Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

206 394. országéi ülés dcczember 1. 1871. Itt van előttem a beszédnek gyorsírói jegy­zete, azt mondja e szerint a képviselő ur: „Azon ellenzéki programm, mely kezemben van: nem fogja magával ragadni az országot." Azt teszi e ez, hogy a t. képviselő nr sze­rint önök nem adtak programmot? hisz azt mondja Wahrmann képviselő ur, hogy azon pro­gramm, mely kezében van : nem olyan, a milyen­től félt, hogy t. i. magával ragadja az országot szerinte hát. Adtak önök programmot — meg is mondta, hogy milyent adtak, mondván, hogy „ez nem a haladás és reform, hanem a hátramaradás pro­grammja", — tehát mégis programm! csakhogy nem a reform, nem a tevékenység, hanem a tét­lenség programmja. Ezen takarékosság, mely itt igényeltetik, mondja ugyancsak ő tovább: tespe­désre itéli el az egész országot. És mit eredményez ezen tulcsigázott taka­rékosság, mely — hogy a külön vélemény saját szavaival éljek, — nemcsak nélkülözést, de szen­vedést is vár tőlünk ? és hogy szintén a külön­vélemény szavaival éljek, nemcsak a hasznost, de a szükségest is meg akarja tagadni az ország­tól, — mit eredményez ? — tán egyensúlyba hozza háztartásunkat ? talán megszünteti defici­tünket, talán nélkülözhetővé teszi azon rend­szabályokat, melyeket az imént jeleztem, és me­lyekre mellékesen utal a külön-vélemény is, de melyeket előtérbe szorítani bátorsága nincsen? Egyátalában nem. Wahrmann képviselő ur mindezekben pro­gramúiról beszél, melyet az ellenzék adott; az ellenzék mégis azt magyarázza meg neki, hogy mi okon tette, hogy nem adott. Azt méltóztas­sanak megmagyarázni, hogy miért adtak ilyent: mert adtak. (Élénk derültség, tetszés a jobb ol­dalon.) Es itt nem tehetem, hogy Wahrmann ba­rátom elJenében is meg ne jegyezzem, hogy ő önmagával sajátságos ellentmondásba jött. Az ellenzék forma szerint nem adott programmot; de az én tisztelt barátomnak nem kellett az forma szerint; neki beszéltek a számok, beszél­tek azon levonások, melyeket az ellenzék tett és a melyekben ő joggal egész programmot lá­tott. Igaz-e vagy nem? (Wahrmann Mór köábe ssól: Igás!) De hát az én számaim nem beszéltek neki ? (Élénk derültség.) Ha bizonyos tételeknek törlése a külön vé­leményben, neki pénzügyi programm : ugyanazon tételeknek általam történt behelyezése nem pro­gramm? (Élénk derültség.) Azt gondolom: vagy az egyik vagy a másik áll. En őszintén és igazán kijelentem, hogy én igenis azon tekintetek által vezéreltetve, hogy mindaz hiba, mivel itt az időt töltjük a nélkül, hogy practicus eredményre kilátásunk legyen: egy theoretikus tételt sem állítottam fel, egyetlen egy theoriáról sem szóltam, mert azt véltem, hogy most nincs időnk a fölött discussióba bo­csátkozni, hogy itt elveket állapítsunk meg a jövő számára; de igenis igyekeztem a költség­vetést ugy állítani össze, hogy az érthető pénz­ügyi programmot képezzen, olyat, mely azt mondja, ne költsünk semmit, mi fölösleges lenne ; de ne is tagadjunk meg költséget attól, mi az ország emelésére nemcsak szükséges, de már is időszerű. (Élénk kelyeslés jobb felől.) Mit tesz az, hogy én egynémelyt a rendes; mást a rendkívüli budgetbe helyeztem, mi itt annyira kifogásolva lett? Teszi azt: hogy én nagy, igen nagy veszély­nek tartanám, ha azon költekezések, melyek arra valók, hogy az ország in status quo tovább fönn­tartassék és kormányoztassák, az ország rendes jöyedelmeiből nem lennének fedezhetők. De azt tartottam, hogy ha rendes jövedelmeinkből nem lehet fejleszteni és előbbre vinni ez országot: vigyük tovább a rendkívüliből is, és ha nem le­het másképen, vigyük tovább kölcsön, vigyük tovább eladás utján is. Ez az én programmom. (Helyeslés jobb felől,) Helyes-e vagy nem,józan-e van nem? attól függ, mily mértéket tartok. Én vagy 10 millióval nagyobb mértéket vettem, mint a pénzügyi bizottság. Ez quanti­tativ kérdés. Hol itt az igazság, hol az igazán eltalált közép ut? a fölött lehet vitatkozni, s megengedem, hogy tévedhettem is; de a pro­gramm szerintem világos, és pedig ugy az enyém, mint a pénzügyi bizottságé. A pénzügyi bizottság ezt kifejezte theore­tice is, és én részemről csatlakoztam hozzá. Ha tehát programmomat kívánják tudni, az a pénz­ügyi bizottság programmja: nem túlságos fukar­kodás a befektetésekben, nem megakadályozása a fejlesztésnek, nem is csigaléptekkel előhala­dás, de nem is tulságoskodás; egyensúly a ren­des bevételek és kiadások közt a lehetőségig; az országnak kényelmesebbé, lakályosabbá tételére megengedése annak, hogy a múltból átörökölt, de nem törzsvagyon képzésére rendeltetett ér­tékekhez hozzá nyúljunk; adósságcsinálás vagy eladás kizárólag s csupán gyümölcsöző befekte­tések ezéljából. íme a programm. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Kérdik, miért nem mondtam el ezt an­nak idejében? miért nem mutattam ki nyomról nyomra, miként vélem e programmot megvaló­síthatónak ? bocsánatot kérek, de azt gondoltam, hogy egyszer megmondani valamit annyi, mint tízszer megmondani.

Next

/
Thumbnails
Contents