Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
395. országos ülés deezember 5 1871. 355 által; másodszor elnézve attól, hogy másnap ismét monda, hogy Magyarország több mint 30 százalékot fizet, mert állami kölcsön nevében nem is volt köteles valamit magára venni; annak ellenzése nem abban áll, hogy lenyomassák Csehország közjoga, mely a magyar közjoggal hasonló; hanem abban, hogy Magyarország kielégítve az ő népeit, hogy ugymondva az 50 százalók jogait aránylagosan a magyar koronái népekkel közölje, ossza, és hogy minden népek érdekelve legyenek, és nemcsak hogy többet ne fizessenek, hanem hogy a hazának teljes függetlensége is visszaszereztessék. így természetes utón áttérek a magyar államnak belföldi állapotára. Hogy ez nem kielégítő, főképen a nem magyar népekre nézve: az onnan is következik, mert a belpolitikának ugyanaz kútforrása, mint a kül- és osztrák-magyar közti politikának. Horvát- és Szlavonországot illetőleg nem fogok szólani az oetroyált választási rendszerről, és oetroyált országgyűlési alkotásról, nem a kényszerült kiegyezkedésről; azokról majd fog a horvát-szlavón országgyűlés maga beszólni; én átfogok térni csak azokra a tényekre, melyek a magyarországi miniszterelnöktől függnek, és melyekért ő felelős. Ezek a tények, többiek közt először: hogy a miniszterelnök annyi éven a báni székben hagyta azon embert, kiről maga a „Pester Lloyd B irta, hogy az ő országos gazdálkodása rabló gazdaság volt; másodszor hogy hagyta, hogy a szlavón-horvát országgyűlés háromszor, egy évben, minden ok vagy indok nélkül, és az alkotmány szelleme ellen elnapoltassék; harmadszor hogy az illető befolyását a koronánál nem oda használta fel, hogy a határőrvidék alkotmányos utón alkotmányos életbe lépjen, hogy a határőrvidéki erdők fele absolutisticus módon a községektől elvonatott, és hogy az egész erdőből a felosztás előtt 30,000 hold a határvidéki községek kárára eladatott vagy el fog adatni. Az elégedetlenségnek a határvidéken elégséges jele az a körülmény, hogy ugy egynéhány embereknek sikerült egy-két compániát tettlegesen felizgatni; miután pedig köztudomású dolog, hogy a'rakoviezi felkelést oly emberek idézték elő, kik Kauchnak és a horvát kormánynak, tehát a magyar kormánynak oldalán voltak: ón hagyok a kormánynak választani kettőközül: vagy hogy ilyen emberek a kormányférfiakat félrevezették, vagy hogy, mint némely lapok írják, ezeket az embereket a kormány eszközül felhasználta az érintett felkelés dolgában, hogy nyerjen ürügyet a kivételes eljárására, és netalán arra, hogy a szerb-horrát nemzeti pártot compromittálhassa és lenyomhassa. Az erdélyi úgynevezett nemzetiségek iránti politikát illetőleg látjuk, hogy az oly hangulatos helyzetet szült, melyről Kossuth, hogy ha jól emlékszem, 1848. márczius S-án a pozsonyi országgyűlésen tartott beszédében azt monda, hogy tűrik, a meddig muszáj! de én még hozzáteszem Kossuthnak ezen szavait is, hogy szuronyokkal egyeseket le lehet verni vagy lecsillapítani, eszméket soha! Erről is más alkalommal. Itt még azt kell meg jegyeznem, hogy a kormány a nemzetiségek ügyében ugy jár el, mint Simonyi Ernő ur szavai szerint eljárt a vasúti ügyben. Hogy kieszközölje a bizottmánynak beleegyezését a minden mértföldre 16,000 forinttal drágább vasútra: ő a muszkára mutatott ujjával, és most is, s végtére látjuk, hogy muszka sincs, de még vasút sincs. így bélyegez ő mindent, még a legtörvényesebb nemzetiségi mozdulatokat is mint lazítást, agitatiót Magyarország szétdarabolására stb., csak hogy jóváhagyást nyerjen a legtörvénytelenebb és erőszakos tetteihez. A corruptió, mint azt t. Simonyi Ernő leirá, egyrészről a mumus; másrészről, erőszakoskodás pedig minden részről. Ezek az eszközök, melyek segélyével üzi belső politikáját. Ily kormánynak önkedvüleg mindezt jóváhagyni annyit jelentene, mint — nemcsak hogy ráállunk a politikának ezen külsőleg veszélyes, belsőleg pedig erőszakos s corruptiv rendszerére, hauem lealacsonyitást, és pedig saját magunk, valamint választóink lealacsonyitását is jóváhagyni. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa) Határozati javaslat, a kormány által 1872-ikévre beterjesztett költségvetés tárgyában beadják: Dr. Szvetozár Miletics, Dr. Hodossiu József, Mocsonyi Antal, Román Sándor, Mocsonyi Sándor, Mocsonyi Jenő, Dr. Maximovics György, Babesiu Vincze, Joanesku Lázár. Tekintettel arra, hogy az ő felsége lajthántuli országaiban fenálló állapotok az 1867. évi XH-ik törvényezikkben tartalmazott feltételeknek sók tekintetben nem felelnek meg; tekintettel arra, hogy a volt miniszterelnök Czislajthánia tisztán belügyeibe való avatkozása által nemcsak a XII. törvényezikk 27-dik §. rendeletével jött ellentétbe, hanem hazánkat a lajthántuli eseményekből netán eredhető káros visszahatásnak tette ki; tekintve, hogy egy efféle viszhatás egyes egyedül az ország lakossága nagy részének elégületlenségében találhat támpontot; tekintve, a hogy miniszterelnök programmbeszédében semmi kilátást nem nyújt arra, hogy a kormány eddigi politikája ii anyát megváltoztatni szándékoznék ; tekintettel továbbá arra, hogy Horvát és Szlavonországban a dolgok állása semmikép sem megnyugtató; hogy ott a lakosság nagyobb ré-
