Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

395. országos tüé« decsember 5. 1871. 248 hogy készen van, a képviselőház miért nem tár­gyalja? Azért nem, mert a kormány nem szorgolja annak megszavazását; mert a kormány, birván a többséget, erre nem hat oly kép, hogy azon kérdések tárgyaltassanak előbb, melyek az adózó népnek is némi könnyítésére szolgálnak: hanem szorgolja azon törvények megszavazását, melyek terhesek. így például felhozta, hogy ő nem te­het róla, hogy a sugár-utra 8 millió szavazta­tott meg. Dehogy nem tehet róla. Nem akar­tak róla tenni. Ha a kormány nem hozza be azon tőrvényt és nem szorgalmazza annak tárgyalását: akkor — ne féljenek — az nem vétetett volna elő. Mert bizony ezen 8 millió oly befektetés, melyet ha az országnak sok fölösleges pénze volna, még meg lehetne szavazni; de mikor évről évre költ­sön felvevésével kell a hiányt pótolni, — a mit a sugár-ut megszavazásakor már láthatott a kor mány: akkor igenis a kormány vétke, hogy ezen sugár-utra, mely nem mondathatik ter­melő kiadásnak, hanem tisztán meddő kiadás, a képviselőház kénytelen volt szavazatát adni. Azt állította a pénzügyminiszter ur, hogy hiszen évenkint nagy emelkedést mutatnak az ország jövedelmei s ez emelkedés évenként majd­nem 10 millióra megy. Óhajtanám, hogy bár ezen jövedelmekből csak egy '/ 2 , csak egy millió volna is felesleges, mert akkor ez 1 milliót örömest megszavaznánk, legalább én és elvtár­társaim a népnevelésre, mely a mint látom önök­nek mostoha gyermeke. Hanem midőn az évi kiadások nemcsak a jövedelmeket elnyelik, ha­nem évenkint a 10 millió emelkedésnél is töb­bet követelnek; akkor az emelkedés csak elmé­leti, a mivel pedig a pénzügyminiszter ur nem szeret bíbelődni; gyakorlati hatása azonban az, hogy az ország az adót ugyan bekapja, de ezen adó beszedése csak a nép zaklatása és csigázása által történhetik meg. Megtagadom a kormánytól a költséget azért is, mert én a kormány által fentartott fegyve­res békében, vagyis abban, hogy majdnem min­denkit nyakig fegyverbe öltöztetnek, látom azon rákfenét, mely Magyarország anyagi jobblétének, pénzügy javulásának ellene áll. Nem tagadom én azt, hogy helyes, misze­rint mindenki oktattassék hazája védelmére, és köteles is legyen azt megvédeni. De követelem, hogy a kit önök kötelezni akarnak arra, hogy védje meg a hazát: attól ne vegyék el a polgári jogot, hanem adják meg azt neki. Mi megakar­nók azt adni. Es ime itt van az, a mit pénzügyminiszter ur mondott, hogy két csoport létezik. Azok a kik valamit remélnek a jelen kormánytól s azok, a kik remélnek a jövő kormánytól. Már Pest belvárosának igen t. követe mondotta ezt máskor „most mi nevezünk hivatalnokokat; ha másik kormány jön, az fog kinevezni." Hanem nagy különbség van önök közt és azon párt közt, melyhez tartozni legalább nekem szerencsém van. (Igaz! jobb felől.) Mert e párt, melyhez én tartozom: semmi esetre sem fogna a fegyveres béke által az ország polgárainak legerősebb és legéletteljesebb férfiait nyakig fegyverbe öltöztetni; nem fogná azokat elvenni a földmiveléstől, ipar­tól, kereskedelemtől, nem családi tűzhelyétől, és ez esetben, engedjenek meg — az adónak nagy súlya is nevezetesen alább fogna szállitat­hatni. Nem fognók továbbá megengedni azt, mint már t. képviselőtársam Helfy is előadá, hogy ezen képviselőházban mások, mint tisztán képvi­selők ülhessenek. Meglehet hogy elvbarátaim közt, — akik közt én helyet foglalok, — egy­nehányan megengednék azt, hogy a miniszterek s talán az állam titkárok itt helyet foglalja­nak. De én részemről ezt is helytelennek tartom helytelennek tartom azért, mert 1848-ik tör­vények szerint a miniszternek ugy is van helye, a képviselőházban; joga, sőt kötelessége, hogy ott legyen, mikor a ház tőle felvilágosítást ki­van. Midőn tehát ezen jogot a törvény megadja, bár a miniszternek a parlamenti többségből kell választatnia, és mindenesetre oly férfinak kell ott ülnie, ki a parlamenti többségnek válasz­tottja s kell is, hogy választassák a képviselő­ház azon pártjának vezéreiből; de, midőn a tör­vény neki az ott létet, a helyet, és felvilágosítás adást, a mindig szól hatást megengedi: akkor az észszel tartom ellenkezőnek s szerintem az alkot­mányos fogalommal, hogy az, ki hivatalnok, mint képviselő: önmaga ellenőrizze önmaga tetteit. Példát hozok fel, például ha csak 8 miniszter, vagy amint többen szeretnék még 8 államtitkár is, tehát 16 képviselő ülne itt a kormányból, miután nem egyszer történik meg, hogy 2 vagy 3 szótöbbség határoz, s igy önmaguk adnák meg maguknál a többséget tetteik bírálatában, ellen­őrzésében: nem vétenek-e azok is t. elvbará­taim közöl, kik ezt pártolják, az incompatibilitás­ellen, ha megadják a szavazatot, kik azoknak a több­séget mindenesetre önmaguk mellett tartják fen szavazataikkal. De eltérek e tárgytól, a melyre kissé szorítkoztam, csak anDyit mondok, hogy igenis nagy különbség van azon párt, melyet most a t. pénzügyminiszter ur is szintén hiva­talokkal kecsegtet s ezen párt között; mert ezen párt ellen legalább addig, mig kormányra nem jut, s mig, azon kimondott elvek irányában, me­lyek mellett küzd, apostasiát, elvhűtlenséget nem követ el: e párt ellenében nem lehet felhozni és 31*

Next

/
Thumbnails
Contents