Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

395 országos ülés dcezember 5. 1871. 241 elnyomása által Magyarország alkotmányától megfosztatott; most, hála az égnek, alkotmánya részben valamikép helyreállíttatott, nem kell-e inkább nekünk kívánnunk, hogy azok, kikmár századok előtt fosztatak meg e jogtól: abban minélelőbb részesüljenek; (Helyeslés a szélső hal oldalon.) és ha Andrásy Gyula volt miniszterelnök 1861-ben mint képviselő, május 23-án azt mondotta: „vajon Ausztria érdekében inkább volna-e az, és inkább védelmezné-e meg azon Magyarország, a mely az ellenség ágyúinak közelében hinné szabadságát felvirágozni" vajon Andrásy Gyula gróf merné-e azt most Csehországra nézve is nem alkalmazni, hogy vajon Ausztriát nem azon Csehország védené-e meg jobban, ha kell, mely függetlenségének biztos szövetségese volna, szövetségese jó szándékból Ausztriának, mint azon Csehország, mely az ellenség ágyúi közepette várja szabadságának elérkezését. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hát mit akartak azon csehek? az én véleményem szerint kevesebbet akartak, mint azt, mire Andrássy Gyula gróf 1861-ben mint képviselő utalta őket. Mire utalta Ausztria népeit Andrásy Gyula gróf 1861. május 23-án? Azt monda : „Ausztria népei a foederatio és birodalmi összegység közt választhatnak. E két eszme közt azon lényeges különbség van, hogy a foederatio a két résznek egész jogi állását s politikai individualitását meghagyja; ebből semmit el nem vesz, és mindenik fél a másik szabadságában találja biztositékát. Ellenben az összállatn eszméje folytán minden egyes tartomány jogainak főbbjeit tartozik feláldozni, s pedig nem a többi népek, hanem egy centrális hatalomnak kedveért, mely hasonlít a bibliai czethalhoz, azon különbséggel, hogy Jónást elnyeli, de vissza nem adja többé." Ugyan hát a foederatiót akarták-e a csehek ? nem! kevesebbet akartak, még nem is azon mérvben, melyben Andrásy gróf 1861-ben egyenesen az osztrák örökös tartományoknak ajánlta, hogy azon kijelentéssel, ha a foederatio nem létesül: nincs más mód, mint összállam eszméjében létesíteni Ausztriát; és íme most Andrásy gr. az, ki a foederatio ellen, sőt még ennek kevesbje ellen is a csehek ezen kivánatai ellen fellépett. Én azt tartom hibának, hogy Csehország teljes egész önkormányzatot nem követelt szintén a persona! unió alapján, tehát midőn ezen kevesebb ellen is kikél, mit tesz gr. Andrásy Gyula? Oda áll azon centrálisaié hatalom élére, melyről ő monda azt, hogy minden egyes nép jogait bitorolja, nem a többi népek javára, hanem az összállam hatalmának javára. KÉPV. H, NAPLÓ. 184"f XVHL És ime itt van az, amit Helfy képviselőtársam is mondott a pénzügyminiszter ur beszédére vonatkozólag; csak azon egy észrevételem van a Don Carlosra való hivatkozásra, hogy áll ugyan a különbség is, hanem a hasonlat is áll. Mert a mi kormányunk és pónzügyminisztelünk az osztrák közösügyekbe szerelmes lévén, Osztrákia pedig Magyarországnak, a közvélemény szerint, az 1866-iki közvélemény szerint legalább mindig mostoha anyja levén: áll a hasonlat is, hogy ő Magyarország mostoha anyját is szereti. (Derültség.) Ami a volt miniszterelnöknek a personál unióra tett nyilatkozatát illeti : kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem tudom, ez által államférfiúi ügyességének és tapintatának minő jeleit adta? — másrészt pedig hajlandó vagyok hinni, miszerint Magyarország jelen nemzedékének is — ki érdek nélkül fontolja meg — de az utókornak mindenesetre megbotránykoztatását fogja felidézni, midőn azt mondja, hogy „a personaluniót sem most, sem soha nem fogja javasolni." Azt mondani, hogy soha nem fog tenni valamit, egy államférfimnak, amit a jobboldal meg is tapsolt, — hogy minő államférfiúi tapintat az, valamit oly határozottan állítani a jövőről, azt a jobboldal bírálatára bizom. Ami pedig magát a tárgyat illeti: erre nézve nem tehetem, hogy Andrásy gr. miniszter ezen állítását ne hasonlítsam össze ismét azzal, amit Andrásy Gyula gr. képviselő 1861-ben a personál-unióról mondott, mert csak ezeknek összehasonlítása, viszonyítása után lehet azután következtetést húzni. Andrásy Gyula gr. képviselő 1861. május 23-án tartott beszédének 3 igen nevezetes tételében szól a personál unióról. Egyikben ezt mondja: „Az ausztriai birodalom két alapon állhat fenn, vagy az egységes császárság alapján, vagy azon történeti alapon, melyen 3 századon át létezett: tehát Ausztria uralkodója lehet absolut fejedelem, az egységes császárság alapján, vagy alkotmányos a personal-unio mellett/' Másodszor „mi tehát nem fogadhatunk el semmi egyébb alapot, mint azt, mely a pragmatica-sanctió értelmében a personál unió erejénél fogva létezik" ; és harmadszor „Köztünk és az osztrák birodalom többi népei közt fenálló kérdéseknek két solutiója van, egy békés és bizonyos eredményű, mely, a fenforgó anyagi kérdések megoldása mellett, a két rész szabadságát egyiránt biztosit]' personál-unio és az 1848-diki törvények alapján; másrészt egy véres és kétes kimenetű: az összállam és a császárság egységes erőszakos végrehajtásának eszméjében." Ha tehát Andrásy Gyula gróf 1861-ben a 31