Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
244 395. országos ölés deczember 5. 1871. nem lehet olyat mondani, mely még nem valósult meg. Nagy különbség van tehát e párt, s azon csoportozat között, mely ama párttól vár hivatalt,* mely eddigelé — bár ne igy volna — igen nagy számú hivatalnok sereggel bir e házban s nem tagadhatják, hogy belügyi kérdéseinkben csakis e hivatalnokokkal, e hivatalnokok nagy serege mellett sokszor alig néhány szóval birják a belreformokat — mik az ellenzék által kívántatnak, — leszavazni. A sereg reductióját emiitettem; nem tehetek róla, de reménylem, hogy maga gr. Andrásy Gyula is, kinek mindenesetre nagy befolyása van nemcsak Magyarországban, hanem az örökös tartományokban is: befolyásával majd azt fogja érvényesíteni, a mit 1861-ben mondott, mint jótékonyt Ausztriára is. Azt monda: „Ausztria az 1848-iki törvények helyreállításával lenne defensiv hatalom, s itt a mi érdekünk, tudniillik Ausztria és egyszersmind Európa érdeke is, mert csak igy várhatják az örökös tartományok a sereg reductióját és ez által a bevételek és jövedelmek egyensúlyozását." Én is azt mondom, hogy hacsak ezt nem teszi a t. képviselőház ós nem teszik ezt itt, és ott: lehetetlen hogy önök a bevételek és kiadások egyensúlyát behozhassák. Eem én mondottam ezt, hanem Andrásy Gyula gr. mondotta, a ki most az osztrák és a mint önök akarják egyúttal a magyar birodalomnak külügyminisztere, és ki, reménylem, be fogja látni, hogy azt, mit 1861-ben Ausztriára mondott, mert akkor Magyarországnak még nem voltak terhei, mondom, most be fogja láthatni: hogy a bevételek és kiadások sulyegyene csakis a sereg reductiójával vagyis a fegyveres béke elmelözesével leend eszközölhető. Van még néhány szóm a népnevelésrőL A mint mondottam, nagyon óhajtanám, hogy feleslege legyen a hazának, hacsak egy milliócska is, mert én azt a népnevelésre adnám. Nem kívánhatja azt senki, hogy a tanodákból mindenki mint kiképzett tanár lépjen ki, de azt mégis lehet kivánni, hogy az állam által felállított tanodákból ilyenek is lépjenek ki: vannak szegények, a kik okvetlenül az állam segélyére szorulnak: az állam tehát gondoskodjék ezekről s gondoskodjék a népnevelésről annyira, hogy sehol se legyen gyermek — a ki irni, olvasni és számolni meg ne tanulna, mert ez az értelmiség azon kelléke, mely nélkül senki jogait fel néni foghatja és kötelességét nem teljesítheti. És hogy állunk? Ezer meg ezer község van tanodák nélkül és én nem tehetek róla, hogy e tekintetben tavaly is Schwartz Gyula képviselőtársammal egy kis, bár csak látszólagos ellenkezésben voltam. Én nagyon visszás dolognak tartom : száz ezereket pazarolni a tanfelügyelőkre, mikor ezer meg ezer község van, a melyekben tanoda nincsen. Engedjék meg önök, hanem a felesleges egy millióval s azon pár száz ezerén nagyon lehetne egy pár ezer községben tanodát állítani és nem jobb volna-e, ha pár ezer, vagy csak ezer községben is tanodát nyerünk ? Vagy nem viszás-e akkor, midőn még tanodák sincsenek: tanfelügyelőket fizetni 1 Engedjék meg önök, de a tanfelügyelők és azoknak jó díjazása akkor jó, midőn nincs egyetlenegy község sem, a melyben ne lenne jó tanoda ós jól fizetett tanitó. Míg ez nincs igy: addig adják oda ezen összeget tanodák felállítására vagy az elemi tanodák tanítóinak felsegélyezósére. Ezt értem; de midőn ezt nem tehetik: akkor az ily kiadásokat pénz vesztegetésnek tartom. A tanfelügyelőkről lévén szó, sajnálatomat kell nyilvánítanom a felett is, hogy tudtomra is van tanfelügyelő és képviselő, s ez az önök határozása szerint lehet. Én azt hiszem, és mert az oktatásügyi miniszter jelen van, (Halljuk!) kimondom, hogy ha szükséges azon tanfelügyelőség : azon tanfelügyelőnek nincs Pesten helye a képviselőházban ; vagy ha képviselőházban van: ón legalább elvárom az oktatásügyi minisztertől, hogy szépszerével is fel fogja őt szólitani arra, hogy ezen tanfelügyelőségre, melyet képviselősége ideje alatt nem gyakorolhat, mondjon le. Engedjenek meg, önök megtámadnak bennünket, hogy mi corruptióról szólunk. De én elvárom minden egyéniségtől, hogy ne kívánkozzék oly helyzetbe, mely ha üdvös, mint önök állítják, szerintem nem üdvös; de ha üdvös: akkor le kell mondani az ily tanfelügyelőnek ezen állásáról, vagy ha nem mond le, mondjon le a képviselőségről. Minő állapotban van Magyarországban a közigazgatás: t. képviselőtársam Helty kifejtette. Én csak keveset akarok még hozzá tenni. Épen ma hozatott elő azon tárgy, melyre nézve én e tárgynál kívántam tenni megjegyzést, s mely alkalommal a t. ház elnökétől fel is hivattam, hogy kifejezéseimet mérsékeljem, most hiszem, hogy egész mérséklettel szólok, s azt hiszem, hogy ha a belügyi miniszter önmaga megismerése nyomán vád alá kéretik helyeztetni, sőt ha nem is ismeri el maga a törvénysértést, de rögtön nem kéri annak tárgyalását: akkor igazán azt hiszem, mit a pénzügyminiszter ur mondott, hogy itt a törvények tiszteletéről, azoknak meg nem sértéséről s jó közigazgatásról gondoskodni is, igazán, oly valami, hogy „a boszorkányokról ne beszéljetek, mert nincsenek." Mit mondjak az igazságszolgáltatásról ? Mindig szeretem, ha tisztelettel szólhatok a kormány-