Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-393
}gg 89g. országos ülés decaember 2. 1871. kőzik Pest városa autonómiájába; de engedje meg : oly autonómia nem létezhet, mely büntetlenül kénytelen az ilyet megtűrni. (Bal felől helyeslés.) Fölhoztam t. ház, egy alkalommal szintén a sajtótörvényszék előtt napvilágra jött igen botrányos dolgokat 3 postai főtisztviselő ellen. — Kértem a kormánytól vizsgálatot, az illető miniszter hosszabban válaszolt; de én hivatkozom a háznak bármely tagjára is, nem szavazás utján, hanem mondja meg nekem négy szem közt, hogy a válasz kielégítő volt-e? A válasz kielégítő egyátalában nem volt. Mit kértem én? Azt kértem: vizsgáltassák meg azon ügy, mely a törvényszék előtt fölhozatván, közbotrányt szült. De önök, uraim, megtagadták a vizsgálatot, soha nem akarják azt engedni, a mikor kéretik. És mit tesznek ? Pár rövid nap, tán egy hét múlva kettő azon hivatalnokok közöl előmozdittatott, a harmadik pedig most vagy egy hónap előtt kir. tanácsosi czimet nyert! Midőn az ország a kormánynak ilyetén eljárását látja, midőn az ily módon nem csupán gyanú, hanem a törvényszék előtt bebizonyított bizonyítékok folytán emelt vád alapján megtagadják a vizsgálatot, sőt előléptetik, kitüntetik és jutalmazzák az illetőket: engedelmet kérek, lehet okom attól tartani, hogy az ország moralitása alapjában meg rendül? Ha, t. ház, a jelen alkalommal bele akarnék menni a vasúti dolgokba, többet tudnék mondani, (Halljuk!) igen hosszura fogna nyúlni ez alkalommal e tárgyalás. (Halljuk!) De lesz rá alkalom, midőn a közlekedésügyi minisztériumnak budgetje fog tárgyalás alá kerülni. Annyit azonban mégis megemlítek, hogy én szintén interpelláltam itt a közlekedésügyi minisztert, van több mint egy esztendeje, hogy micsoda állapotban van a magyar keleti vasútnak ügye, mi módon jutottak bizonyos Waring testvérek Angolországból azon concessióhoz, és miképen áll egyátalában ezen ügy? Nem jött reá válasz soha. Csak ngy tudjuk, hogy Waring ott hagyta a vasutat, nem gondol vele semmit, és azt mondja, hogy csak miserabilis 8 milliót nyert; — ki fogja tehát ezen három milliót megtéríteni? ki fogja azt elveszteni? Az uj vállalkozó? Annak a nyakába csak nem lehet azt akasztani? Az bizonyosan magára vállalni nem fogja. Ki marad más? Az ország. De a múlt deczemberben körülbelül egy éve lesz, behozott a közlekedésügyi miniszter egy törvényjavaslatot ide, mely a háznak egy előbbi határozatán alapulva, az úgynevezett munkácsstryi vasútnak kiépítését volt törvénybe igtatandó. Én a t. ház bizalmából a vasúti bizottságnak egyik tagja vagyok, és ott ezen szerződés tárgyalás alá került. A miniszteri jelentésben, mely különben a t. ház tagjai közt annak idejében szétosztatott,a többi közt az volt: hogy volt rá öt vállalkozó, de a jelentés hallgat ezután háromról, hanem azt mondja, hogy azok közül egyik, egy bécsi banktársulat akarta, ha nem csalódom, 49,000 forint mértfőldenkénti garantia mellett kivenni, azonban van egy társulat, mely mértfőldenkénti 55,000 írt garantiáért akarja kivenni; és a minisztérium azt javasolja, hogy a törvényhozás fogadja el azon javaslatot, mely mértföldenként 6000 forinttal drágábban kívánja kiépíttetni. Én tehát kérdést tettem, hogy miért van ez igy. Erre a közlekedésügyi miniszter azt felelte, hogy a kormány nagy politikai fontosságot tulajdonit annak, — észak felé mutogatva titokteljesen — hogy ezen vasút minólelőbb kiépüljön, és miután ezen consortium 2 év alatt ígérkezik kiépíteni, a másik, a bécsi bank pedig csak három év alatt építené ki: inkább kész azon, bár nagyobb áldozatba kerülő ajánlatot elfogadni. Igen természetesen, mikor ily magas politikai argumentum szól, akkor nehéz fukarkodni forintokbal: tehát a vasúti bizottság belenyugodott abba. Hanem én azt kérdeztem a miniszter úrtól: de hát mi biztositásunk van nekünk arra, hogy ez úrfiak vállalkozásuknak meg fognak felelni? mert megjegyzem, hogy e consortiumban herezegek, bárók, grófok voltak, részint lengyelek, részint magyarok ; (Derültség a bal oldalon.) miután nem lehet föltenni, hogy az úrfiak fogják építeni a vasutat; micsoda garantiát nyújt arra nézve, hogy az két óv alatt fel fog épülni? Rámutatott a miniszter ur a szerződésnek egy szakaszára, hogy ha ki nem épitik: minden nap ezer forint birságra kötelezik magokat. A vasút 10 mértföld és még valami; a különbség 6000 forint mértföldenkint, s igy 6000 forint biztosíték 90 esztendőre, egy millió. Ebből az egy millióból 365,000 forintot átadnak a bécsi banknak, mely az ajánlatot tette, a 635,000 forintot zsebre teszik, és ki van elégítve a szerződés, ki vannak elégítve ők, ki van elégítve a bécsi bank: de az ország kielégítve nincsen. (Élénk helyeslés a bal oldalon). De, t. ház! mi történt tovább? Ezen vasútról, mely oly sürgős volt, egyszerre elterjedt a levegőben a hir, hogy ezen urnákból álló consortium nem tud pénzre szert tenni, s nem tud vállalkozót kapni. Megszűnt az oroszoktóli félelem ; megszűnt minden magasabb politika — a hivatkozom a t. házra — több mint egy esztendeje volt szó e vasútról! Tehát azon egy esztendő, melyért egy milliót akartunk adni, mely a múlt esztendőnek deczember havában egy milliót érőnek becsültetett, eltűnt; és ott vagyunk, a hol tavaly deczemberben voltunk; holott ha a
