Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

216 394. országos ülés (közember 4. 1871. natkozó elveket állapítsuk meg most, midőn nem tudjuk vajon a törvényhozás, mely utá­nunk következik, épen ezen általunk elfogadandó elvek alapján fogja-e a kérdést megoldandónak tartani, vagy netalán az alapelveket is újra rakja le. Ez volt a nézet, mely engem vezetett. Ez szolgáljon mentségemül azért, a mit netán mu­lasztottam volna. Azt tartom az ügy rövidsé­gére nem történt. Most kérem a t. képviselőházat méltóztas­sék, ha csakugyan nélkülöz ily pénzügyi pro­grammot: elfogadni! ilyeül a mondottak rövid összevonását, s akként annak ismétlését mit már a múlt esztendei budget előterjesztése alkalmá­val is körvonalozni szerencsém volt, t. i.: le­hető egyensúly a rendes bevételek és kiadások között; mértékkel való költekezés a rendkívüli rovat alatt, még a befektetés czeljából is, csak ez utóbbiakért adósságesinálás vagy oly értékek elköltése, melyek rendeltetése az, hogy törzsva­gyont képezzenek s az államólet emelése czeljá­ból teendő egyéb rendkívüli költségekre igénybe vétele az állam egyéb rendkívüli jövedelmeinek különösen a hátralékoknak. Azt gondolom, a mérték, melylyel mérni, — én előrelátásával annak, hogy az előirányzat még a törvényhozás rostá­ján is keresztül menend, — veszélytelennek tartot­tam, azt gondolom nem túlságosan nagy, meg­adtam azt a költségvetésben, megadta a pénz­ügyi bizottság is a maga részéről azon összeg­ben, a melyre leszállította a kiadásokat. Azt hiszem, a befektetések terén inkább sokat mér­tem mint keveset, és épen azért megnyugodtam azon mérséklésben mit a pénzügyi bizottság tőn; nagyobbat részemről indokolatlannak tarta­nék. S ha Simonyi képviselő ur állítja, hogy a következés megmutatta, hogy az uj kölcsön a deficit fedezésére szolgál: bátor vagyok megje­gyezni, hogy igen is arra szolgál, 20 millió fo­rint erejéig, s hogy ha nem kellene erre, nem is vettük volna fel; de hogy azon kiadások, me­lyekre ezen 20 millió forint kívántatik, egytől egyig gyümölcsöző befektetések: azt állítom most is. (Éljenzés és taps. Élénk hosszas helyeslés jobb felől). ' Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után az elnöki széket Perczel Béla al­elnök foglalja el.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfog­lalni. Csanády Sándor: T. képviselőház! Tu­dom én azt, hogy az évi költségvetés megálla­pítása önfenntartási szükség ópugy az államokra, mint egyesekre nézve. Tudom azt is, miszerint azon államokban, hol az alkotmányos szabadság nem puszta szójáték, nem keserű gúny, — mint szegény elhagyott hazánkban: — az átalános évi költségvetés az alkotmányos szabadság meg­szilárdítása, a szellemi előhaladás és az aüyagi jólétnek emelése czeljából állapittatik, illetőleg szavaztatik meg. Megszavaztatik azért, hogy a megszavazott összeg valójában ama magasztos czélokra fordít­tassák és ennélfogva az évi költségvetés meg­szavazása egyszersmind bizalmassági szavazat azon kormány irányában, mely azt kezeli. Óhajaim legfőbbike teljesíttetett volna t. képviselőház: ha oly helyzetben lennék jelenleg, hogy az állam szükségeinek fedezésére megkíván­tató költségeket megszavazhatnám; mert ez leg­biztosabb jele lenne annak, miszerint oly férfiak állanak a kormány élén, kik elhatározvák szere­tett hazánk önállóságának, függetlenségének visz­szaszerzésére, e haza polgárai jólétének, boldog­ságának eszközlésére ós a minden rósz kútfeje és forrása, az átkos közösügyi egyezmény meg­semmisítésére. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) Kénytelen vagyok azonban, t. képviselőház kinyilatkoztatni, miszerint az általam emiitett helyzetben nem vagyok, nem lehetek; mert a kormány, ragaszkodva eddigi jogfeladó, hazánkra nézve káros politikájához, én e kormány irá­nyában bizalommal nem viseltetem és nem vi­seltethetem ; és mert nem akarok eszközt adni kezébe, hogy a kormányon magát továbbra is fenntarthassa: én e kormány részére költségeket meg nem szavazhatok (hosszan tartó helyeslés a szélső bal oldalon.) Az előttem szólott t. pénzügyminiszter ur találgatni akarta azon okokat, a miért mi, az ő nézetei mellett, nem szoktunk nyilatkozni; fel­szólított egyszersmind bennünket arra, hogy legyünk őszinték a nyilatkozatban. Én tehát elfogadom a felhívást és őszintén fogok nyilatkozni, el fogom mondani az okokat, melyek bennünket arra birnak, hogy a kormány nézeteit ne oszszuk, hanem ellenök nyilatkoz­zunk. Ugyan, t. ház! hogyan bizhatnék én a jelen kormányban, a mely már megalakulásakor eladta a haza ezeréves alkotmányát, feladta az ország önállóságának, függetlenségének legfőbb biztosí­tékait; mely kormány a nemzet ezeréves alkot­mányos jogának romjain emelkedett azon vörös székekbe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mely kormány további működése alatt is nem tett egyebet, mint folytonosan csorbította a haza polgárainak jogait, igyekezett terjeszteni önha­talmát ; mely kormány a nemzetet, a hazát az el­szegényedés ösvényének szélére taszította. Hogyan viseltethetnénk bizalommal a jelen kormány irá­nyában, mely a századokon át rabigában tartott népet a szolgaság bilincseiből fölszabadító 1848-i

Next

/
Thumbnails
Contents