Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

394. orsxágos ölés deezember 4. 1871. 215 hasznavehető munkát hagyott hátra, például a czukoradó, a szeszadó és egy külön-véleményben a dohánymonopolium kérdésében is. S kérdi mit tettem én ? nem birva felhasználni azokat, elköltöttem úgymond, a mit lehetett; különben hagytam mindent ugy, a mint van. Móricz képviselő ur világosan nem akarja az adórendszert bántani, hanem javítani, változtatni a rendszer egyes izeit képező speciális adókat. Igaza van, hogy az adó enquette is ezen terrénumon állott. Azon kérdések, miket hivatalbeli elődöm megoldás végett eléje tűzött volt, nem is mentek tul azon kereten. Kern arról volt ott szó, a mit Éber kivan, hogy t. i. cseréljük ki az egész adórendszert: hanem arról, hogy az egyes adónemeket, melyek e rendszert alkotják, revideáljuk és javítsuk. S mi lesz, és lehet abból ? Nem egy uj adórendszer, hanem a mostaninak egy uj s talán javított kiadása. Éber képviselő ur nyilván nemcsak ezt akarja, s én is azt gondolom, hogy mielőtt a munkához fogunk, azt kell meggondolnunk: a régit akarjuk e megjavítani, annak javított kiadását akarjuk-e létesíteni, vagy akarunk teremteni más ujat egészen. Hanem azokkal, a kik másikat akarnak teremteni, és azt gondolják, hogy azon egy és fél év, a mióta én itt ülök: elég volt már arra, hogy ez irányban tökéletesen készen legyek, és most az utolsó sessióban uj adórendszerrel debutirozzak, nem lehetek egy értelemben. Az adórendszer gj^ökeres kicserélése oly mélyen hat a társadalom minden rétegének viszonyaiba, az összes gazdászati viszonyokat annyira alterálja, hogy megváltoztatása csak oly törvényhozás feladata lehet, melynek épen s főleg ez lesz hivatása, bár mellesleg tehet egyebet is; de nem lehet feladata oly törvényhozásnak, melynek ez mellékes dolga, mely főleg rendezéssel van elfoglalva. A mi a szűkebb körű reformokat illeti: szabad legyen elmondani, hogy mit tettem én már. Azt tettem, hogy a direct adó reformálásának első és alapfeltételét hivataloskodásom 4-ik hónapjában a ház elé terjesztettem az ideiglenes adócataster revisiójára vonatkozó törvényjavaslatot. Senki sem volt e házban, ki el ne ismerte volna, hogy ez alapja a direct adók reformjának, nemcsak alapja ; de feltétele „eonditio sine qua non"-ja is. Uka vagyok én, hogy a pénzügyi bizottság egyéb halasztást nem tűrő dolgok miatt nem intézhette el ezen javaslatot ? Pedig én határozottan állítom újra is, hogy a direct adókról addig szólani hiba volna. Az indirect adókról szóló törvények pedig legnagyobb részt egyenlő elvekre helyezendők itt és a birodalom másik felében. Annak viszonyai és érdekei, ha nem is ellentétesek a mieinkkel; de nem is tökéletesen ugyanazonosak. Az uj tőrvénynél tehát gondoskodni kell arról, hogy a rendezkedés ne sértsen sem ott, sem itt. Erre pedig természetesen idő kell. A mi az én szakmámat illeti, én kész vagyok azon czukor- és szeszadó törvényjavaslattal, melyekre vonatkozólag, mint Móricz Pál képviselő ur monda, jó javaslatok jöttek be. Készen vagyok a bélyeg- és illetéktörvénynyel, készen vagyok ezenkívül épen a dohánymonopoliumra vonatkozóval, valamint azzal is, mely a jövedékkihágások megtorlásáról szól; ez áthágások miatt eddig törvényesített rendeletek alapján szabattak meg a büntetések, nem egyszer indokolhatlan dracoi szigorral. Azt vetik szememre, hogy mért nem adom ide ? Kérdem miért adnám ? Avagy a budget-tárgyalás felfüggesztessék-e ezek miatt? Avagy előbbvalók lettek volna ezek, mint azon törvények, melyeket október 28-ka óta elvégezni méltóztattak. En azokat oly égető szükségüeknek találom, hogy bűnnek tartottam volna, azok tárgyalásának folyamát megakasztani. Legyenek meggyőződve, hogy ha oly kérdések, melyeknek égetőbb voltát a jobb és bal oldalon senki sem tagadja, nem leszaek a ház asztalán: akkor be fogom azokat terjeszteni. De mért adnám azokat előbb be? Csak azért, hogy addig, mig azok ugy sem tárgyalhatók egyegy hibát bennük ki ne javíthassak, ha tán észreveszem ? Azt tartom, hogy azok beterjesztése valóban felesleges lenne. Állana ez igen is az én érdekemben, hogy mondhatnám: íme ennyit dolgoztam már, mert ama javaslatok mennek vagy 100 ivre. Az én glorificatiómra tehát ez jó lenne; én azonban el lehetek e nélkül. En az ügyet szolgálom és nem magamat. (Helyeslés jobbról.) De ha mindezeket tenni akarnám is: megvallom, hogy azon czélba veendő javításokról, melyekkel az adók egyenlítését, és ez által a teher könnyítését, és az állam jövedelmének fokozását aka rnárn elérni: nem az évi budget beterjesztése alkalmával kívánnék szólani, hanem igenis az illető törvényjavaslatok beterjesztésekor. Hiszen egészen más dolog az, az év szükségletét, és a szükséglet fedezését megszavazni; és más dolog, az adóreformról egyes adótörvényekről s az országos közterhek arányosításáról, vagy könnyítéséről szólni. Szeretem a kettőt különválasztani és nagy ok nélkül nem akarom összetéveszteni. S ismétlem, azon 7 hónap, mely szeptembertől—áprilisig rendelkezésünkre állott: nem elegendő arra, hogy a most megállapítandó elvek alapján valami ujat alkossunk, s az sem lenne helyén, hogy midőn ezt nem tehetjük, egyébb praeticus czél nélkül: más égető kérdésektől elvonjuk az időt, és az adóreformra vo-