Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

B84. országos Iliig őeezember 4. 1871. 206 képviselő urnák számláján állott volt. Pedig még megemlíthetném, hogy távirdai uj építkezésekre 1,666,000 frt költetett, hogy az Eszterházy-képtár megvásárlására 1.300,000 frt fordíttatott, a mi megint közel harmadfél millió. Igaz, hogy az Eszterházy-képtár sem kamatoz t. i. financialiter; de kamatoz szellemileg, és épen azért a t. ház egy akarattal kívánta azt magának megvásároltatni. {Ugy van! jobb és bal felől.) Ami illeti a közös activákból való költekezésünket: ezek épen annyit tesznek, mint a mennyit tesz a hadsereg rendkívüli felszerelésének reánk nehezedő terhe: a hátultöltő fegyverek beszerzésére, az uj vár, és átalában nagyobbszerü katonai építkezésekre. Azt gondolom, hogy bár a hadsereg felfegyverzése is a rendes fedezetre tartozik; de nem tartozik oda egy ily nagy hadseregnek egészen uj rendszerű fegyverrel való újból ellátása is. Hogy állunk az egyenes adóhátralékokkal ? s átalában az adókkal, könnyű kimutatni. 37 millió volt az egyenes adók hátraléka 1867. végén, 27 millió lett az 1870. végével, itt tehát 10 millió fogyatkozás van, a minek hovaforditását épen kimutatám. Megvallom e fogyatkozást én nem tartom bajnak, miután a befolyt összeget oda fordítottuk, a mit kimutatók ; nem tartom bajnak, hanem tartom kedvező jelenségnek, olyannak, hogy az évi kirováson tul ezen három év alatt még 10 milliót megbírtak fizetni adófizetőink. Ha valami Wahrmann képviselő ur nézete mellett szólna: ugy e tény lenne az, mutatván, hogy az ország nemcsak azon adómennyiség megfizetésére képes, mely egy-egy érve reá kirovatik, hanem azon tul még 10 millió hátralékot is képes kifizetni, világos jeléül az erők fokozódásának. Ha egyszer elfogynak a hátralékok, kérdem, t. ház! elfogy-e azon adó-erő is, mely a rendes adók mellett még ezt is megfizette? Bizonyára nem, minélfogva, ha egyszer az adó hátrale'k megfizetésére többé nem kell erőt kifejteni: ugyanannyi erőfeszítéssel aránylagosan fölemelt adókat bírnánk megfizetni, föltéve, hogy ez szükséges is lenne; de én nem tartom szükségesnek, máskor megmondom, miért nem? Hasonlót kell mondanom a fogyasztási adó és a bérleti hátralékok apadásáról is. Azt mondotta Simonyi képviselő ur, hogy nem fogadja el érték-szaporodásnak azon 50 millió forintot, mit én kiszámítok, mert hiszen hát csak annyi a vagyon, sőt a fával, a melyet onnan elvittek: még kevesebb lett az. Ily okoskodást én még nem hallottam. A t. képviselő ur nekem azt mondja, hogy exposémban nem volt egyetlen gondolat. Megengedem, nem is akart az egyéb lenni, mint fölmutatása a budgetnek, rövid vonásokban. De engedje meg nekem a t. képviselő ur, ha viszont én azt állítom, hogy abban, a mit beszédéből most idéztem: van ugyan gondolat, hanem oly gondolat, mit én nem irigylek tőle. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azt gondolja a t. képviselő ur, hogy az érték és a materiális tömeg egy? azt hiszi, hogy például egy felszerelt 500 holdas gazdaság ép annyit ér, mint egy hason nagyságú, de fölszerelésen? s azt gondolja a képviselő ur, hogy az ádam erdők azon vizi és száraz utakkal, műfűrészekkel ép annyit érnek, mint a nélkül értek? — azt gondolja, hogy nem a jövedelmi képességgel, hanem röffel vagy lánezczal kell megmérni a jövedelem tárgyát? (Tetszés jobb felől.) Ez felfogás dolga, és én mindig szerencsésbnek tartom magamat inkább gondolat-szegény beszédet mondani, mint ily gondolatokkal halmozottat. (Élénk helyeslés jobb felől.) Vissza megyek a honnét kiindultam. Wahrmann képviselő ur sajnálatát fejezé ki, hogy nem adtam pénzügyi programmot: azt monda, — mikor hallotta, hogy a kisebbség különvéleményt ad, — megdöbbent; mert várta, hogy a mit én tenni elmulasztók: azt megteszi majd a kisebbség, s ki fogja mondani, hogy helyünkön mi mindent tenne ő, hogy felvirágoztatva legyen ezen ország, hogy el fogja mondani, miként fejlesztené az úthálózatot, vasutakat és kőutakat, hogy emelné az iskolákat átalában és különösen s több ily mást. Azt monda a t. képviselő ur, hogy fél attól, hogy az ellenzék tovább menve, még azt is mondaná, honnan venné erre az eszközöket, és azt gondolta, hogy ezzel el fog ragadni az országban mindenkit, s hogy ezáltal magával ragadná azokat, kik mindezen reformokat oly igen óhajtják. De — monda — ők mindezt nem tevék. Es itt félreértette őt a t. ellenzék. Várady és Tisza Kálmán képviselő urak egyenlően, valamint utóbb Simonyi képviselő ur is válaszoltak neki ide vonatkozva, megmagyarázván, mily helytelen volt, hogy ő tőlük várt pénzügyi programmot, és mennyire jól tették ők, hogy azt nem adtak. Félreértették Wahrmann képviselő urat. Ö nem kívánta nem várta, hogy adjanak; — ő azt mondta, félt attól, hogy adnak: — (Derültség.) s e közt különbség van. Nem kívánta őket danolásra birni, hanem attól félt, hogy danolni találnak. Nem is azt mondta, hogy nem danoltak; hanem épen az ellenkezőt, azt, hogy daloltak; — hanem nem ugy, hogy magokkal ragadhatták volna az országot !