Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

352 395. országos ülés deczember ő. 1871. tünk elég találó lesz, ha azt mondjuk: azért, mert ezen állapotot akarja fenntartani, mely mellett lehetséges a corruptio. Tehát keik hogy ismételjem: mi épen el akarjuk zárni az utat, hogy a képviselő, ki a kormányt támogatja, azért, hogy támogatja, a kormánytól kérhessen és kap­hasson valamit; mi nem akarjuk, hogy olyaknak segítségével tartsa fenn magát a kormány, kiket ő esetleg szavazatukért megjutalmazhat, meg­fizethet. E közt óriási különbség van, és igen szívesen elvárom pénzügyminiszter ur válaszát ezen lényeges állításomra s igen kérem, hogy ezt s ne a többi mellékes philosophicus meg­jegyzéseket méltóztassék megczáfolni. T. ház nem folytatom tovább. (Halljuk!) Csak az engedélyezési rendszerre vonatkozólag akarom megjegyezni, hogy egy igen sajátságos conces­sionalis rendszerrel lépett fel az igazságminisz­ter ur. Befejezésül csak annyit jegyzek meg, hogy mit ö ide akar állítani mint roszat, mintegy mentségéül azon jónak, melyet nem ismerünk ; de melylyel az országot akarja boldogítani: ezt félig-meddig ismerjük mi, talán nem tartjuk jóűak; de hogy minő, azt behatóan fogjuk tár­gyalni akkor, ha a ház előtt lesz. Én e kérdés­ben nem nyilatkozom, valamint nem tette ezt más előttem szóló ellenzéki képviselő sem. Azon­ban azt emiitette, ha nem is lesz oly jó, azért kell életbeléptetni, mert az engedélyezési rend­szer rósz. Az engedélyezési rendszer nem mint olyan rósz, hanem rósz ugy mint azt önök, a kormány, 5 éven át használták. így nagyon rósz s csak ugy érthette Simonyi t. képviselő ur, mert lehetet­len, hogy a vasutengedélyezés és a vasútépítés­nél mást akarjon, mint a legnagyobb nyilvános concurrentia melletti eljárást, a mi szintén az en­gedélyezési rendszernek egy neme, csak hogy jobb neme, mint az, melyet önök gyakorolnak. Az engedélyezési rendszer hiányai elég ismerete­sek, és ha alkalom nyílik, fenntartom magamnak jogilag ezekről szólani; csak bátor voltam előre jelezni, hogy a jövendő áldásait, az engedélyezési rendszerre nézve, olyannak hiányában nem lehet áldásossá tenni meg fogjuk nevezni, mi a jó s fel­fogjuk fejteni mi a rósz benne. T. ház, vajon az én előadásomnak és az abban kifejezett elveknek jobban felel-e meg a kisebbségi vélemény, mint a pénzügyi bizottság többségének véleménye 1 Azt hiszem igen, s meg­mondom az okát is. Wahrmann képviselő ur és a miniszter ur is nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az egész el­lenzéki programm nem áll egyébből, mint azon 2—3 millió forint levonása iránti ajánlatból, melyet igen helyesnek talált a pénzügyi bizott­ság kisebbsége. Azon elvek, melyeknek kijelenté­sét igeu helyesen hangoztatja a pénzügyi bizottság kisebbsége t. i. a szigorú gazdálkodás, rendsze­resség, valódi érdekeinknek helyes felfogása, azok­nak megvalósítására való törekvés, s másrészről azon elvek, miszerint távol tartsa magát minden látszólag gyümölcsöző befektetéstől vagy olyan­tól, mely csak a távol jövőben fog gyümölcsözni, míg azon befektetések nem teljesíttettek, melyek már a közel jövőbea fognak gyümölcsözhetni. Ezek azon elvek, melyek rósz közgazdasági rend­szerünk megjavítására vonatkoznak s ennyiben t. ház, lehet szó arról : vajon azon tételek meg­hagyassanak-e vagy töröltessenek-e? vajon azon megtakarításokat máshol lehet-e eszközölni vagy sem? de tiltakozom az ellen, hogy ugy állíttassák a kisebbség véleménye, mintha mi a befektetések és beruházások ellenségei volnánk, mint azt t. Wahrmann képviselő ur akarta feltüntetni; és mert én így fogom fel a kisebbség véleményét: teljes lélekkel ahhoz csatlakozom. (Helyeslés bal felől) Miletics Szvetozár: Tisztelt képvise­lőház! Szándékom saját és nemzetiségi elvtár­saim nevében egy határozati javaslatot előter­jeszteni az 1872-ik évi költségvetést illetőleg, és ámbár az indokolva van, mindamellett bátorko­dom ez alkalommal részemről egynéhány szót mondani. A költségvetési átalános vitánál az ország­gyűlésnek átalában, és a különféle ellenzéki párt­nak különösen nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a kormány politikája fölött saját Ítéletét kimondja, és ez irányában saját állását megje­lölje. Hogy ezen kormány ugyanaz, mely ezelőtt is volt, bár a feje megváltozott: ezt a miniszté­rium uj feje maga is elismerte, tehát a jelen kormány felelős az eddigi politikáért. Oly országokban, hol a külpolitika, a mint kellene lennie, támaszkodik a belpolitikára, a hol tehát a belpolitika vagy az államnak belereje és érdeke irányadó a külpolitikában: ott a paiia­mentális kritika a belpolitikával kezdődik ; de köztudomású dolog, hogy az osztrák-magyar mon­archiára, vagy ha nem épen ugy, Törökországra nézve elvileg az áll, hogy az ő, vagy jobban mondva, a más államnak, a kikkel szövetke­zik, külpolitikája irányt ád belpolitikájának: annak két következménye van, először hogy a bel­politikának szélköre magát fordítja a külső szél szerint; másodszor hogy az osztrák-magyar kül­ügyi miniszterek a kiegyezkedósi törvény ellenére nagy mérvben irányadók a belpolitikában. Épen azért kell előbb áttérnem a kormány külpolitikájára. Nem szándékom a külpolitikát minden ol-

Next

/
Thumbnails
Contents