Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-393
393. országos ülés deezember 2. 1871. jg^ jai, vagy kormányférfiak állanak. Ezen alapító társulatoknak tulajdonítja a bankügyi bizottságban kihallgatott szakférfiak legnagyobb része, valószínűleg egyhangúlag mindnyájan, azon pénzcrizist, mely 1869-ben bekövetkezett volt. Ez uraim a szédelgésnek s a corruptiónak nagy mérvbem megkezdése hazánkban. Eredménye az volt, hogy néhányan azok közül, kik igen nagyban gyakorolják az üzletet, azokban a eoneessiókban, azon alapításokban nevezetesebb vagyonra tettek szert, és oly rögtön, hogy valóban megmagyarázhatlan volt, miképen jutottak hozzá; miután pedig tudva volt, hogy ezek közül többen gyakran megfordulnak a kormány férfiak körül: igen természetesen a nagy publicumban különféle conjeeturákra adott alkalmat ezen tárgy. Es miután ők ily megfejthetlen módon szerzett vagyonukat nem is takargaták, hanem egész eynismussal kitárták a világ irigykedő szemei elé, urodalmakat vettek, palotákat építettek, a következés az lett: hogy ezen példákon mintegy okulva, a corruptió nagy mérvben terjedt az országban. Történtek időről időre e házban is felszólalások. Felemiittettek egyes tárgyak. Igen! de mi volt a következés ? Az volt, hogy nevetéssel, vagy mozgással fogadta azt a t. ház túlsó oldala. Látta tehát az ország azt, hogy hiszen e részben az országgyűlés egyrészről semmi orvoslást, mászrészről semmi akadályt nem tesz. Milyen volt a kormánynak magaviselete? Felhozattak egyes esetek itt e házban, és vajon eljárt-e a kormány a szükséges erélyességgel, vagy eljárt-e egyátalában azokban ? Hogj r példát mondjak, én magam felhoztam itt egy nem nagy fontosságú esetet, hanem csak egy Nyitra megyei országút kavicsolási esetét. Kérdést intéztem a miniszterhez, közöltettek velem az irományok, ezekből előterjesztettem a házban azt, hogy ezen irományokból kitűnik, miszerint a közmunka minisztériumnak Nyitrán lévő közegei hűtlenül jártak el, hogy talán hamisítást követtek el, és hogy talán a minisztérium által kiküldött vizsgáló mérnök a helyett, hogy ezt mint bűntényt bejelentette volna: a feleknek azt tanácsolta, hogy barátságosan egyezzenek ki. (Derültség a bal oldalon.) Mondtam akkor is és mondom most is, hogy a hol bűntényről van szó : ott barátságos kiegyezésnek helye nincs, a hol hivatalos hatalommali visszaélés forog fenn, ott kiegyezkedni nem szabad, mert vagy igaz a vád, mely a hivatalnok ellen emeltetett, s akkor bűnhődjék ; ha pedig nem igaz: akkor derittessék ki ártatlansága és bűnhődjék ki őt könynyelmüen feladta. (Helyeslés bal felől.) Ez volt Kaláz és Babintal esete. Körülbelül másfél éve, hogy interpelláltam a közlekedési minisztériumot az iránt, hogy itt Pesten bizonyos Nuck Hugó mérnök a közlekedési minisztériumban , mintegy letéteménykép bizalmasan elhelyezett terveket kivett, és azokat más versenyző közegek részére lemásoltatta. Kértem, hogy vizsgálat indíttassák ellene. Az akkori közlekedési miniszter ur megígérte, és mint értesültem, azóta a vizsgálat meg is indíttatott és folvt is jó ideig. De midőn egyszerre a vádlott a bíróság előtt az jelentette ki, hogy neki ezen terveket, melyek a minisztérium bélyegével voltak ellátva, gróf Csáky Tivadar képviselő ur hozta oda: akkor megszűnt a vizsgálat s azon ponton megakadt, és hogy azóta történt-e valami, nem tudjuk. {Tetszés-nyilatkozatok a szélső balon, mozgás a jobb oldalon.) Azt fogják mondani, hogy a kormány nem avatkozhatik a törvénykezés menetébe. Én t. ház! megengedem azt, hogy a kormánynak is ugy, mint mindenkinek kötelessége tisztelni a bírói függetlenséget, de t. ház, különséget kell tenni a függetlenség és léktelenség közt. De hát miként járt el a kormány más alkalommal ? Nem régiben minden hirla]3 hozta a hirt, hogy a Pest városi büntető törvényszék előtt hivatalos visszaélésért panasz nyújtatott be a Pest városi főkapitány ellen, — a városi törvényszék azon határozatot hozta, hogy ez esetben nem competens Ítélni, — a királyi tábla azonban, hova ezen ügy felebbeztetett: azt határozta, hogy ez ügy igen is Pestvárosa törvényszékének competentiájához tartozik. Akkor beavatkozott a városi közgyűlés, és a következése az lett, hogy a mint az újságok írták, és megczatblva nem volt: — az igazságügyminiszter felkérte magához a periratokat. Tehát itt már volt a kormánynak joga; itt már volt alkalma beleavatkozni; — ez tehát már nem sérti a birói függetlenséget ? Miután, t. ház, már a Pest városi főkapitányról szólok, és szólok a corruptióról: méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam egyszersmind azt is, hogy nincs talán senki e házban, ki megbotránykozással ne emlékeznék azon csúnya perre, mely a sajtótörvényszék előtt lefolyt, és melyben a legpiszkosabb dolgok jöttek Pest város főkapitányát illetőleg a napfényre. Ezt uraim, látja a kormány, látja az ország, látja Magyarország fővárosának lakossága: és ez az ember mégis Pestvárosának főkapitánya. (Bal felől felkiáltások! Igaz! Ugy van ! Gyalázat!) Mutassanak nekem Európában országot, melyben az ilyen lehetséges! — Nem gyanúsításról van itten szó, hanem a törvényszék előtt nyíltan bevallott bűntényekről. A belügyminiszter jöhet és azt mondhatja, hogy nem avat24*
