Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

335. országos filé* deezember 5. 1871. Ián a lelkiismeretesebb nemzetgazdászok, — és engedjék meg, hogy csak phrasisként használjam, midőn magamat is azok közzé sorolom, — behatóbban tüzetesebben akarnak e viszonyok vizsgálatával foglalkozni és következtetni a jövőre tények, és nem hypotesisek alapján. Prileszky Tádé képviselő ur vette a dolgot legkönnyebben, igaz, hogy játszi mosolylyal ajakán tréfás alakban beszélt; de azt hiszem, hogy komoly dolgot akart mondani, azt mondván, hogy ő sehová sem néz, neki elég, ha mi olcsón kapunk pénzt, ha a külföld pénzemberei nálunk szívesen helyezik el pénzüket, hogy az ország kedvező anyagi helyzetben van. Megvallom, t. ház, oly egyéntől, ki szereti magát nagy fmancierek közzé sorozni: e nyilatkozatot nem vártam volna ; mert nem hiszem, hogy czáfolhatatlannak tartsa azon állítást, hogy az ország közgazdászati viszonyainak hévmerője egészen a külföldi pénzpiaczok sympathiája vagy antipathiája legyen. Tekintsük azon pénzmüveleteket, melyeket eddig szükségesnek látott a t. többség az ország javára létrehozni, megfelelnek-e ezek azon keltetésnek? Azért kaptunk-e pénzt, — és pedig kedvező feltételek alatt, mert kedvező közgazdasági viszonyaink szilárd básison, egészséges irányban fejlődnek, szóval, mert nemzetünk napról napra oda fejlődik, hogy terheit meg fogja bírni? Azon müveletek története sem azt bizonyítja. Vegyük a vasúti kölcsönt. Köztudomású, hogy a vasúti kölcsön megkötése sok nehézséggel járt; köztudomású dolog, hogy Európában a jobb pénzpiaczokon azon hit volt elterjedve, hogy a vasúti kölcsön talán nem lesz biztos; és miért? természetesen, mert államunk akkor ismeretlen volt, mert még sem consolidált kormányt nem látott maga előtt a külföld, sem azt nem látta, hogy nemzetgazdasági tekintetben az ország képes-e erőt kifejteni, képes-e nagyobb eredményeket felmutatni, azért is volt a vasúti kölcsön oly drága, és ha az utóbbi kedvező körülmények az ejtett hibát némileg helyre nem ütik : annak drágaságát ma jobban sinylenők, mint igy. Ellenben az utóbbi kölcsönök miért voltak olcsóbbak ? igen természetes oknál fogva azért, mert látta a külföld, hogy itt van consolidált kormány, hogy itt az 1867 —1868-ik évi áldásos nagy termések folytán 1868—1869-ben volt oly export, mely meglepetés volt a külföldre nézve, mert a külföldi piaezok nem voltak reá elkészülve, hogy oly nagy mennyiségű nyers terményeket szállítunk ki. Ezt tekintette a külföld is, tekintette azt, hogy pénzét leginkább hypotékára adja; mert valamint a vasúti kölcsön is egy részben hypotéka által biztosíttatik, ugy a sorsolási kölcsön annuitása és törlesztése is. (Zaj!) Csak egy kis türelmet kérek, ritkán szoktam igénybe venni; kevés figyelmet vagy legalább csendet méltán kórhetek. (Halljuk!) E két körülmény az, t. i. hogy részint teljes, soha ki nem játszható és soha meg nem szűnhető! biztosítékot nyert a külföldi piacz, másrészt pedig az, hogy két év kedvező exportja felónk fordította a külföld figyelmét ; e két körülmény az, melyeknek köszönhetjük a kölcsönök utóbb kedvezőbben megköthetését, mint köttettek az előbbiek, és annak átalában, hogy pénzt kínáltak, de korán sem annak, hogy a külföld pénzpiacza behatólag tanulmányozta volna főldmivelési, ipar és kereskedelmi viszonyainkat, és hogy a garantiát abban találta volna, hogy Magyarország produetiója oly mértékben nagyobbodik, mint azt a kiadásokhoz képest óhajtanunk kell; korántsem abban találta a garantiát, hogy itt a kereskedelmi viszonyok fejlődése nyújtja neki annak biztosítékot, hogy Magyarország jövedelmei kiadásaival arányban fognak állani. A külföld pénzintézetei igen kis mértékben szoktak erre gondolni, midőn biztosítás mellett pénzeket adnak; ellenben a külföldi pénzintézetek coulantságától azt vártuk volna, hogy iparvállalatokra hozzák ide a pénzt; már pedig Wahrmann képviselő ur nagyon jól tudja, mily nehéz volt, — mi nehéz, — mondhatjuk lehetetlen, most is iparvállalatokra külföldről egy krajczárt is Magyarországba behozni. Fölfogásom szerint tehát könnyelmű játékot űznek a hazával azok, kik a külföldi pénzpiacz hangulatából akarják megítélni nemzetgazdászati viszonyainkat, és nem kevésbbé könnyelmű játékot űznek tán azok is, kik midőn leginkább lennének hivatva e házban közgazdászati viszonyainkról az országot, mint e házat, teljes mértékben felvilágosítani, előadásokat tartani: hallgatnak és belenyugosznak abba, hogy a számok ügyes csoportosítása által nyerje meg a ház a biztosítékot arra nézve, hogy anyagi viszonyaink a kellő mérvben és irányban haladnak. Ily képviselőket mint minőket, mint nemzetgazdászati tekintélyeket, mint elismert pénzügyi szakembereket itt sokat tisztelünk, most megnevezni nem tartom szükségesnek, csak Wahrmannt említem, kitől, mert beszélt, leginkább elvártam volna, hogy nem a részletes vitánál, mert tán azt feleli, hogy ott fog szólni, ha valamit hiányosnak lát, hanem az átalános vitánál fog felszólalni azon ferde irány ellen, mely követtetik, azon sok mulasztás ellen, melyet tapasztalunk, és azon már most minden ember előtt ismeretes igen súlyos állapot ellen, melybe iparunk, kereskedelmünk jutott, s naponként mé lyebben jutand ily eljárás mellett. Ezt vártam