Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-386

18 386. országos fllés november 22. 1871 tőleg mily számnak kívánságára kell ily iparbizottságokat alakítani. A szövegben csak ez van „ezek kívánságára." Már most vannak iparosok és munkások; az egyik fél kívánja, a másik nem. Mindezek oly kérdések, melyek sok perlekedésre és vitára fognak alkalmat szolgáltatni, a mely vitáknak a törvény által elejét kellene venni. De helytelen az intézkedés annyiban is, amennyiben a helyett, hogy ezen iparbiróságok szervezését valamint az előttük és általuk követendő eljárást a törvény határozná meg: kire bízza ezen szervezést ? Az illető községekre; már pedig hogy a törvénykezésnek akármelyik ágát is nem a törvény határozná meg: ez oly újítás, mely engem valóban meglep. Itt nem önkéntes bíráskodásról van szó, ezek nem alapszabályok : ez kötelező bíróság, és oly törvénykezésről van szó, melynek kell hogy az illetők alávessék magukat. Ezt tehát másként, mint a törvény által, kimondani nem lehet. A vásári, a mezei rendőrségi bíróság szintén törvény által van meghatározva és az eljárás is, mely ily esetben követendő. En tehát mindezeknél fogva, és tekintve, hogy ezen hiányokat itt rögtön kipótolni hibákat kiigazítani nem lehet: azt vagyok bátor indítványozni, hogy a t. ház ezen §-t a 15-ös bizottsághoz visszautasítani méltóztassék oly utasítással, hogy ezen §-t a következő elvek alapján átdolgozza: 1. „Oly helyeken, hol bizonyos meghatározandó számú iparosok, gyárosok és segédek vagy munkások laknak, az iparbiróságok mindenesetre alakitandók, ha azt akár az iparosok, akár a munkások többsége kívánja. 2. Az iparbiróságok, melyek az iparosok, segédek vagy munkások köréből egyenlő számban választandó tagokból fognék állani, a felmerülő kérdéseket mindenekelőtt barátságos utón igyekeznek kiegyenlíteni, és ha ez nem sikerül, szótöbbséggel döntik el. Egyúttal utasittassék a 15-ös bizottság, hogy az iparbiróságok mi módon leendő alakítását és az előttük és általuk követendő eljárást is meghatározza." Ajánlom indítványomat, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Jámbor Pál jegyző {újra felolvassa Irányi Dániel módositványát.) Halász Boldizsár: T. ház! Én ezen §-nak szintén utolsó kikezdésére kívántam észrevételt tenni, de miután a t. képviselő ur megelőzött: kötelességemnek tartom az általa tett indítványhoz hozzá szólni. Már ezen kikezdést megelőzőleg azt mondja a §., hogy a határozattal meg nem elégedő fél a törvény rendes utján szerezhet magának elégtételt, s igy ez eljárást csak compromissumnak, békebiróságnak tekinti. En e szempontból indulva ki: nem tarthatome kérdést oly fontosnak, hogy a 15-ös bizottsághoz visszautasittassék, mert azt mondja e §.: „ha nagyobb számmal vannak," igaz, hogy ez határozatlan; hanem az iparosok egyezzenek meg, és ha nekik tiz elegendő : megalkotják az iparbizottságot. Azután azt mondja, hogy a községgel egyetértőleg, de mégis az iparosok hozzájárulásával, tehát itt semmi erőszak nem követtetett el. De nem is nagyfontosságú e kérdés; mert miután nem erőszakoljuk hogy állítsanak ipar-bizottságot, ha nem állítanak, ott van a rendes iparhatóság. Ezek kijelentése után a §. végén látok egy oly kifejezést, mely a 77. §-nál bőven meg volt vitatva, hogy vajon „tudomásvétel" vagy „jóváhagyás" végett terjesztessenek-e föl az alapszabályok, s akkor az volt mondva, hogy tudomásvétel végett. Tehát hogy hasonló elveknél hasonlag járjunk el, itt is a „tudomásvétel" szót ajánlom fölvétetni, annál is inkább, mert hiszen hosszasan meg volt vitatva, hogy a tudomásvétel szó gyakorlati téren azt teszi, hogy a felterjesztést lomtárba nem lehet vetni, hanem, miután a „tudomás" is oda megy ki, hogy ha valami törvénytelenség fordult elő, azt nem lehet a minisztériumnak behunyt szemmel elnézni: tehát, hogy a 97. §. a 77. §-szal ellentétben ne legyen, kérem módositványomat elfogadni, melyet fölolvastatni kérek. „ Jámbor Pál jegyző (olvassa Halász Boldizsár módositványát), „E szakasz utolsó ki= kezdésében e szavak után: „kereskedelmi miniszterhez", tétessék „az illető hatóság utján" és e szó helyett „jóváhagyás" tétessék „tudomás." Érkövy Adolf előadó: T. képviselő ház! A 15-ös bizottság nagykomolyan megvitatta az úgynevezett „Conseildes Prud'hommes," vagyis az ipar-bizottság elvét és átalában ezen egész intézményt. Kétségkívüli, hogy az iparbizottság intézménye számos államban létezik, részint régibb, részint ujabb idő óta, és mindenesetre épen azért, mert szakférfiak szakdolgokról intézkednek röviden és kevés költséggel: ez igen ajánlatos intézménj'nek mutatkozott. Es mint ilyen intézménynek, természetesen, útját egyengetni kellett, hogy az hazai viszonyaink közt szintén alkalmaztathassák. De miután nálunk az iparfejlettség korántsem olyan, hogy abból most átalános kötelező intézményt lehetett volna tenni: facultative, permissive kellett eljárni, hogy ott, hol az iparos munkások, segédek nagyobb számmal vannak: hogy ott az illető községi hatósággal egyetértve alakithatnak ily intézményt, és egyúttal, hogy a kormány