csavargőzös, es­tette ezt azért, mert a csónakok helyébe csavar­gőzösöket akart állítani. Engedelmet kérek ; de az államnak nem feladata az, hogy az ipar min­den ágát kezébe vegye. Láttuk, mily szerencsé­sek voltak a diósgyőri vashámorral, a bányászat­tal és a kőszéntelepekkel. És most még kompo­kat és dereglyéket akar az állam vásárolni? hiszen akkor utoljára megszűnik Magyarországon minden ipar, mert a kormány magára fogja vál­lalni még azt is, hogy a polgárokat ruhával lássa el, és még a szabók nyereségét is ő rakja zsebre. Ez nem kormánypolitika, az nem lehet helyes, hogy az állam versenyezzen polgáraival. És mi volt az eredmény a gőzösökkel ? az: hogy a tár­sulat, mely a csavargőzösöket felállította, vesz­tett, és a hol vesztett, onnan elvonta a gőzösö­ket, és most sem a pénzügyminiszternek nincse­nek krajezárjai, sem a közönségnek nincs alkalma az átkelésre. Ez az eredménye az ilyen eljá­rásnak. Szólván azután arról, mit én mondottam a hivatalnokokról és mindenféle engedményesekről, a miniszter ur azt mondja: „a hivatalnokokról nem akarok szólani; ez oly théma, mely a ház­ban sokszor meg volt vitatva; hanem meggon­dolta-e a tisztelt képviselő ur, kiktől tagadja meg a függetlenséget akkor, midőn megtagadja azt az igazgató-tanácsosoktól és az engedélye­sektől is ?" Igenis meggondoltam. Sajnálom, hogy a miniszter ur nem akart szólani a hivatalno­kokról ; mert különösen vártam volna, hogy nyi­latkozzék ez iránt. Azon felszólalások után, melyek számtalan­! szór történtek e házban, igenis helyén lett volna, hogy a kormány végre mondja ki a nemzet és az ország előtt: akarja-e továbbra is azt, hogy a ház tele legyen kormányhivatalnokokkal vagy nem ? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ami az igazgató-tanácsosokat és engedélye­seket illeti: ezekre nézve megjegyzem azt, hogy nekem oly igazgató-tanácsosok, oly engedélyesek ellen, kik nem a kormánytól, de tisztán magán­társulatoktól függnek: semmi kifogásom nincs. Kifogásom van azon engedélyesek ellen, azon igazgató-tanácsosok ellen, kik engedélyüket és | állásukat a kormánytól nyerték. Kifogásom van mindazok ellen e házban, kik a kormánytól bármi módon fizetést nyernek, vagy vele számo­lási viszonyban állanak; és mikor ezt kívánom: nem kívánok valami rendkívülit, nem kívánok semmivel sem többet, csak azt, a mi életbe volt léptetve Európák legcorrumpáltabbnak tartott

Next

/
Thumbnails
Contents