Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

272 396. oívztfgos ülés detczewfoer 6. 1S71. A mit a horvát országgyűlésre mondott, arra megadtam a választ, s így nem szükség többet mondanom. Ezek után átment a miniszter arra, a mi ugy látszik különöseo bántotta őt, a 3 és Vs krajczáros csónakok történetére. A miniszter ur azt mondja, hogy joga volt 3V

S krajczárt venni mert ugyanannyit vett a lánezhid-társulat is; de azt is mondja, hogy de miért nem szóltam akkor? Egyszerűen azért: mert nem tudtam. De nem is kötelességem nekem azt tudni, hogy ilyes dolgok történnek az országban, hogy a törvények megtartatnak-e vagy sem; hanem a kormánynak igenis kötelessége ezt tudni. Vajon volt-e joga a társulatnak e dijt szedni? az csak azon szerződésből magyarázható ki, melyet a lánezhid-társulat az országgal kötött és az abban neki engedett privilégiumokból. Hisz arról én már rég panaszkodtam a házban, hogy mi határozunk nagy dolgok felett anélkül, hogy azoknak alapjait ismernők. Mi nem ismerjük a lánczhiddal kötött szerződést; mi megvettük a lánczhidat, fizettünk, a mint azt a minisztérium proponálta, és a többség megszavazta ; de azt, hogy a lánczhid-társulatnak megadatott-e abban e jog, vagy nem: nem tudom. Én kértem a szerződés előterjesztését, de nem adták ide. Ha a szerződésben benne van az, hogy a lánezhid-társulat fel van jogosítva 2 krajezárnál többet venni személyenkint: akkor igenis volt joga; ha ez nincs benne: akkor nem volt joga, és ekkor kényszeritni lehetett a lánczhid-társulatot arra, hogy ha csónakokat akar felállitani: 2 krnál többet ne szedjen be. Egyébiránt saem hiszem, hogy a társulatnak vau ahhoz valami köze^ hogy az emberek ülve vagy állva vitetnek-e át a Dunán. Ezt tehát a privilégium határozza meg: én pedig arról nem ítélhetek, mert kezemben nincs. A miniszter ur e tárgygyal kapcsolatban, és azzal, hogy felszólított, miért nem mondtam azt akkor, midőn a kid még a társulat kezében volt, azt mondja; „ha én corruptioról akarnék disserálni, gyönyörű themám volna itt. (Hosszantartó felkiáltások: líalljuk! halljuk! Derültség.) Nem akarok : csak azt mondom, hogy gyanúsításra itt volna alkalom; de én sohasem kapok azon, és igy most sem használom fel." Nagy köszönettel tartozom a miniszter urnák, hogy az ellenzéknek azon bizonyítványt adja, hogy ezen egyetlenegy esetnél lenne alkalma az ellenzék corruptiójáról disserálni. Ez hathatósabb bizonyítására szolgál annak, hogy az ellenzék tiszta kezekkel bir, mint akármely más argumentum; mert oly képtelenséget senki sem fog elhinni, hogy itt corruptioról lehetne szólani: hanem igenis lehetne szólani a kormány mulasztásáról, hogy megengedte, mikép ellenére a lánczhidtársulat privilégiumának, 3% kr. szedessék 2 kr. helyett egy-egy átkelőtől. De a miniszter ur nem azért tette azt, hanem össze akarta hasonlítani, hogy mennyit jövedelmez a csónak, és mennyit a csavargőzös, estette ezt azért, mert a csónakok helyébe csavargőzösöket akart állítani. Engedelmet kérek ; de az államnak nem feladata az, hogy az ipar minden ágát kezébe vegye. Láttuk, mily szerencsések voltak a diósgyőri vashámorral, a bányászattal és a kőszéntelepekkel. És most még kompokat és dereglyéket akar az állam vásárolni? hiszen akkor utoljára megszűnik Magyarországon minden ipar, mert a kormány magára fogja vállalni még azt is, hogy a polgárokat ruhával lássa el, és még a szabók nyereségét is ő rakja zsebre. Ez nem kormánypolitika, az nem lehet helyes, hogy az állam versenyezzen polgáraival. És mi volt az eredmény a gőzösökkel ? az: hogy a társulat, mely a csavargőzösöket felállította, vesztett, és a hol vesztett, onnan elvonta a gőzösöket, és most sem a pénzügyminiszternek nincsenek krajezárjai, sem a közönségnek nincs alkalma az átkelésre. Ez az eredménye az ilyen eljárásnak. Szólván azután arról, mit én mondottam a hivatalnokokról és mindenféle engedményesekről, a miniszter ur azt mondja: „a hivatalnokokról nem akarok szólani; ez oly théma, mely a házban sokszor meg volt vitatva; hanem meggondolta-e a tisztelt képviselő ur, kiktől tagadja meg a függetlenséget akkor, midőn megtagadja azt az igazgató-tanácsosoktól és az engedélyesektől is ?" Igenis meggondoltam. Sajnálom, hogy a miniszter ur nem akart szólani a hivatalnokokról ; mert különösen vártam volna, hogy nyilatkozzék ez iránt. Azon felszólalások után, melyek számtalan! szór történtek e házban, igenis helyén lett volna, hogy a kormány végre mondja ki a nemzet és az ország előtt: akarja-e továbbra is azt, hogy a ház tele legyen kormányhivatalnokokkal vagy nem ? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ami az igazgató-tanácsosokat és engedélyeseket illeti: ezekre nézve megjegyzem azt, hogy nekem oly igazgató-tanácsosok, oly engedélyesek ellen, kik nem a kormánytól, de tisztán magántársulatoktól függnek: semmi kifogásom nincs. Kifogásom van azon engedélyesek ellen, azon igazgató-tanácsosok ellen, kik engedélyüket és | állásukat a kormánytól nyerték. Kifogásom van mindazok ellen e házban, kik a kormánytól bármi módon fizetést nyernek, vagy vele számolási viszonyban állanak; és mikor ezt kívánom: nem kívánok valami rendkívülit, nem kívánok semmivel sem többet, csak azt, a mi életbe volt léptetve Európák legcorrumpáltabbnak tartott