Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

242 395. országos ülés ííeczember 5. 1871 personál-unión kivül mást, mint egy egységes császárságot, mint egy véres és kétes kimenetű mást nem tudott föltételezni, és nem állapított meg; most pedig 1871-ben azt mondja, hogy a personal unió veszedelmes, és e personal unió le­hetetlen, ő soha sem fogja ajánlani: akkor én — habár megengedem, és meg is kell engednem, hogy mindenki meggyőződését a körülmények szerint idomíthassa; de azt soha sem engedhe­tem meg, hogy ily homlokegyenest egymással ellenkező elveket pronunciáljon, ha csak azt nem fogadom el, hogy vagy nem tudta és nem hitte akkor, mit beszél, vagy most nem hiszi; (He­lyeslés a szélső bal oldalon.) mert különben lehe­tetlen volna mást, mint azt mondanom, hogy a politikai morálnak ez bizonyára nem volna fé­nyes kitüntetése. (Helyeslés a szélső bal oldahn.) Azért tehát, mert én Andrásy Gyula gróf­nak ezen nyilatkozatát hazánkra nézve, állami­ságára nézve, annyira veszedelmesnek tartom, mi­ként ő 1861-ben tartotta: íme most ezért is megtagadom a jelen kormánynak a költség meg­szavazását. A horvátországi kérdés azon harmadik kér­dés, mely iránt a t. képviselőháznak már több tagja és t. barátom nyilatkozott, melyre ismét a t. pénzügyminiszter ur felelvén tegnap, el­mondd Helfy barátom, hogy minő állapot az, melyben a kormány törvényt hoz, és azon tőrvénynek végrehajtását ép a kormány akadá­lyozza meg. Hiszen senki sem mondja azt, hogy nincs joga elnapolni az országgyűlést a fejede­lemnek ; de ha a kormány tagjai a fejedelemmel az országgyűlést ép a törvény, ép az egymás­közti békés egység ellenére napolják el, épen azért, hogy azon törvénynek szelleme végre ne hajtathassák: a kormány a bűnös, és azon több­ség, melylyel rendelkezik, felmentheti őt tudomás­vétel által, de azon másik nemzetnek gyűlölete, melyet ez által előidéznek, és a törvények iránti tiszteletet ha megingatja: ugyancsak ez a kor­mány bűne, ezért is kötelességünk a költséget a jelen kormánynak meg nem adni. Felhozta t. képviselőtársam, Simonyi Ernő az incompatibilitas kérdését, és e tekintetben, miként Helfy barátom érintette, a pénzügymi­niszter ur sokat és semmit sem mondott. Kérdé­seire — gondolom, — Simonyi barátom annak idejében meg fog felelni. Hanem annyit eleve én is, — mint ki a határozati javaslatot és Simonyi képviselőtársam által e részben mondottakat magamévá teszem, — mondhatok, hogy igenis mi meggondoltuk, hogy oly incompatibilitási tör­vény hozassék, miszerint senki, a ki képviselő, sem kormány által kinevezett hivatalnok, sem oly pénzügyi vagy vasúti igazgatóságok tagja, vagy engedményezések tulajdonosa ne lehessen, melyek az államtól bármi részben segélyt és ka­matbiztositást húznak. Mert először nem tagad­hatja senki értelmesen, hogy a kormányhivatalnok saját tetteit nem ellenőrizheti teljesen. Másodszor .nem tagadhatja senki azt, hogy aki az államtól segélyt huz, és azt önmaga szavazza meg: az nem a haza iránti tiszta szándéktól, hanem ön­érdektől is vezéreltetik. Hiszen, ha nincs corruptio? hát akkor mért ellenzi a képviselőház többsége csak azon vizs­gálatokat is, melyek például az ellenzék részéről kéretnek ? Többeket emiitett már Simonyi barátom; de egyet nem emiitett; s ezt én hozom fel. Ö indítványt adott be a közlekedési ügyekben tör­tónt netáni visszaélések megvizsgáltatása tár­gyában, és a kik a megvizsgáltatás ellen kardos­kodtak : azok a kormánynak e tárgyban leginkább érdekelt tagjai voltak főleg. Én azt hiszem, hogy ha azt akarja a többség bebizonyítani, hogy cor­ruptio nincs: legkevesebb, a mit tehet, az, hogy midőn vizsgálat kéretik, azt ne nyomja el. Hisz önérdekében van megvizsgálni, úgyis leszavaz­hatja ez eredménynek ide lett terjesztése után. Ne hagyja hát legalább azáltal, hogy még a vizsgálatot sem engedi meg: feltenni a közvéle­ménynek azt, hogy mégis valaminek bűzhödtnek kell lenni körében, mert még a vizsgálatot sem engedi meg. (Ugy van! Igás! a szélső bal ol­dalon.) Megtagadom továbbá a kormánytól a költ­séget azért is, — a mint ez a határozati javas­latban is elő van adva, — mert az a haza népe adóterhének könnyítése helyett nagyobb, nehe­zebb adókat ró az ország népére. Es itt szabad legyen egy megjegyzést tennem a pénzügyminisz­ter ur azon kifejezésére, hogy hisz rég be van terjesztve a cataster kérdése, miért nem veszi azt elő a ház? Szabad legyen erre megjegyez­nem, hogy ha a kormány épen oly szorgosan, ép oly nyomósán sürgeti ezen tárgy felvételét, mint csak például legközelebb a dunagőzhajózási társasággal kötött szerződés elintézését: eddig bizonyára rég a ház előtt volna az, mint tár­gyalható törvényjavaslat. Midőn ilyeneket látunk és lát az ország népe: akkor engedjen meg nekem ismét a pénz­ügyminiszter ur, ha azt állítom, hogy azon kér­déseknél, melyek még elodázhatok, — mert ab­ban csak nem látok semmi veszedelmet, ha a dunagőzhajó-társulatnak azon 7—-8 millió frt egy évvel később ajándékoztatnék is oda. ha már, mint én hiszem, oda fog ajándékoztatni, — mon­dom : ezeknél csak elébb való lett volna, legalább azon szükséges adóreform behozatala, mit a t. pénzügyminiszter ur itt tegnap említett, mondván

Next

/
Thumbnails
Contents