Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

248 305. országos ülés deczember 5. 1871. volna tőle, kit a kereskedelmi világ azért küldött ide, hogy par exeellence annak érdekeit képviselje; sajnálom, hogy sem ő, sem más nem beszélt erről. Es t. ház! ha önök azt hiszik, hogy e nemzetnek nincs mit aggódni a terhekkel szemben, melyeket ma már viselünk; ha azt hiszik, hogy jövedelmeink ugy, mint azok egy pár éve bizonyos növekedést igazolnak, oly mérvben szilárdul fognak szaporodni jövőben is, hogy az évről évre növekedő terhekkel szembe szállhatunk: akkor önök nem ismerik azon indokokat, melyek azt, hogy terheinket megbírtuk, eredményezték. Az 1868-iki jó esztendő után jött egy középszerű, és utána ismét egy a középszerűnél is gyengébb. De gondoltak-e arra, hogy jöhet Magyarországra két-három teljesen rósz esztendő ? Nem tudom, hogy akár fejrázással, akár vállvonással ezen veszedelemmel szemben megnyugtathatja-e valaki lelkiismeretét. Gondoltak-e arra, hogy Magyarországnak két teljesen íosz termése lehet, hogy az első évben az egyenes adóknak talán 3

/

4 része be fog ugyan folyni, de a második esztendőben még Vi sem ? Gondoltak-e arra, hogy akkor majd a rendes kiadások fedezésére kell kölesönhöz nyúlni 1 És akkor fel lesz tárva a külföld előtt, hogy Magyarország jelenlegi közgazdászati kedvező helyzete nagy részben Spiegelfechterei; és oly drágán fogunk pénzt kapni, hogy nem fogjuk azt megfizethetni. Ha nem igy áll a dolog, ha nincs attól tartanunk, hogy egy pár rósz esztendő ezen magasra emelt épületet romba döntheti; ha az ős termelést nem tartják azon legfontosabb tényezőnek, melynek megromlása mellett csak rövid időre sem lehet az államháztartást épségben fenntartani; ha nem akarják elismerni, hogy ily ineideus bekövetkezhetése ellenében, a productio javítására minden eszközzel, mely az államnak rendelkezésére áll, közre kell működni: nem szükséges-e ma már vasutakat építeni, hogy a földmivelés érdekében különösen az alföldön, hol épen a legellentétesebb termések veszélyeztetik az ország termelési érdekeit : nem gondolták-e meg, hogy ezen téren legsürgősebbek a reformok, hogy a csatornarendszer keresztül-vitele első sorban közgazdasági szükségletté válik ? Tekintsük különben az ipart és kereskedelmet. Bátor vagyok azokat, kik engem egy szemhunyoritásból is megértenek, arra figyelmeztetni, hogy nem azt kell nekünk tekintenünk, hogy létezik-e ma is export, nem azt, hogy jönnek-e be ma is milliók, hanem azt, hogj mily áldozatába kerül a kereskedőknek a jelenlegi kereskedelmi forgalom fenntartása, és hogy mily állandóság van a kereskedelemben, és hogy nem jutunk-e oda, hogy solid ember már nem mer kereskedni, mert összes vagyona veszélyben van? Elmondattak mindezek panaszosan, több izben a Pester Lloydban is, habár sajnálom, hogy a Pester Lloyd, mely leginkább lenne hivatva ezen érdekek képviselésére : ezen panaszokat nem teszi magáévá ugy, hogy teljes lelkéből, és minden erővel azon nagy szellemi tőke felhasználásával, oda hatna mely ezeD lapnak rendelkezésére áll. A kereskedelem oly értelemben bukik meg, és ez lesz a bukás első stádiuma, hogy maholnap nem mer honnéte ember, reális ember kereskedést kezdeni Magyarországban. Példát tudnék felhozni, hogy oly firmák, kik ide pénzzel, legjobb szándékkal és a legnagyobb szakismerettel jöttek, kik iparkodtak ugy magok hasznát húzni, mint az ország kereskedésének is előnyöket biztosítani : ezek elszaladtak már régen; mert azt látták, hogy Magyarországban a kereskedés minden értéke,mindenperczben koczkán áll. Az 1867ki és 1868-ki kivitelnek eredménye az volt, a kereskedésre vonatkozólag mondom — hogy a kereskedés legnagyobb része, habár az országba milliók jöttek: mindenki vesztett, sőt voltak olya nok is, kik meg is buktak mellette. Ha tehát a kereskedésről van szó, t. ház, mért nem sürgeti végre valahára azon factorokat, a melyek nélkül kereskedés nem képzelhető, sem rendezett közlekedés; s oly forgalmi intézeteket, a melyek egy ős nyers terményre utalt államban a kereskedelmi czikkek könnyű, helyes, biztos külföldre való kivitelét vagy az országban való forgalmi elhelyezését elősegíthetik. Mért hallgat a kormány ezen kérdésekben, mért tesz félszegül, mért mulaszt ? Hogy egy példát hozzak fel, még ez év márczius havában épen Wahrmann képviselő aláírása mellett és kezdeményezése mellett Házmán képviselő urnák hozott egy határozatot a ház, a közraktárak emelésére nézve, s mi történt 1 Semmi, de dolgoznak a minisztériumban ; mert én részemről, legalább míg positiv vádat emelek: nagyon meg szoktam a dolgot fontolni a s iparkodni a tényállást felismerni, mondom már a minisztériumban dolgoztak, s inig azon időközben vasutak terveztettek s elkészültek ; s mig az időközben Pestváros körúti törvénye létre jött: addig az entrepot kérdésben — kereskedést Magyarországban reorganisalni teljes lehetetlen, — annyi sem történt, hogy a hely felett tisztába jött volna a kormány, s még azt sem tudja a kormány, hol lesz azon hely, s még azt sem, mily rendszer szerint óhajtja életbe léptetni, hogy a kereskedelem előnyére lehessen, s még azzal sem tudott tisztába jönni, hogy vajon lehet-e ezen vállalatot létre hozni állami segélylyel, vagy állami segély nélkül. Szóval a kezdeményezés stádiumában embryóban van az egész dolog.