Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

395. országos ülés deczember 5. 1871. 287 lehetne segíteni, de nem segit senki. Még köz- I oktatási ügyünk is a legártatlanabb dolog és én felkérem az igen t. miniszter urat, hogy mondja meg nekem, vajon gondolkozott-e egyszer azon különös tünemény felett, hogy mig Magyarországon csak egyetlenegy egyetem van, hova az összes ifjúságnak tódulnia kell, hogy tudományt szerezhessen, van összesen körülbelül 2000 ifjú: a bécsi egyetemen pedig tanul összesen 5000 ifjú, de ezen 5000 ifjú közt 3000 magyar. Mikép birja azt megmagyarázni ? Ezt is megmagyarázza a közösügy; annak szelleme látszik mindenütt, és én azért ugy hiszem, hogy bőségesen és nem theoriákkal, hanem tényekkel bizonyítottam be, hogy nálunk csak egy politica van: és az a közösügyi politica, vagyis a fictió politica. Es miután Simonyi Ernő t. barátom által benyújtott határozati javaslat épen mindjárt az első pontban azt hangsúlyozza, miszerint a kormány iránt azért nem viseltethetünk bizalommal, mert ugyanazon alapon kivan tovább építeni, — vagyis helyesebben szólva tovább rontani, — mely az 1867-ki egyezményben le van fektetve: hozzá csatlakozom a határozati javaslathoz és azt pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon). Lázár Ádám % T. képviselőház! Magyarország ugyan nem, de a volt miniszterelnök mindent megnyert, a mit óhajtott, a mennyiben a közösügyes boldogság legmagasabb polczára emelkedett, honnan jóval könnyebben hiszi, hogy a reálunio Magyarországot osztrák állammá sülyesztő politikáját a Lustkandl-féle jogtipró elvek alkalmazásával érvényesítheti. És ugy látszik, hogy utódja szintén ugyanazon utón kivan haladni; legalább semmi változás eddigi jelentkezésében és bemutatásában nem látható. A jelenlegi kormány különösen a hatalomnak kedvező részekben igen szeret az 1848-iki törvényekre hivatkozni, a mennyiben azokból kíván magának a néppel szemben némi súlyt meríteni; de feledi az irányt, a lényeget, mely az 1848-iki törvényhozás előtt mintegy vezéreszme lebegett. Mi volt az akkori irány és mi volt a lényeg ? Az rövid szavakban ekként fejezhető ki: Magyarország állami függetlensége ; a szabad Magyarországban, faj, nyelv és valláskülönbség nélkül, szabad népet teremteni és a teljes önállóságot és önkormányzatot legnagyobb mérvben kifejteni. r Es mi a jelenlegi kormány iránya és lényege ? az nagyon rövid — fájdalom, igen csattonós •— szavakban foglalható össze: államegység és közös kormány Ausztriával; belügyeinkben pedig ugyanazon közösség lidérezétől nyomott miniszteri mindenhatóságnak kizsákmányolása és a folytonos atyai gyámkodás, az önkormányzat rovására; azaz: mindazon elvek érvényesítése, melyek Magyarország önállásának ós függetlenségének aláásására szolgálnak. Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot ós az azt kisérő pénzügyi bizottság többségének jelentését tekintjük: legelső pillanatra szembeötlőnek tűnik fel azon tervszerűtlen chaos, mely az egész munkát átlengi; nem vádolom az utóbbit, mely az előterjesztett költségvetés bírálatából kifolyólag tünteti fél izon különböző chaoticus fogalmakat. Miképen is lehet képzelni, t. ház, hogy az országnak szükségletei és fedezetei oly szigorúan és pontosan kimutathatók legyenek annélküi, hogy azt megelőzőleg az 1848. 3-ik törvénycikk 37-ik §-a, továbbá ugy az 1870. 18-ik törvényczikk 22-ik és 2 3-ik §-a által kivánt zárszámadások és az államvagyon mórlege előzetesen a képviselőházzal a minisztérium által közöltettek volna; hiszen egy rendes államháztartásban a szükségletet és fedezetet csakis a megelőző évi számadás megvizsgálása illetőleg annak alapulvétele után lehet megállapítani. De nem tekintve mindezen hiányokat és visszaéléseket, melyek már az eddigi vita rendén részint Ghyczy Kálmán, ugy többek, de jelesen Simonyi Ernő által oly sok gondolkozást felidézőleg itt felfejtettek : legyen szabad a t. ház becses figyelmét nekem is némi fontos mozzanatokra felhívni, melyek az átalános költségvetési vita rendén annál komolyabb megfontolást érdemelnek, mert azok felett a háznak kétségkívül tüzetesen kell később • határoznia. Ily kiváló mozzanatnak tekintem mindenek előtt a nyugdíjrendszert, mely az államköltségvetésben szinte 3 millióval szerepel. E részben mindekkorig elmulasztatta a kormány az államszámvevőszék elé terjeszteni mindazon adatokat, melyek ezen ügy rendezésére szolgálnak. Azzal menti magát a pénzügyi bizottság többségének jelentése is, hogy e miatt nem volt képes ereszben eleget tenni. E tekintetben bátor vagyok egyúttal figyelmeztetni a t. házat a múlt évi költségvetés alkalmával benyújtott határozati javaslatomra, mely épen ezen nyugdíjrendszernek tisztázását, a múlt időkből Magyarországot illető résznek a magyar állam költségvetésébe a netalán tovább is feltartandó nyugdíj kezelésének érdekében szükségessé teszi, és melynek a költségvetés tárgyalása rendén, felvételét vagyok bátor kérni. Mert ha a nyugdíjrendszer megfelelő rendbe nem hozatik: egy ily zilált alakban azon töménytelen központi és más, részint régibb, részint uj nyugdijak okvetlenül az államkincstárt, illetőleg az adózó polgárokat terheli