Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

395. országos ülés deczember 5. 1871. 353 dalról vita alá vetni; csak egy pontra térek át, mely az egészet charaeterizálja. Az előbbi magyarországi miniszterelnök, gr. Andrásy ur, nem egyszer mondotta, hogy ő a külpolitikában az előbbi külügyminiszterrel, Beusttal egyetértésben volt. Mindaketten conferáltak, hogy ne mondjam conspiráltak ugyanazon helyen, Salzburgban, egyszer Napóleonnal, ki azelőtt Ausztriától — habár nem is fájdalmunkra — Lombardiát és Velenczét elszakitá, másodszor ez évben Bismarkkal, ki Ausztriát Dánia ügyében kijátszotta, azután, — habár nem is a fájdalmunkra — kiűzte Németországból és kijátszotta Napóleont. Az első salzburgi conspiratio volt közvetlen a keleti népek, közvetve Poroszország ellen; ki ellen volt a második conspiratio: az idő fogja mutatni; de a következett tényekből ugy tűnik ki : szabadsági szempontból Francziaország, nemzetiségi szempontból a szláv népek ellen történt. Lesz-e ez a külpolitika Magyarországnak átalában, és a magyar nemzetnek különösen kedvező, annak megítélését hagyom a magyar nemzetiségi honpolgároknak; de hogy az osztrákmagyar diplomatia épen e pillanatban, midőn az előbbi szövetséges Francziaország vérben úszott, a múlt évi deczember hóban Bismarcknak kezét adta, és hogy Magyarországnak miniszterelnöke e lépésnek prioritását is magának vindicálta: az gyalázat és politikai bűntény. Hogyha az osztrák-magyar monarchiának nem volt is módjában gátolni, hogy Németország Francziaországtól elszakítsa a két provincziát, Elsass és Lothringiát: Francziaország, melynek a magyarországi közjog rehabilitására nézve sokkal több érdeme van, mint Poroszországnak, azt legkevésbbé sem érdemelte meg, hogy a magyar miniszterelnök abban a perczben Bismarcknak a kezét nyújtsa, midőn Moltke a francziáknak lábbal nyakára hágott. Ezen lovagiatlan eljárásnak Iegroszabb erkölcsi és politikai következményei lesznek. Es e külpolitikának eredménye mi lett? A nyugoti, dél- és keleti szlávok, és a francziákkal rokonnépek meggyőződtek, hogy az osztrákmagyar külpolitika irányukban ellenséges és veszélyes, és hogy azért főképen azon politikának ellenségei lettek. Ezen a szláv népek irányában ellenséges külpolitika kapcsolatban van az osztrák-magyar közti külpolitikával. Az osztrák-magyar kiegyezkedési XII. törvényczikk 27-ik szakaszában tiltatik, hogy a közös minisztériumi monarchia egy vagy más felének belügyeibe befolyást gyakoroljon. Mindamellett köztudomású dolog, hogy a közös minisztérium beavatkozott a lajthántúM belső alkotmányos ügyekbe, sőt hogy a magyarországi volt miniszterelnök nemcsak hogy óvást nem tett vala az igy Magyarország irányában sérelmes és veszélyes beavatkozás ellen, hanem hogy maga is az ismeretlen koronatanácsos nevében a lajtántúli belső ügyekbe beavatkozott, és pedig a koronától elvileg elismertetett Csehország kárára. Igaz, hogy az osztrák-magyar kiegyezkedési XII. törvónyczikk 25-ik §-a mintegy a kiegyezkedés után feltétetül felteszi, hogy az ő felsége többi országaiban és tartományaiban a teljes alkotmányság életbe lépjen; — de először ottan nincs szó valami actualis fennálló alkotmányról, hanem általában alkotmányosságról; és hogy nem az akkori február-alkotmány volt értve: abból is következik, hogy az akkori február-alkotmány vagyis pátens Magyarországot is befoglalta magába; másodszor, Magyarország államjogi kiegyezkedését nem alkotta az ő felsége többi országaival és tartományaival, hanem ő felségével, mint Magyarország királyával, és Magyarország csak abban érdekelve és jogosítva volt, hogy Lajthántul bármily, nem pedig hogy milynemü alkotmány lépjen életbe; harmadszor a módosított, úgynevezett deczemberi alkotmány a cseh és moi*va-szlávok megjelenése nélkül, sőt tiltakozása ellenében lépett életbe, és maga a fejedelem azt akarta, hogy nemcsak a szláv, hanem a kiegyezés más elégedetlen népekkel is, és pedig alkotmám^os utón létrehozassák; negyedszer, a csehek nemcsak hogy az osztrák-magyar kiegyezkedést elismerték, hanem abba bele is egyeztek hogy a fundamentalczikkekből a kifejezés is kihagyassék, mely a Magyarországnak praejudiciosus lehetne; sőt a csehek áldozatot is hoztak, hogy a kiegyezkedési czikkek a csehországi közjog elismerése alapján a „Reichsrath", tehát tettleges alkotmány utján keresztülvitessenek ; utoljára Magyarország miniszterelnökének semmi esetben sem volt joga, a lajthántuli alkotmányos krisisbe beavatkozni: hanem csak, ha az eredményből látta volna, hogy Lajthán tul az „alkotmányosság" megszűnt, a királynak tanácsolni és az országgyűlésnek javasolni, hogy a kiegyezkedési kapocs ő felsége többi országaival megszüntnttessék. A helyett mit tettek a jelenlegi miniszterelnök gr. Lónyay ur, mint közöspénzügyi miniszter és gr. Andrásy ur mint magyarországi miniszterelnök ? Beavatkozván a lajthántuli belügyekbe : azt tanácsolták ö felségének, ki mint cseh király Csehország közjogát az egész világgal szemben elismerte, hogy ünnepélyesen adott szavát tettlegesen visszahúzza: kinek kedvére? a németek kedvére. És miért ? Mert az uralkodó magyar párt elhitette magával és el akarja hitetni az egész magyar nemzettel, hogy a csehek és más szlávok a magyaroknak ellenségeik és