Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

354 *95. ors/áiros ülés veszedelmesek; hogy Oroszországgal egyesülni és Magyarországot és a magyar nemzetet megsemmisíteni akarják, és hogy azért kell az osztrák németekkel együtt Porosz-Németországnak segélyt és ótalmat szerezni. Hát nem a csehek voltak-e, kik Sckmerling és a német centralisták ellen a magyarországi állami jogot és önállóságot pártolták í Hát az egész cseh, horvát, szerb és más nyugoti, déli és keleti szláv história és jelen törekvésök nem eléggé bebizonyitják-e, hogy e szláv folyamok nem akarnak befolyni az orosz tengerbe ? És e szláv népek oly rövidlátók-e, hogy be nem látják, miképen az orosz uralom ugy, a mint van, hogy ha Magyarország és a szláv vidékekre kiterjedne: nem annyira a demokratikus szláv elemű népeknek, hanem épen a magyar aristokratiának, mely az oroszokat már egyszer behívta, eshetnék jól, ugy, mint Oroszországban a német aristokratiának, mely ott csak nem minden állami főhelyeket elfoglal. Az uralkodó magyar párt, cseh és más, főképen keleti politikájának oka nem a fenebbi képzelt félelem, hanem azon törekvés, hogy Magyarországon örökösen uralkodjék és hogy ezen uralkodást a keleti népek felett segélyezésével lehetőleg kiterjeszsze. Azon kül- és belpolitika, mely a képzelt orosz félelmen alapszik: csak mumus, mely a magyar nemzetet egy, a többi nemzeteket más uralkodás alá hajtja, és az úgynevezett panszlavismust vagyis inkább a panrussismust provokálja. Orosz elleni védelem látszata alatt a kormány nemcsak a nem magyar népeket, de a demokrat mozgalmakat mindenütt, sőt a magyar nép közt is elnyomja. Ez uralkodás és demokratia elleni szellem és törekvés a Bismarck és Andrásy közti szövetségnek kapcsa. De hogy ha a cseh hegyektől Adria és fekete tengerig, nem a szabadságról nem a nemzeti egyenjogúság- és önállóságról, lesz kérdés, hanem, hogy ha arról lesz szó, hogy egy nemzet a másikon, vagy leginkább egy nemzetneknél mindenféle születési, pénz- és hivatali aristokratia uralkodjék más nemzetek felett: akkor le-gyetek meggyőződve arról, hogy a legliberalisabb és legnépszerüebb emberek sem lesznek képesek megakadályozni: hogy a cseh és más szláv nemzetnek ha nem is a kivánt, de szenvedhetőbb rokon uralkodást válaszszák; legyenek meggyőződve másodszor, hogy Bismarck vagy utódai könnyebben fogják az Oroszokkal megosz- I tani az uralkodást; harmadszor, hogy ha Magyarországnak védbástyái, a cseh hegyek és Csehország Németország kezébe fog jutni: akkor a németek lovaikat legalább a Duna jobb partján fogják itatni. Vagy Bismarck, ki annyi osztdeezember 5 1871. rák és franczia férfiút, sőt Napóleont kijátszotta: nem lesz-e képes kidiplomatizálni gróf Andrásy urat, ki már Magyarország miniszterelnöki székéből ki lett diplomatizálva 1 A szemrehányást illetőleg, hogy a csehek a feudalistákkal és papsággal szövetkeztek: megjegyzem, hogy e szemrehányásnak volna valami értelme, ha ez a Kossuth-, vagy magyar demokrata, párttól jönne; de hogy a magyar grófok, kik nem jobb magyarok, mint a Clam-Martinicsek csehek, és hogy azok, kik az infallibilistákkal szövetségben vannak, tesznek szemrehányást a cseh nemzetnek: az nem más, mint álkép és ürügy. Igaz, hogy sajnos dolog, hogy a fejedelem a népeket csak aristocratiai szócső által hallgatja meg. Elnök : Figyelmeztetem szóló urat, hogy a fejedelem személyét parlamentális szokás szerint a vitába elegyíteni nem szabad. (Helyeslés.) Miletics Szvetozár: (Folt/tatja.) Nem teszem azt. De ki ennek az oka ? Ki tanácsolgat a fejedelemnek 1 Nem főképen az uralkodó magyar párt? Nem-e a magyar bistoricus állam-rehabilitatiónak az aristokratia egyengette ki az útját? És miért nem segítették a cseh-szláv demokratikus ifjú pártot? Én, t. ház, nem sajnálom, ha a monarchiái elv vagy alap compromittáltatik; de megjegyzem, hogy ezt leginkább azok compromitálják, kiknek a kódolás és loyalitás mindig ajkaikon van, Schwarzenbergtől Schmerlingig hány miniszterek nem adták a fejedelemnek szájába a szót: hogy ez vagy amaz alkotmány vagy intézmény fog szentül vagy szeghetlenül megtartatni, és hányszor változtattak az intézmények? de hogy ha Magyarország csak azon fejedelmi szót tartja szentnek, mely az ö historicus közjogát elismeri: kellett, hogy Csehország irányában is ugy viselte volna magát; másképen a maga állami állapotát aláássa, mert maga Kossuth elismerte, hogy Csehország historicus közjoga csak oly erős, mint a magyarországi, és azonkívül még régibb, és végre, hogy ha szabad volt egy közős miniszternek és Magyarország miniszterelnökének a cseh közjog kárára beavatkozni: nem látom át, miért nem volna szabad más időben más közös és osztrák miniszternek Magyarország állami jogaiba beavatkozni; főképen hogv ha a magyar korona nem magyar népei elégedetlen állapotban maradnak, és ha olyan beavatkozást nem provocálnak: legalább szenvednek. Némelyek szemére hányják, hogy ő egyszer beszédében Magyarország iránt 30 százaléki kötelességről és 50 százalék jogairól szólt, hozzáadva, hogy jövendőben azon igaztalanságnak meg kell szűnnie; de először ezen kifejezés okvetetlen provocálva volt a magyar beavatkozás