Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

178 393. országos ülés deczember 2. 1871, ügynek még csak bejelentését is. {Igaz, igaz! bal felől.) Hasonlítsuk össze ezen két eljárást s látni fogjuk, hogy ott, a hol 15—20 millió értékű magyar vagyonról van szó: a miniszter nem tartja érdemesnek aziránt még a minisztertanácsot az engedély megadása előtt megkérdezni, — ha jól vagyok értesülve. Bírálja meg ez eljárást a t. képviselőház. (Élénk helyeslés bal felől.) Az előzetes engedély meg volt adva régen; de a t. kormány látván, hogy minő veszélyt rejt ez magában a többi érdeklettekre nézve, az üzletengedély nem adatott ki. Nem tudom, a házban van-e az elébbi közlekedési miniszter ur. 0 meg fogja mondhatni, hogy ismételve kérték tőle az üzletengedély kiadását, és hogy ő azt ismételve megtagadta. (Helyeslés.) Azt mondják, hogy abban az ekként titokban kötött egyezményben, — mert hisz nem látta, nem olvasta azt senki, sem újságban, sem máshol : — az volna, hogy köteles a cs. k. szabadalmazott gőzhajózási társulat bizonyos dijért vontatni lánczán minden hajót, a mely jelentkezik, a jelentkezés sorrendében, és hogy igy senkinek sincs ez által kár téve, mert használhatja azon lánczot bárki. Már most, t. ház, erre nézve igen vulgáris hasonlattal lógok élni. Meg méltóztatnak azt engedni , hogy ha valamely uradalom egy folyón hidat vagy kompot állit és ott vámot szed, köteles lévén az embereket ugy átszállítani, a mint érkeznek, akkor, midőn a földesúr maga jön oda, de ha a földesúrnak csak béres szekerei mennek is, bizonyosan elébb szállítják át a Tiszán, mint az összes vásáros népet. (Igaz! igaz!) Ez a praxis, a másik csak theoria; a theoria igen szép, de az élet kicsúfolja. (Helyeslés.) Megyek tovább és a fizetésre nézve is alkalmazom ugyan e triviális hasonlatot. Ha pl. ily vá. mos hídnál azt köti ki a tulajdonos, hogy az ö szekerei is fizetnek vámot, mi lesz az eredmény? az, hogy midőn licitálni fogja a vám kiadását, többet fognak adni a vámért, és ő azt, mit saját szekereért lassankint oda fizet, más utón, a vámbérletből visszakapja. (Ugy van.) A valóságos vámfizető az lesz, ki mint idegen jár át a hídon, ez esetben pedig a valóságos fizető az lesz, — bármi guardát vindicáljon magának a kormány — a ki nem tartozik az első gőzhajó társaság patrociniumába. De máskép is vehetem a dolgot, practice egyszerűen. Valaki például Szegedről Bécsbe gabonás hajóját akarja a gőzhajótársulatok bármelyikével szállíttatni. Leusztatja a hajót Titelre, ott, mert olcsóbba jön, átadja lánczhajónak vontatni; ez felhozza Gerjénig, itt — mert romélem, hogy nem szabad a Dunán ott is lerakni a lánczot, a hol nem szabályos a meder, — itt mondom ismét átadja a magyar társulatnak, vigye tovább a hajót Patáig vagy UjPestig. Ott, Uj-Pesten, megint átveszi a nagy társulat, és vontatja a keszi malmokig: ekkor ismét azt mondja, most megint vidd tovább magyar hajó Pozsonyig; ott megint átadatik az osztrák társulatnak, vontassa lánczon Bécsig. Méltóztatnak azt gondolni, hogy akad majd olyan balga kereskedő, ki ez eljárást fogja követni portékájával ? ki nem fogja átadni mindjárt annak hajóját, a ki közvetlenül Szegedtől Bécsig viszi azt! A mit a magyar gőzhajótársulatok és hajótulajdonosok kívánnak: az nem ?>hogy ne legyen lánczhajózás," hanem az, bogy mérjen az ország egyenlő mértékkel mindenkinek. Vagy eszközölje elébb a Duna szabályozását, hogy 2—3 lánczot is lehessen lerakni, és ezáltal a versenyt fenntartani, ugy mint eddig; vagy rakassa le az ország a lánczot, ott a hol a szabad hajózás gátlása nélkül lehet maga, és fizetéssé meg a taksát a nagy gőzhajótársulat által ép ugy, mint mindenki által, a ki a lánczot használni akarja. Szóval : legyen osztó igazság. És mivel már most annyira engagirozta magát a kormány, hogy jóformán visszalépnie alig lehet, legkevesebb mit követelhetnek a magyar hajósok : az, hogy addig életbe ne léptessék a dolgot, mig az úgynevezett refundatió ügye véghez nem megyén, mig az illető kérvényezők és érdekeltek ki nem hallgattatnak, és a kérvény tartalma kellő méltánylásban nem részesült, mig oly végzés nem hozatott a ház által, hogy az érdekek minden irányban valósággal megóva legyenek. (Atalános helyeslés.) Ezt méltán követelhetik a magyar hajótulajdonosok a magyar kormánytól, a magyar törvényhozástól. Azt vagyok mondandó, hogy méltóztassanak figyelemben venni, hogy ha a balsors ugy akarja, hogy a mostani egyesült magyar gőzhajótársulatok kénytelenittetnének a liquidatióra azon szempontból, hogy a magyar kormány nem fordit élig gondot ez ügyre: akkor a pár százezer forintnyi költség, a mivel most lehet évenként segíteni, milliók által sem lesz helyrepótolható, mert 20 — 30 esztendőre nem fog oly ügyetlen ember akadni, a ki pénzét oly vállalatba fektetni kész lenne, melyről már előre látható, hogy meg van rontva. (Helyeslés.) De hallottam itt magas financiális szempontokból nyilatkozatokat. Az ily magas financier az ilyen magamféle parlagi ember, ily táblabírói felfogását nem veszi semmibe; hallottam tegnap azt mondani, hogy az állam feladata em